Magántörténelem, csunderlikvörös és fehér

Nekem sok régi családi történetet meséltek még a nagyszüleim és a korosztályukba tartozó távolabbi rokonok. Okulásom érdekében (első unoka voltam) maradtak a realitások talaján, nem heroizálták az ősöket, hibáikat és erényeiket, erősségeiket és gyengeségeiket is beleszőtték a történetekbe. Ebből a szempontból nincs történelem, csak történetek vannak.

Esendő ember voltunk elfogadásával ezek az emberek azonnal túl is léptek a marxista történetírás dogmáin, viszont nem is akarták relativizálni a bűnöket és felmagasztalni az erényeket.

Most, hogy egy csunderlikizmusnak nevezett jelenség ütötte fel a fejét a történészszakma egén, itt az ideje, hogy alapfokú gondolkodási tanfolyamot tartsunk nekik, a marxista történészeknek és magunknak, akik elmulasztottuk kikergetni az egyetemeinkről a marxista történészeket.

A csunderlikizmus névadója a közismert Csunderlik, a Péter. Ne essen meg rajta a szívünk, csupán azért, mert ezzel a névvel kénytelen egzisztálni. A keresztneve normális, csak annyit csúfolták a vezetékért, amely kell(ene) az egészséges személyiségfejlődéshez.

A Csunderlik történész, aki egyéb közírászati munkássága mellett történelemről szóló könyvek megírásában is közreműködik akarategységben, összeesküvésszerűen. Az elkövetés módja szervezett bűnözésre, bűnszervezetre utal, hiszen több ember állt össze azzal a céllal, hogy kimagyarázzon néhány tömeggyilkosságot, lincselést, szabadrablást, amelyek a haladás mellékösvényein, elszigetelten, az elkövetők jellemtulajdonságai és szándékai ellenére következtek be a dicső Tanácsköztársaság idején, de természetesen nem annak következtében.

Hanem mert a reakció ármánykodott.

Ezzel szemben állnak azok a kemény ténykörülmények, hogy a kávéházból rendelt menüről, amelyeket a halálos ítéletek meghozatalakor rendeltek, megvannak a számlák. Talán még ki is fizették őket a kommunizmus nagyobb dicsőségére. Talán még a fagylaltot is, amelyekre a nem felakasztott szülők gyermekei olyan örömmel emlékeznek vissza.

A csunderlikizmusból sajnos nem csak hangtanilag, hasonulásilag és rövidülésileg vezet az út a csekistához, a népi hőshöz, akinek a látogatása általában, hasonlóan a Lenin-fiúk vagy a Vörösőrök látogatásához, a családfő halálra kinzásához, a nők, lányok, gyereklányok megerőszakolásához és az ezüstnemű elbirtoklásához vezettek. Hogy őket életben hagyták, azt az emberség jeleként kell értékelni. Ha hagyták. Mert osztályharc van.

Nem volt. Van.

***

A húszas évek magyar társadalma nem azért emlékezett a forradalmakra sokkolóként, mert a Horthy-rendszer beleszuggerálta a fejükbe, hanem azért, mert a háború borzalmait sikerült bevinnie a városainkba, az otthonainkba, annak az aljanépnek, amelyet minden becsületes magyar ember mélyen lenézett és gyűlölt.

A képet nem árnyalta, hogy mindenkinek elege volt az osztrákokból, a monarchia magyar politikai elitjéből is. A háborút gyűlölték, nem a Magyar Királyságot, és nem a munkásságot, hanem a prolikat.

A Szent Korona magyar, zsidó, német és szláv alattvalójának 95 százaléka az is akart maradni, nem utolsósorban azért, mert a Magyar Királyság az utolsó negyven évében nem volt élhetetlen és szörnyű hely, hanem épp ellenkezőleg.

A nagy háború sorscsapása azonban sokakat gondolkoztatott el azon, hogy min is kellene változtatni. A döntő többség a jellemesebb, becsületesebb vezető réteg hatalomba juttatását látta a megoldásnak, az egyéb viszonyok megváltoztatása nélkül. A kommunista gazembereken kívül kétségtelenül jelentős volt azok száma, akik az akkor még teljesen kipróbálatlan kommunista-szocialista eszmékben is láttak megoldási lehetőséget. A háború végletességétől megriadt polgári, középosztályhoz tartozó tisztek, tartalékos tisztek egy része is, nem utolsósorban a honvédelem sürgető szüksége miatt kész volt alkalmazkodni a helyzethez. A kommunistákról azonban hamarosan kiderült, hogy milyenek.

Olyan SZDSZ-esek, csak fegyverrel, aminek következtében a népszerűségük szó szerint percek alatt illant el.

