Tanácstalan ellenzéki politikusok

Az ellenzéki pártok elitjei legújabban már mindenfajta szellemi erőfeszítést szeretnek elkerülni, gyakorlatilag megélnek abból, hogy reagálnak a Fidesz kampányára, a többi ellenzéki párt kampánybakijaira, a szocialisták meg a saját képviselőik bődületes ökörségeire.

Az ellenzék láthatólag nem költ kommunikációs tanácsadókra és egyéb kóbor szakértőkre, akik segítenének nekik túlélni az egymást sűrűn követő választási kampányokat. Egyedül csak Gyurcsányéknál lehet valamiféle stratégiát és kommunikációs vonalat felfedezni, de azt a szakirodalom monomániának hívja.

De az ellenzéki pártok elitjei legújabban már mindenfajta szellemi erőfeszítést szeretnek elkerülni, gyakorlatilag megélnek abból, hogy reagálnak a Fidesz kampányára, a többi ellenzéki párt kampánybakijaira, a szocialisták meg a saját képviselőik bődületes ökörségeire. Az ellenzék láthatólag elengedte az EP választást, abban pedig láthatólag egyetértés van, még a Fidesszel is egyetért mindenki, hogy a Jobbik már eleget gyengült, most az MSZP-t kellene még ütni egy kicsit, hogy végre elfelejtsék ezt az ellenzék vezető ereje című hülyeségüket. Bangóné patkányok iránti vonzalmáról már mindent elmondtak, de azt láthatólag még nem dolgozta fel a közvélemény, hogy a szocialisták, a csak rájuk jellemző nagyvonalúsággal, beleálltak a patkányozásba, és a patkánykormányzás, patkányirtás témakörében újat alkotva még ellenszenvesebbé sikerült tenni magukat, mint amilyenek idáig voltak.

A szocialisták láthatólag nem vetették vigyázó szemüket nyugatra kellőképpen, mert a csúcsjelöltjüktől kellett megtudniuk, hogy a patkányozás nyugaton nem menő.

A szocialisták meg sem próbálták megőrizni a függetlenségük látszatát, olyan sebességgel gyakták le a patkányozós videójukat a Facebookról, hogy azt a cenzoroknak nem is volt idejük letiltani. Ja, nem. Mert ugye a haladóknak szabad ilyen anyagokat felhelyezni a szólásszabadság eme csodás platformjára.

De Timmermans elvtárs szelíd feddése, amit lehet, hogy nem is erre a patkányozásra szánt, felismertette a szocialistákkal, hogy figyelemfelhívásuk már elérte a célját, mindenki tudja, hogy ők a politikai ellenfeleik lepatkányozását helyesnek tartják. Ami azért is vicces, mert eredetileg még azt mondta a Bangóné, hogy ő nem is úgy gondolta.

Mindenesetre a negatív reklám is reklám, két-három emberrel nőtt azon szavazók száma az országban, akik tudják, hogy Tóth Bertalan az MSZP elnöke. A kérdés csak az, hogy közben hányan felejtették el újra ezt a tényt.

Mindenkinek, aki még képes gondolkodni, azonnal nyilvánvaló volt, hogy Bangónéből egyszer még baj lesz.

Amikor sokadszorra baj lett, hiszen neki köszönhetjük például a „k.rva erős kép” című öngólt is, felmerült az az örömteli lehetőség, hogy megszabadulhatnak tőle végre. Senki nem szólhatott volna egy szót sem, ha kirúgják azonnal, még másnap reggel, miután megnézték a műsor felvételét. Mondjuk megnéztem volna Tóth Bertalan arcát, aki az MSZP elnöke, hogy milyen képet vágott akkor, amikor valamelyik jótét lélek elküldte neki a linket és ő óvatlanul rákattintott. Bangóné lemondása ugyanis jól kommunikálható kampányeseménye lehetett volna a szocialistáknak. A szocialisták eddigi általános kampányüzenetét, miszerint mindenkinek joga van annyira erőtlennek és középszerűnek lenni, mint az MSZP-nek, üdítően kiegészítette volna egy alsó ütközőpont meghatározása, amely kifejezi, hogy Bangóné már nem fér bele a Gurmai Zita-Kunhalmi Ágnes által kialakított fennkölt MSZP önképbe.

De nem. Bangóné marad.

Ugyanis, hogyha ezek után lemond „önként”, akkor a párt még hülyébbnek fog látszani, mint amilyennek eddig. Ebben a felismerésben láthatóan osztozik a többi ellenzéki párt vezetése is, különösen a többi liberális párt, mert olyan kéjjel kezdték el rugdosni a szocikat, mintha titokban nem értenének egyet Bangónéval.  

Ez egyébként régi baja a liberálisoknak, hogy habár a legszélsőségesebb szavazóik politikai nézeteivel és érzelmi életével rendelkeznek, rendszeresen kénytelenek visszafogni magukat, és úgy tenni, mintha Bolgár úr betelefonálói megrettentenék őket. Ezért kapunk röhögőgörcsöt, amikor Gyurcsány vagy valamelyik másik firma úgy tesz, mintha „elhatárolódna” a Varga-Damm Andrea szerint „szeretetteljes ember és kiváló anya” Bangónétól.

A liberálisok továbbra is úgy politizálnak, mint 15 évvel ezelőtt, amikor totális sajtófölényük volt még.

Egyszerűen csak néznek bután, amikor a hibáiknak a kormánypárti sajtóban és a közösségi oldalakon következménye van. És teljesen komolyan mindegyik elmondja, hogy Bangóné hülyesége, mint mindegyik ellenzéki bukás, a Fidesz hatékony politizálásának a következménye. Ők ezt úgy hívják, hogy a „Fidesz züllesztette le a közbeszédet”. Azzal, hogy annyira felidegesíti az ellenzéket, hogy az kénytelen ilyen ocsmányakat mondani rá és a szavazóira.

Mert ha nem írná meg az újság, nem mondaná be a tévé, akkor nem is lenne ez az egész.

Mert felháborító, hogy az ATV-n, ami az övék, azon ilyen beugratós kérdéseket tesznek fel szegény Bangónénak. És a köztévén se az ő propagandájuk megy.

A Bangóné-ügy legfontosabb tanulsága az, hogy a saját médiájukat is kitöri a frász és átjárja az undor ettől a politikusgarnitúrától. Nem tévedés az, hogy az ellenzéki sajtó csinálja az ellenzéki politikát, hiszen a liberális propagandisták tehetségesebb, mint a politikusaik. Valószínűleg még erkölcsösebbek is, mint azok, mert legalább a munkájukat elvégzik (amiért a pénzt kapják), ezért van még ellenzék.

„Szavazzatok az MSZP-re, hogy Európa jó kezekbe kerüljön!”