Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
Tizenegy év. Ennyit kapott a lúgos gazember. Szerintem kevés.
Nemcsak azért kevés, mert – ahogy az lenni szokott – a tizenegyből nyolc sem lesz a végén, hanem azért, mert a bíróság nem vett figyelembe valami nagyon fontosat. Olyasmit persze, amire egyetlen bíróság sem lehetett volna tekintettel, talán igazi fogalmunk sincs erre a micsodára, mégis szigorúan, nagyon szigorúan kellene büntetni.
Idegen tempó
A savval, lúggal leöntött, megcsonkított asszonyok eleddig csak a külföldi hírekben bukkantak föl. Afganisztán hegyei között, Belső-Ázsia eldugott falvaiban volt olyan, hogy a férfi így büntette, mert azt gondolta, büntetheti feleségét vagy gyermekét.
Becsületgyilkosság. Megkövezés. Levágott orr. Megsebzett arc. Szembe loccsantott sav… Ezek eddig az iszlám világ sötét mélyéről érkeztek hozzánk.
Európában még a keresztény fundamentalizmus legnyomasztóbb évszázadaiban, a boszorkányégető, eretnekgyötrő inkvizíció által uralt korai újkorban is ritkaság volt az efféle agresszió. Arról ugyan volt vita, hogy van-e a nőknek lelke, de az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy nem tulajdona a férjének, szabad ember, ha persze szabadsága jóval korlátozottabb is volt, mint a férfiaké. Megcsonkítani a hűtlen asszonyt, Európában éppen olyan elképzelhetetlen volt, mint akármilyen más módon tulajdonjogot formálni rá.
Emberölési szándék?
Öt évvel ezelőtt mégis megtörtént ez a borzalom Magyarországon, s az évek óta húzódó ügyben a Kúria most megfellebbezhetetlen ítéletet hozott: a volt doktor előre kitervelt módon, orvosi esküjét semmibe véve, különös kegyetlenséggel vitte végbe csonkító támadását, miközben mindenféle mellékbűncselekményeket is elkövetett – magánlaksértés, kifosztás, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel visszaélés, okirattal visszaélés, személyi szabadság megsértése – ilyeneket.
Viszont végül nem „eshetőleges emberölési szándék” miatt ítélték el, ahogy a vád szerette volna, (hiszen az elkövető tudatában volt annak, hogy a sértett meghalhat), hanem csupán életveszélyt okozó testi sértésben találták bűnösnek.
Valójában az történt, hogy ez az erőszakos bitang áldozatát megkötözte, kábító injekciót adott be neki, majd levetkőztette, nemi szervét és annak környékét maró lúggal leöntötte, nyilván azért, hogy soha többé ne élhessen szexuális életet. Úgy is lett. A maró anyag teljesen szétroncsolta a nő nemi szervét, így szerelemről, nemi örömről a jövőben szó sem lehet. A nő több beavatkozáson van már túl, átmenetileg még a vizeletürítési képességét is tönkretette a támadó.
Veszélyes a társadalomra
Szeretnék itt emlékeztetni arra, hogy ez a vadállat volt barátnőjét támadta meg, miután a nő pár hónappal korábban szakított vele.
Szerelemféltés, így nevezi a jog, féltékenység, mondjuk mindközönségesen, de itt valójában sokkal többről van szó. Arról, hogy léteznek a mi világunkban olyan emberek, nem is kevesen, akik tulajdonunkak tekintenek másokat. Léteznek szülők, akik a szülői felelősséget a gyermek feletti tulajdonjoggal azonosítják, léteznek férjek és élettársak, akik a maguk birtokának tekintik párjukat, s gazdaként követelik a hűséget.
Pedig a hűség személyes döntés. Kikényszeríthetetlen.
Sokszor nem is a párjához, hanem a kapcsolathoz, a családhoz hűséges az ember. De akár így, akár úgy, a birtoklás igényét, a másik kisajátítására való törekvést a leghatározottabban vissza kell utasítanunk.
A bíróság azt mondta, hogy a vádlott személyisége is veszélyes a társadalomra. De gyanítom, nem mérte föl, hogy milyen nagyon veszélyes. Ez az ember úgy viselkedik, mint egy rabszolgatartó. S nem csak a szavak vagy gesztusok szintjén, hanem a legbrutálisabb agresszió terében. Olyan, mintha egy náci otthon elgázosítaná a szomszéd zsidó bácsit, vagy valami fundamentalista megégetné a hátsó udvarban istentagadó kollégáját.
