Nők és Homoszexuálisok Lapja

Most, hogy megszűnt a Playboy, a Nők Lapjának, az ellenoldali újságnak nyilván komoly identitásválsággal kell szembenéznie, de azt nem gondoltuk volna, hogy ekkorával. Egy hetilapnak meg kell válogatnia, hogy milyen hirdetéseket tesz közzé, mert nyilván a pénz nagy úr, de vannak olyan hirdetések is, amelyek finoman szólva is ütik a profilt. Ezért néztünk bután, amikor a vezetőképen látható homoszexuális propaganda hirdetésre lelhettünk a Nők Lapjában, egy olvasói levélnek hála. 

A Nők Lapja a szocializmus ikonikus sajtóterméke volt, több mint 500 000 példányban jelent meg hetente, olvasta boldog és boldogtalan, milliónyi ciszheteró, Galsai Pongrác irodalmi rovatvezetősége idején. Azok a nehéz idők, amikor egy ennyire kommersz sajtóterméknek értékelhető irodalmi rovata volt! Galsai érdekes egyéniség, kiváló stílusú, de világmegváltó gondolatokat alapvetően nélkülöző irodalmi ember volt. Körülbelül 12 éves lehettem, amikor felhagytam a családom nőtagjai által járatott újság olvasásával, abból az indíttatásból, hogy a kortárs novellákban és egyéb rovatokban felbukkanó emberekhez nem kívántam hasonulni. Ők sem, de érdekesnek találták ezeket a történeteket, többek között, mert nem hasonlítottak az abban szereplő emberekre. Viszonylag szilárd értékrendű polgári család sarjaként én sem gondoltam arra, hogy a Nők Lapja hatással lehet az olvasóközönségére, úgy tűnt, hogy nagyon ciki az, ha az ember a saját problémáira ismer az olvasói igényekben. De ha mégis, akkor ezt a felismerést megtartja magának, mert az az intimitás, a magánügy kategóriába tartozik, és az ilyesmiket az ember csak a szeretett családtagjaival, vagy a legjobb barátaival beszéli meg. De megbeszéli. 

A Nők Lapja túlélte az elmúlt 40 évet, és felteszem, most is nők olvassák, meglehetős bizonyossággal állíthatóan olyanok, akiknek nincs homoszexuális barátjuk, mert például nem egy amerikai filmben élnek, hanem Magyarországon. Egyetlen élő nővel sem találkoztam, akinek lett volna homoszexuális férfi barátja vagy leszbikus női, mert ez csak abban a belpesti szubkultúrában divat, ahová a becsületes vidéki ember, de még a budaörsiek is, csak védőoltások beadása után merülnek le. Biztos van ilyen, félreértés ne essék, csak ezt az egykori Néphadsereg utánozhatatlan nyelvezetével szólva „egyéni szociális problémának” hívják, és magánügy lévén nem is reklámozzák.

Nem érdekelnek a meleg párok problémái, mert lényegtelenek a társadalom szempontjából. A saját viselkedésükből következő problémáikat akarják megoldatni velünk, olyan problémákat, amire a társadalomnak egyszerűen nem is lehet megoldása. 

Sok ilyen viselkedésforma van, de valami miatt az atípusos szexuális viselkedések képviselői szeretnének minket meghívni a saját bulijukra. A baj az, hogy nem személyesen, hanem általában, és nem opcionálisan, hanem kötelezően.

Arról nem is beszélve, hogy miért egy férfi pár bukkan fel a Nők Lapjában, miért nem egy női pár? Hát például azért, mert a homoszexuális férfi lobbi és a homoszexuális női lobbi két teljesen különböző csapat, egymásnak is versenytársai, különböző okokból tekintik ellenségüknek a heteroszexuálisokat. A homoszexuális női lobbi kifejezetten férfiellenes, a homoszexuális férfiak viszont legalább nem nőellenesek. A homoszexuális női lobbi szerint sem férfiakra, sem homoszexuális férfiakra nincs szükség. A homoszexuális férfiak viszont legalább tudnak mit kezdeni az anyasággal, ők legalább szeretik az anyukájukat. A homoszexuálisok militáns, agresszív kisebbsége azt a káoszt akarja elültetni a fejünkben, ami a sajátjában van.

Mondjuk végre ki azt is, a szexuális tárgyválasztás nem alapoz meg különleges emberi jogokat, új alapvető emberi jogokat!

Különösen nem egy másik emberi lény jogainak, alapvető, természetes emberi jogainak megsértésével. Az ugyanis minden gyermek alapvető joga, hogy egy nő és egy férfi nevelje fel. Akinek nincs egy anyaként viselkedő nő a gyermekkorában, attól vesz el legtöbbet az élet. De a jó minta hiányát nem lehet rossz minták átadásával pótolni.

Persze nem azt állítom, hogy nincs olyan férfi homoszexuálisok alkotta pár, amely képes a nemének megfelelően felnevelni egy gyermeket, csak azt mondom, hogy ennek sokkal-sokkal kisebb a valószínűsége, mint a hetero párok esetében. Ez egy-két pár évtizedenként, és értük nem fogjuk agresszív homoszexuális propagandával átitatni a társadalmunkat, és nem fogjuk minden más szexuális devianciával együtt a homoszexualitást is beemelni a normalitásba. 

A férfi homoszexuális lobbi egyébként azért a Nők Lapjában hirdet, mert anyaként akarja megszólítani a nőket, az anyai ösztönt akarja aljasul kihasználni, férfiként, fiúként, fiúgyermekként akarja „megsajnáltatni” a homoszexuális férfiakat. Azonban a világ igazságtalansága már csak ilyen, az igazi férfiak nem csak anyává, hanem nagymamává is tudják tenni a nőket, amitől értelemszerűen megfosztja őket egy homoszexuális fiúgyermek. Hiába erőlködnek az érintettek, ezt az igazságtalanságot nem lehet helyretenni, ahogy számtalan másikat sem.

Rombolni viszont lehet az ürügyén. 

Nekünk pedig, vagyis mindenki másnak, alapvető emberi jogunk, hogy ne terheljenek minket mások problémáival, és ne gyakoroljanak ránk nyomást akár évtizedes távlatban is, hogy elfogadjuk az elfogadhatatlant. 

Ez a Nők Lapja nem a nők lapja, hanem a liberálisok lapja, igazi nő, anya, nagymama nem olvas ilyesmit. A nőiesség, az anyaság nem liberális.