Győzelem és udvariasság

Ha meg akarjuk érteni, hogy miért szövi át az országot eszelős gyűlölet a politikai szereplők között, akkor érdemes megfigyelnünk a politika mindennapos gyakorlatát, például azt a pillanatot, amikor egy győztes, a választásokon győztes polgármester elfoglalja a pozícióját.

Az átadás-átvétel egy jogi aktus. A jogérzékem azt súgja, hogy a győztes akkor veheti át a hivatalt, amikor a választási eredmény jogerőssé válik, és nem előbb. Ebből nem is szokott fennforgás lenni, az új polgármester nem szokta hétfő reggel a biztonsági őrökkel kidobatni a régit az irodájából. Van átadás-átvétel, amelynek során a folyó ügyek átadása megtörténik, és beiktatás, meg ilyesmik, nyilván nem véletlenül. Előtte, a jogerősség, a fellebbezési határidő letelte előtt azonban nem illik és nem is racionális utasítgatni a városházi dolgozókat, az önkormányzati cégek vezetőit.

Ki lehet még bírni azt az egy-két napot. 

Nem így gondolta ezt Péterffy Attila Pécs újonnan megválasztott ellenzéki polgármestere, és a következő levélkével örvendeztette meg a városi cégek vezetőit:

Tekintsük el attól a kérdéstől, hogy van-e már utasítási joga. Ez a kisebbik, habár önmagában nem kicsiny probléma. Ugyanis a jogszerűség lényege a törvények és a jogi alapelvek betartása, az, hogy  demokratikusan megszerzett hatalommal a lehető legjogszerűbben élünk. Péterffy Attila nem gondolhatja, hogy nem demokratikus választáson szerezte a hatalmát, a levél szerint nem is gondolja, hisz a választási bizottság határozatára hivatkozik. Ha viszont így véli, akkor talán rigorózusan ügyelhetne arra, hogy nagyvonalúan és udvariasan viselkedjen, ahogy az általa olyan sokat emlegetett demokráciákban állítólag szokás. 

Ez a levél ugyanis minden, csak nem udvarias és jóhiszemű.

Ugyanis azt feltételezi, hogy a cégvezetők és a cégek alkalmazottai törvénysértéseket követtek el, követnek el és készülnek elkövetni. Valamint azt, hogy hülyék is. Ugyanis, minden ellenkező és ostoba híreszteléssel szemben, nem a választások utáni harmadik napon szokták ledarálni a terhelő dokumentumokat. Például azt a kézzel kiállított több milliárdos fiktív számlát, amelyet az előző, a pécsiek bölcsességéből most tulajdonképpen diadalmasan visszatérő városvezetés idején gond nélkül benne hagytak a könyvelésben. 

Abból ugyanis, hogy nincsenek terhelő dokumentumok, nem csak az következhet, hogy ledarálták őket, hanem az is, hogy nem is voltak ilyenek. Ezen, utóbbi vélelemnek a gondolata készteti arra az új polgármestert, hogy az előbbinek, a darálós verziónak megágyazzon. Egyébként pedig örülünk neki, hogy Péterffy Attila ilyen buzgó, hiszen a mi érdekünk is, hogy a tolvajokat és a hülyéket elkapja. De ez a műsorkezdés mégse az igazi. Az egészséges sorrend ugyanis az, hogy előbb a bizonyíték, utána a vád. 

A probléma ugyanis az, hogy Péterffy Attila hiába ígért tiszta és új lapot, pontosan azt csinálja, amit az előző városvezetésben kárhoztatott és a Fideszben kárhoztat, ráadásul úgy, hogy a bizonyítás terhével láthatólag nem kíván vesződni. A dühe valódinak tűnik, az udvariatlansága a városvezetésben megengedhetetlen indulatot sejtet. 

Péterffy Attila mögött több olyan képviselő ül, aki a lehető legnagyobb politikai felelősséget visel Pécs 2009 előtti 13 évéért. Ezek az emberek lerázták magukról a politikai felelősséget, és Péterffy Attila azért, hogy polgármester lehessen, szintén lerázta magáról ezt a politikai felelősséget. Ezt a bélyeget csak egy kulturált, normális, nagyvonalú és nem politika-, hanem városvezetés központú polgármesterkedéssel lehet lemosni.

Szokássá vált, hogy a politikai felelősséget összekeverik a büntetőjogi felelősséggel. De a politikai felelősséget csak a választók, a büntetőjogit pedig a hatóságok hivatottak elbírálni. A politikai felelősséget a választók megállapították, ezért van most Péterffy Attila ott, ahol. A büntetőjogit bízza a hatóságokra, ha talál valami megalapozottat. 

Vezesse a várost, ne fenyegetőzzön, ne nagypolitizáljon!

Majd megtudja, mennyire nehéz szakma ez, amikor neki kell majd az első népszerűtlen intézkedését megvédenie a polgárok előtt. Mert arra nem is akarok gondolni, hogy nem tudja még, mennyi ilyen lesz.