Kevéssé ismert, de nem csak falusiak, hanem munkások is lincseltek meg kommunistákat a rendszer kimúlásakor, mert az ocsmány erőszakos gazemberek ilyesmit váltanak ki a zárt társadalom félrevezetett páriáiból (ezeket is gátlástalanul a különítményesek nyakába varrták később a fehérterror áldozatszámolásakor). Az sem kerülte el az emberek figyelmét, hogy a Tanácsköztársaság majdnem teljes vezérkara kiugrott zsidó. Ezek az urak azonban hiába jeleskedtek a zsidó vagyonok elrablásában is, csak sikerült a kulturális, vallási és gazdasági antiszemitizmus indokok mellé még egy újabbat hozzátenni.

***

És most egy igazi magyar történet következik. Egy távoli felmenőm a kommunista agitátorok befolyása alá került és nem csak az őszirózsás forradalomban, hanem a kommünben is „jelentős” szerepet vállalt. Körülbelül segédzabrálói minőségben vehetett részt a Tanácsköztársaság üzemszerű működtetésében, de balszerencséjére a közelben volt néhány olyan alkalommal is, amikor Szamuely elvtársat elragadta az osztályöntudat és kilengések voltak. Horthyék rovancsolása idején felmerült a neve valami ügyintézés kapcsán és kénytelen volt külföldre menekülni, mert a Horthy-rendszer elfogult vérbírósága szerint mondjuk a legyilkoltak vagyonának leltározása, meg ilyesmik, bűncselekménynek és nem adminisztrációs tevékenységnek minősült. Halálra talán nem akarták ítélni, de rendesen becsukták volna. (Annyi rokonomat csukták le, ítélték halálra a nyilasok, meg a kommunisták, hogy a konkrét ítéletekre már nem is emlékszem.)

Miután a rokon fiatal volt csak és hülye, nem volt képes beilleszkedni a nyugati kommunista emigrációba (tényleg, ezeket miért nem adták ki?), és hosszú nyomorgással bűnhődött a társadalomjobbítási álmodozásaiért. A család viszont nagy volt, hála Istennek, és valamikor a húszas évek közepén az egyik, a Kormányzó közelében dolgozó rokon elintézte, hogy a kegyelmi kérvényét becsempésszék a főméltóságú úr reggeli aláírnivalói közé.

Magyarországról úgy is ez az utóbbi mondat mondja el a legtöbbet, nem az, hogy néhány történész lelkes amatőröket akar csinálni tömeggyilkosokból.

A kommunizmusról tudjuk, hogy baromság, a kommunistákról meg tudjuk, hogy ostoba gonosz állatok, akik rabolnak és gyilkolnak, ha tehetik. A mi felelősségünk, hogy ne tehessék. A Csunderlik-féle próbakommunisták, akik megpróbálják újra eladni ezt az elmebajt, nem valók a tudomány és az egyetem közelébe, különösen nem fiatalok közelébe.

Ez lehet, hogy tényleg egy „kéz kezet mos” ország. De mindig jön egy rakás elmebeteg, aki „a kéz kötelet fon valakiknek a nyakára” országot akar belőle csinálni. Én személy szerint benne vagyok egy köztes megoldásban, hogy kormányzókompatibilisen a kezünket pofozásra is használjuk, de arra aztán határozottan.

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Bródy János a tökéletes

Én azt szeretem Bródy Jánosban, amit ő is a legjobban szeret magában: a tökéletességet. És …

20 hozzászólás

  1. Egy kis betekintés a fentiek illusztrálására: https://www.youtube.com/watch?v=WtXAdiBDor8

  2. Gyorgy Marton (fb)!

    Az SZDSZ egy szarta-szene szakadt párt, mely a kommün utóda , erős nyilas típusú beütésekkel.
    DK, LMP, Együtt PM, MLP, Jobbik, Mi Hazaárulók Vagyunk Párt stb., ezek mind az SZDSZ fiókái.

  3. Jut eszembe, fogyik a Jobbik a fővárosban is. Tegnap Budán volt dolgunk, s a városban bemenet, a Bartók Béla úton haladtunk, közel a Feneketlen tóhoz, s éppen akkor szerelték le a Jobbik irodájának a portáját. 🙂

  4. Talán ezért is van állandóan bajuk az oktatásegészségüggyel.
    Remélem nem oly sokára felzárkózik ehhez a szóhoz a kultúra is.
    Hiszen mindig akkor vicsorognak,ha megrendül alattuk az addig biztosnak hitt altalaj,és a túltöltött zagytározójukból kiözönlik a szennyük.

    • Nem rendült meg alattuk semmi. A kultúra 70 éve, folyamatosan, tokkal-vonóval a markukban van.
      A vísítozás, óbégatás csak az fedősztori. Kirabolnak és ők kiáltanak tolvajt!

