Befejeződött emberkísérlet vagy megkésett fordulat?

A bajor-hesseni határon – ott, ahol úgy százötven esztendeje nem, hogy határellenőrzés nincs, de a határvonal létéről is csak a helytörténeti klub veterán tagjai tudnak – nos, ezen a vonalon most ellenőrzés van. Nem csak az Európai Unió halad a szétesés felé, hanem annak a „legmagabb” magországa, Németország is.

Nem olyan, mint régen, a vasfüggöny mentén, csak amolyan diszkrét, européer zollkontrolle. Barátaim, akik nemrég Németországban jártak, meglepődve fedezték föl az egyenruhás fegyvereseket. Azok benéztek a lassító kocsiba és továbbintették őket. Más autókat megállítottak. Látszólag véletlenszerűen. Valójában a fehérek mehettek, a színesektől papírokat kértek.

Befejeződő emberkísérlet?

Mondhatnánk, hogy végre változóban van Európa, végre átütötte a politikusok ingerküszöbét a bevándorlók megszállás-szerű jelenléte, végre feltűnt az európai hétköznapok elviselhetetlen átalakulása.

Végre a közvéleménykutatások is azt mutatják, mindenkinek elege van a willkommenskultur nevű emberkísérletből.

Ausztria új kormánya bezárat hét mecsetet és több tucat török imámot penderít ki az országból a politikai iszlám terjesztése és a tilalmas külföldi finanszírozás miatt. Matteo Salvini, az új olasz belügyminiszter, a bevándorlóellenes Liga elnöke valóban úgy tesz, ahogy egy héttel ezelőtti ígérte: „az illegálisok ajnározásának ezennel vége”.  Az új olasz kormány szemlátomást véget akar vetni annak a gyakorlatnak, hogy a civil szervezetek hajói „tengeri taxikként” szállítják a honfoglalókat Európába. Az Aquarius fedélzetén érkező bevándorlókat már nem is engedte partra szállni.

Igaz, Spanyolország végül beengedte a hatszáz telepest, de az elemzők szerint a frissen alakult spanyol kormány éppen olyan gyenge, törékeny és kétes legitimitású, mint a francia az angol, vagy éppen a német politikai vezetés. Nem valószínű, hogy jót tesz az elhíresült női kormánynak a gesztus.

Mint ahogyan nem tenne jót Merkel asszonynak sem, ha továbbra is kitartana a „Wir schaffen das!” olcsó és giccses ideológiája mellett.

Kényszeredett mosoly

Bajorországban választási küzdelem tombol. Az október 14-én esedékes tartományi választáson a kormánykoalíciós CSU elveszítheti az abszolút többségét. A Merkel asszony politikájában eddig is kételkedő bajor keresztényszocialisták most világossá is teszik kételyeiket. A közelmúltban menekültügyi szigorításokat vezetett be a tartományi kormány: csökkentették a menedékkérők pénzbeli juttatásait, ellenőrizni kezdték a befogadottak szállásait, de még egy rendőrségi akciócsoportot is létrehoztak, amely az ígéretek szerint gyors, de jogállami választ ad a rendbontóknak.

Horribile dictu, azt a már-már fasiszta, de mindenképpen PC-tagadó gondolatot is kifejtették a bajor politikusok, hogy aki erőszakos cselekményekre vetemedik vagy randalírozik, az „eljátszotta vendégjogát”.

Na, ebbe a logikába illeszthető bele Angela Merkel pálfordulása, aki a minap szinte kanosszát járva kijelentette: „A magyar-szerb uniós külső határ védelmével Magyarország Németországot is védi”, Magyarország bizonyos értelemben Németország helyett végzi el a munkát.

Az önkritikus mondatokat akár az AFD valamelyik vezetője is mondhatta volna, mint, ahogyan korábban mondtak is hasonlókat, így a kancellárasszony arcán most kissé kényszeredett a mosoly.

Európa kiszínezése

Az üdvös fordulatot látva elmélkedhetnénk az európai demokráciák erején és bölcsességén, mondhatnánk: no, lám, lassan megjön az esze Hansnak is, Luginak is, Francoisnak is, de talán még Alejandronak is… Lassan ráébred az európai politikai elit, hogy bár jó üzlet gátlástalanul parírozni a multinacionális nagyvállalatoknak (adott esetben Európa kiszínezésében szolgálni fékezhetetlen kreativitásukat), de azért valahol a dolgok végpontján, mégiscsak a választóktól kell felhatalmazásokat nyerniük. Azok meg, lám, nem szeretik a felnőtt színezőknek ezt az igen véres, robbantgatós, erőszakolós változatát.  

Mindezt mondhatnánk, de félek, nem mondhatjuk. Iszonyú nagy szerencse kell ahhoz, hogy ne legyen elkésett ez a fordulat.

Mert valójában inkább azt mondhatjuk, hogy már akkor is késő lenne, ha most Hans, Lugi, Francois, és Alejandro beállna Orbán mögé, ha most az összes európai ország magyar mintára lezárná az unió külső határát és véget vetne a telepesek beözönlésének. Akik eddig megérkeztek, már elegen vannak ahhoz, hogy hosszabb távon elvegyék tőlünk országainkat.

És vajon miképpen fogjuk majd megakadályozni, hogy az osztrák-magyar határon vagy a lengyel-német határon átömöljön a Nyugat-Európában már megsokasodott, második, harmadik generációs bevándorlók hada? Lehet, hogy Hegyeshalomnál egyszer majd a bőrük színe szerint kell megválogatnunk a belépni szándékozókat? Úgy, ahogy most a bajor-hesseni határon zajlik?