A tulajdonlás ötlete semmilyen módon nem tolerálható.
Ezt önmagában is súlyos kihágásként kellene büntetni Európában, különösen most, hogy százezerszám érkeznek olyan férfiak a földrészünkre, akik birtokuknak tartják a nőket, gyerekeket.
Hadd tegyek még egy megjegyzést! Ha előfordul, mert sajnos előfordul, hogy a felszarvazott, elhagyott férfi hírtelen felindulásból, kontrollvesztett állapotban megöli hűtlen asszonyát, az nyilván rettenetes, megbocsájthatatlan gyilkosság. Morális világrendünket azonban nem fenyegeti. Elítéljük, majd napirendre térünk fölötte: Van ilyen.
De ha valaki előre megfontolt szándékkal, megcsonkítja, s ezzel örök életére kínszenvedésre ítéli áldozatát, hát olyan meg nincs. Hát az tűrhetetlen.
Egyetértek! Borzasztó az, hogy a modern társalmak büntetési gyakorlata messze elmarad a letünt korokétól. Egy ilyen gaztettet jóvátenni nem lehet, de az elkövetőt „ézékenyíteni” kellene, lúg helyett a sósavat javaslom. Igy ez a barom állat sajnálgathatná magát.
Bíró „Móricka” ! Ez azért van, mert itt toporog ez a jelenség az ajtóban, és alig várja, hogy hozzánk is hivatalosan bekerüljön… Csak a tahó libsik teszik szóvá ha utalnak a lehetőségére jobbérzésű emberek…
Füredi Ágnesnek, Bajusz Zsuzsának, de annak a magyar nevű, de szőröstalpú ROMÁNNAK, Bíró Zoltánnak.
Régi már a római korból ismert következtetés:
KINEK ÁLLT ÉRDEKÉBEN ???
Ennyire egyszerű az egész.
Lehet, hogy tényleg nem ő követte el, FELBÉRELT valakit, akkor ugyan úgy megérdemli mint ha ő tette.
Annak a segg bírónak(így kisbetűvel), már igazából Papp Zoltán megválaszolt.
Van egy tény, aminek semmi köze az elkövetett cselekményhez, de ami miatt a nyomozók szerintem sokszorosan ellenőriztek mindent, az ügyészség pedig triplán figyelt a nyomozás és vádemelés során, ez az ártatlanság vélelme mellett az elkövető rokoni kapcsolata. A bíróság pedig a bizonyítás során meggyőződött a bűnösségéről.
Kegyetlen és aljas módon történt, miről is kell vitatkozni?
Hogy jön ide a rokoni kapcsolata? A rokoni kapcsolat legfeljebb a kinevezésénél játszott.
A bűncselekményhez köze nincs. De a jelek szerint a bírói végzéshez sincs. Ez nem sikkasztás, nem hűtlen kezelés, hanem emberéletre törő közbűntény.
Tessék már figyelembe venni azt az apró tényt is:
– először 4 évet, majd 9-et, most meg 11-et kapott, miközben semmi új fejlemény, bizonyiték nem került elő,
– a Mikola család tagja; ergo fideszes osztályellenség;
– az elitélő bíró az a Mészár Róza, akit az mszp jelölt anno AB-be, akinek egy mszp vezető (Varga) a férje és aki felmentette mind Molnár Gyuláékat, mint Szilvásyékat.
Az anyádat moderáld, te mocsok!
Jó, az újságokban hiányosan jelennek meg információk,
de vajon miért vetette el a bíróság, hogy megtekintsék
az utcai kamerákat? A Bathhyányi tér és a környéke
tele van kamerákkal, lehetett volna követni, hogy távozott-e
az intézetből és merrefelé.
„A savval, lúggal leöntött, megcsonkított asszonyok eleddig csak a külföldi hírekben bukkantak föl. ”
Nyilván Ratius fiatalember lehet, mert bizony régen elő-előfordult nagyon elmaradott, vidéki faluban, vagy a cigányok között.
Nem a falu az elmaradott, hanem a „haladó” az Istentelen.