      • Ez a valóság, egyben a nagy baj. Kiírthatatlannak tünnek, avagy azok is?
        A fövárosban, a rájuk ügyelö nemzetközi kapcsolataikban, a nagy Nyugaton, amelynek ez a módi jelenti a szabadságos, demokrata, egyenjogúságot Ha meg nem így van, akkor büntet a véleményszabadság legmeggyözöbb ápolójaként. Attól még a többiek a gyülölködök, ök nem azok.

  5. Miért a cenzúra?! :-(((

    Azért beteszem, talán ezt azért nem törli tisztelt Tulajdonos:


    “FELHÍVÁS!
    Fáklyás tüntetés december 1-jén, az ellenünk folyó kultúrharc okán (is).

    Találkozzunk a Clark Ádám téren, Budapesten, 2018. december 1-jén, 17.30-kor!
    Az utolsó bástya című film forgatókönyve elfogadhatatlan! A közpénzből hét milliárdosra tervezett költségvetésű nagyjátékfilm kínos forgatókönyvét – amely jeles hadvezérünket és kormányzónkat, Hunyadi Jánost, valamint Nándorfehérvár védelmének történelmietlen bemutatását vetíti előre – nem hagyhatjuk szó és cselekedet nélkül. Az a történelemhamisítás és bugyuta modernizálás, ami a forgatókönyv sajátja, tűrhetetlen.

    A Clark Ádám tértől a Hunyadi János szobráig tartó fáklyás felvonulással tiltakozunk, s közben megemlékezünk egy „hazaáruló koccintásra” is, és szót ejtünk az EU vezetés aljasságáról, amivel megerősítették az „elődeik” Trianonban született döntését; amivel kielégítették az alig 40 éve létező román állam mohó igényét a történelmi Magyarország ékkövére: Erdélyre, és még a színmagyar Székelyföldet és Partiumot is odaajándékozták azoknak, akik minden szövetségesüket elárulták a XX. században.

    December 1-je legyen ezután a magyar nemzeti önvédelem napja! A mi bástyánk ebben a békés küzdelemben legyen a Halászbástya! Ne feledjük Tisza István vértanú miniszterelnökünk szavait: Jaj annak a nemzetnek, melyet a megpróbáltatások perceiben nem egységesen szervezve talál a végzet. “

  6. “Bujdoso konyv”,ez a konyv cime.Tormay Cecile irta le minden napi esemenyeket 1918 October 31-tol kezdve.Minden becsuletes Magyarnak ajanlom.

  7. A patkányforradalom szellemi örökösei ebben a nagy “diktatúrában” próbálják menteni a menthetetlent!
    Történészkédnek, azt hiszik, mivel az akkori generáció már eltávozott, a mostaniaknak minden történelemhamísítást be lehet adagolni!
    Megboldogult nagynéném sokat mesélt anno gyerekkoromban az akkori bőrkabátosok rémtetteiről, miközben nekem a “dicsőséges 133 nap” és a Tanácsköztársaság volt a tananyag!

  8. Vigyázz, Aristo! Emlékezz, hogy járt Romsics, pedig ő állítólag libsi.

  9. egyre több egyetemi tanárról, történészről, egyéb tudósról olvasom, hogy nem valók a tudományos közéletbe, mert a slepp azt mondja. kutatok az emlékeim között, utoljára kik is engedtek meg maguknak ilyet, és hopp megvan, a bolsevikok… Visszatértünk, éljen a párt, éljen a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság, elvtársak…

  10. A “közismert” Csunderlik Péterről most hallottam először – biztos az én hibám, nem pedig nevezett tehetségének hiánya, viszont volt egy színésznő a “Kórház a város szélén” sorozatban (1970-es évek vége), akinek valódi neve Andrea Čunderlíková volt (ejtsd: Csunderliková). Lehet, hogy CsP cseh migráns? Egyébként előfordulhat, hogy a név német eredetű. Németül Zunder (ejtsd: cunder) = TAPLÓ. Nomen est omen?

  11. A “kocc” nevű nem okos, csak szomorú, és elkeseredett. Minden oka megvan rá, hiszen ez a négy év már lehetővé teszi, hogy reflektorozzuk ezeket is. Eddig szépen elvoltak a sötétben és a szürkületben. Ki a fényre minddel, tudjuk meg mit hazudoznak, agitálnak oktatás fedőnéven!

  12. Amíg az anarcholiberális oktási rendszert nem számoljátok fel, addig csak a fa ágait metszheted. Gyökerestűl!!! A jövőnk a tét.

  13. metszhetitek…

  14. https://youtu.be/WtXAdiBDor8

    Ezek kései utódja a Csunderlik és Tsai cég.

    Bevándorlók leszármazottjai.

    Igen, onnan, Galíciából…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.