Az LMP mindent megtesz, hogy jól szórakozzunk

A magyar politikai élet nem ismeri a halált, illetve az egész egy zombiapokalipszis, sokszor megbukott pártok és pártelnökök próbálnak a porondon maradni, olyan politikai programokkal, amelyektől a választók sikítófrászt kapnak. Vona Gábor influencer lesz, amely kifejezés nem véletlenül hajaz az influenzára, Szél Bernadett pedig a jelek szerint mezei képviselőként tengődik tovább, Hadházyval közösen búsongva a parlamenti büfében azon, hogy ez a rohadt diktatúra még csak le se csukatta őket, pedig akkor több esélyük lenne politikai tőkét gyűjteni, mint szabadlábon.

Nehéz a politikai elemzők élete, az LMP belső viszonyai például elemezhetetlenek, mert az ok-okozati összefüggések hiánya még a gyurcsányi logikához szokott fogyasztónak is feltűnő. Az Index, a hozzá méltó kedvességgel Demeter Mártát tanácsolja női társelnöknek, aki nem csak Schiffer Andrásnál, hanem bárki másnál is szebb és a Szocialista Párt friss levegőjével tudná elárasztani az LMP elnökségi üléseit. Keresztes László Lóránt pedig a frakcióvezetést veheti át majd szerintük, mert kívülről mostanában nem kooptáltak nála alkalmasabb személyt.

A magyar politikában a három fideszes kétharmad nem megedzette az ellenzéki pártokat, hanem abba az illúzióba kergette őket, hogyha erősen akarják, és erősen akarják, egy nap arra ébrednek majd, hogy nincs Fidesz, nincs Orbán Viktor, és csak be kell sétálniuk a Budai Várba és valami koronamásolatra elég lesz felesküdni a mindenhatósághoz.

Aztán amikor mégse működik a varázslat megsértődnek.

Szél Bernadett ígéretéhez híven meggondolta alaposan, hogy mit is kellene csinálnia annak következtében, hogy látványosan elküldte a fenébe a pártja etikai bizottsága. A probléma az, hogy a hiba nem az LMP-ben, hanem a abban a politikai kultúrában van, amely nem ismeri a politikai felelősség fogalmát. Hadházi és Szél egy méretes politikai vereségbe vezették az LMP-ét a saját pártkongresszusuk egyértelmű határozata ellen politizálva. Ráadásul még a határozati javaslatot is ők jegyezték, miszerint nem állnak össze senkivel a bukott liberálisok és gyurcsányisták roncsai közül. Nem mellesleg meg azzal töltötték kampány idején a drága időt, hogy a közismerten teljesen hülye liberális értelmiség különböző értelmezhetetlen követelődzéseinek próbáltak megfelelni.

Majd megsértődtek, hogy a pártjuk hülye tagságának nem tetszik sem a projekt, sem a választási eredmény.

Hadházytól viszonylag könnyen megszabadultak, elment magától, elég volt belengetni neki, hogy még egyszer összefuthat SRB-vel a kávégépnél és legendás bátorságát megcsillantva máris evakuált. Szél Bernadett nem vállalta a felelősséget, hanem újra elindult a társelnökségéért és a hatalomban maradásért még azt is lenyelte, hogy a küldöttek negyven százaléka ellene szavazott. Azonban hiába lett frakcióvezető, pozíciója egy pillanatig sem volt stabil, hiába próbálta védeni a másik társelnök, a pártelit és a tagság jelentős része éreztette vele, hogy szerintük a politikai karrierje véget ért.

Az LMP pártszakadás utáni tagsága a párt létét is kockára tette azért, hogy ne kelljen a 2010 előtti őrültekkel a gyurcsányárva szocikkal összefogni. Fel nem foghatom hogyan gondolhatta a Szél-Hadházy tandem, hogy a 2010 óta csak szörnyűbbé és nevetségesebbé váló szocik és liberálisok, no meg persze Gyurcsány lemegy az LMP tagságának a torkán. Persze lehet magyarázkodni, a látszat az igazi úr. Az LMP össze is fogott, meg nem is. Mindkettő hátrányos következményeit viselnie kell.

Szél lemondása április kilencedikén, 11 óráig volt aktuális, utána már elkésettnek lehetett minősíteni.

A mostani elkésett és rejtegetett beismerés, lemondás, visszavonulás öt hónapot vett el a párt idejéből. Ráadásul a kibontakozó új program, az összefogás a néppártosodó Jobbikkal ugyanazokból a sebekből vérzik, mint a korábbi. A Jobbik elitje egy vicc, még LMP-és mértékkel is, szavazótábora pedig tömegesen tartalmaz olyan exszoci szavazókat, akik egykor Gyurcsány, utána pedig Vona bájaira voltak vevők. Sem Keresztes, sem Demeter Márta nem elég elmeroggyant ahhoz (el sem tudják játszani ezt a szerepet), hogy az egykori baloldali, radikalizálódott, rasszista és dühös jobbikos szavazókat megszólítsák. Viszont a saját törzsszavazóikat úgy el tudják ijeszteni ezzel a politikával, hogy a Fidesz támogatottsága megint nő majd két százalék olyan elkeseredett ellenzékivel akik rádöbbennek, hogy igenis van sokkal rosszabb megoldás az Orbánnál is.