„Arról ugyan volt vita, hogy van-e a nőknek lelke, de az egy pillanatig sem volt kétséges, hogy nem tulajdona a férjének, szabad ember, ha persze szabadsága jóval korlátozottabb is volt, mint a férfiaké.”
Ezzel is vitatkozom. Dehogynem volt a tulajdona! Sőt!
Pedig utálom a feministákat, nem is erről van szó. Csak attól tartok, nagyon egyoldalúak az ismeretei. 🙂
Nyugaton lehet. Az asszonyt magyarul feleségnek hívják. Az állatot pedig nem tárgynak tartották, hanem lelkes állatnak.
A dicső Nyugat a Közel-Kelet stafétáját átvevő kifinomultabb folytatás. Ált. isk. hazug történelem: Mezopotámia, Egyiptom, görög, római, nyugati keresztény, újkori Nyugat-európai, slussz: az egyetemes kultúra csúcsai.
Tuti.Angliaban 8.Henrik idejen ill.a 17.szazafbam is vegeztek ki asszonyokat hazassagtoresert sot ! ! !adtak el felesegeket! „Ferj URAM?” a magyar se volt jobb.emlekszel a Matyas kiraly meg Beatrix mondara? Attol,h nem kodifikaltuk mint a fejlett Angliaban,igenis a gyakorlat resze volt
A civilizacio a nok elnyomasara epult. Mindenhol
Szinte egyet is lehet érteni. Kivéve:
„… , vagy valami fundamentalista megégetné a hátsó udvarban istentagadó kollégáját.”
A fundamentalista nem Istenben hisz, különben nem tenne ilyet. Allah nem Isten, hanem annak utánzó konkurense, a gonosz. Különben hívei egységesnek látnák a Teremtést, az embert pedig férfinak ÉS nőnek.
A kereszténység halálos bűne, hogy az Allahhal azonos minőségű Jehovát Istenként tiszteli. Ez alapján a dicső Nyugat-európai kultúra a Teremtést lélek nélküli uralni való tárgynak tekinti, külső körülményként kezeli. Ha tisztelték volna az állatok és növények szellemét, a vizek és erdők tündéreit, akkor nem jutottunk volna a pusztulás kapujába.
Ma a kedves maradék „keresztények” is tuskó ateisták, csak azzal ámitják magukat hogy nem. A hitük valójában nulla. Rosszabb esetben hisznek ők felsőbb entitásban, csak az szintén nem a mennyei atya.
Ha nem egy következmények nélküli káprázatvilágban élnénk, akkor az elkövetőnek ezért akasztófa járna. Egy természetes társadalomban pedig azzal felérő, lassabb halálhoz vezető kiközösítés. A vétlenül elítéltek áldozata bőven megérné a társadalmi igazságosságot, és azt, hogy mindig van következmény!
Így viszont bunkó ateistaként „emberieskedve és humánuskodva” addig tutujgatjuk a pokolra való legalját és a sátánhitű mohamedán ellenségeinket, hogy gonosz gazdájuk végül kiírt minket a hazánkból. Vagy megtérünk a Teremtőnkhöz, vagy végünk.
Kegyetlen bosszúnak tűnik. Feltehetően kegyetlen megaláztatást kellett elszenvednie az orvosnak, hogy így kiforduljon magából. A szakításkor a nő alaposan túllőhetett a célon.
Magyarázza meg már valaki, hogy ha valaki megakarja csonkítani a nő nemiszervét, akkor utána miért mossa le a lúgot?
S ha már megesik rajta szíve, akkor orvosként miért nem tudja, hogy a lúgot csak a sav semlegesíti (évekig tanulnak kémiát az orvosin!), hiszen ecet/citrom biztos volt a házban, de ő kamillával mosta, ami semmit sem ér ilyen esetben, de közismert seblemosó laikus körökben!
A többi vád pont is pont ennyire homályos és ellentmondásokkal teli.
DE feministaként/vagy kormányellenesként jól felhasználható vádként!
Egy koncepciós perben tiportak a jogon a sünöktől a szügyészeken át a bírókig, miközben a sajtó – azxitt is olvasható primitív módon – bosszúért hörgött.
Elég szégyen, hogy az amúgy eleve bűnösként megbélyegzett emberbe még ez után a justicmord után is belemar pár sajtópatkány.
A valódi tettes pedig röhög a markába.