’68 csalóka nyara

Most 50 éves a XX. század egyik méltatlanul alulértékelt eseménye, a mindközönségesen 68-as eseményekként aposztrofált “forradalom”, a nyugati világot megrengető diáklázadás. 1968-ban Csehszlovákiában is események voltak, de ez nyugaton keveseket érdekelt, a szocializmus emberi arcát verték össze éppen, felszámolva a szocializmus reformjának utolsó lehetőségét is. De nyugaton ez a haladókat nem zavarta, ők ugyanazt akarták, csak sokkal jobban, mert meggyőződésük volt, hogy lehet jobban.

A nagy franciára, a nagy októberire szoktak hivatkozni, mint korunk minden jó dolgának előfutárára, de ’68 még ezt a nagy előtagot sem kapta meg, pedig okozott annyi kárt, mint dicső elődei. ’68 ugyanis gyorsan elbukott, tulajdonképpen elsőre csak a balhé maradt meg belőle, de vezetői és harcosai szétrajzottak a világba, hogy aztán kétségtelen hatékonysággal terjesszék az eszmét, mint bármely ocsmány ragályt.

“Az egész egy közös álom volt, részben siker, részben pedig kudarc. Politikai mozgalomként a diáklázadásnak nem volt jövője, de megteremtette a kulturális liberalizmus hatalmas lehetőségeit” – mondta Gilles Lipovetsky szociológus.

(Most szólok, a szociológusok nagyon veszélyesek tudnak lenni, én csak tudom, magam is szociológus volnék.)

És a kulturális liberalizmus hatalmas lehetőségeit  alaposan meg is támogatta a KGB, aki akkoriban az egész észak-atlanti civilizációban finanszírozta azokat az eszméket és azok képviselőit, amelyek meggyorsíthatták a kapitalizmus száguldását a szakadék felé.

Apró vigasz, hogy a nagy Szovjetunió  már nem élhette meg a Nyugat hanyatlását, pedig annyit, de annyit tett érte.

Persze formailag a mozgalom kommunistaellenes volt, mert hatott az akkor már évtizedekre visszatekintő antikommunista propaganda, amit egész véletlenül pont azok “nyomattak ezerrel”, akik ellen ez az egész lázongás megindult.

A ’68-as buli résztvevői olyan nosztalgiával emlékeznek húszas éveik mozgalmas napjaira, mint a forradalommentes korszakok kamaszai az első üvegezős házibulira (amin lányok is voltak). A dolog bája az, hogy miután a ’68-as buliforradalom elbukott, a forradalmak szokása szerint, csak kivételesen hamar, még a tömeggyilkosságok előtt, olyan remek sajtót sikerült neki csinálni, hogy követelései maximákká nemesültek.

Résztvevői és követői számára ez egy győzelem, amelynek következményei szebbé és jobbá tették a világot. Mindent elmond erről a történetről, hogy az egész egy lázadás volt, konkrét szabályok és korlátok ellen, egy igazi ellen-mozgalom, amely mögé csak utólag tákoltak ideológiát. Történelemmé csak azért lett, mert szétrajzó mozgalmárai hatékonyan és megfelelő környezetben voltak képesek terjeszteni azokat a toposzokat, amelyek pozitív eseménnyé tudták formálni az emlékezetben az erőszakot. Azt szokták mondani, hogy ez az egész csak a szabad szexről szólt. Megjegyzendő, hogy a szüleim ezt még szabad szerelemnek mondták, ami nagyon mást jelent.

A baj az, hogy az elmúlt ötven év lehetetlenné tette, hogy értelmesen beszéljünk arról a szomorú folyamatról, amit a kirobbanó szexuális forradalom végül is végig kísért.

Az derült ki ugyanis, hogy a szexuális szabályok, az általános korlátok nélkül nem is létezik definiálható normalitás.

Nyilvánvalóvá vált, hogy korlátok közé szorított elődeink is megértük a pénzüket, csak meg kellet dolgozniuk azokért a kóbor numerákért, és ha rosszul sült el valami akkor viselniük kellett a felelősséget. Mert természetanyánk, vagy isteni atyánk így rakott össze bennünket. A szaporodásra gondolt, nem az emberi jogokra.

Jogaink egyre számosabbak, gyermekeink egyre kevesebben vannak.

Vagy ez, vagy az, a forradalmárok bizonyosan nem akarnak felelősséget vállalni sem a megszületett gyerekeikért, sem a megnem születettekért. Mert ők szabadok.

Az egykori “unatkozó franciák” olyan módon akarták átformálni az országukat, hogy az a legmagasztosabb elveiknek feleljen meg. Az ilyesmihez általában kell két nemzedék, hogy semmi ne legyen már olyan, amilyen volt. A Cohn-Benditek, az igazi gátlástalanok talán elégedettek a mai Franciaországgal, de vajon a mai franciák elégedettek-e annyira, hogy helyeseljék visszamenőleg elődeik döntéseit.

Erről nem nagyon kérdezik meg őket, mert nem mutatna jól a részletes válaszuk a győzelmi jelentések mellett.

Facebook hozzászólások

A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Az intimitás-koordinátor, a jövő sikerszakmája

Nehéz idők jönnek, az előrejelzések szerint Európában és az USA-ban az egy főre jutó elmebetegek …

5 hozzászólás

  1. dkMSZPKORRUPT

    A fent leírtak is jellemzik a Facebook-ot.

  2. tergorbuletszamitas akciosan

    Magyarorszag a bizanci kelet. A nyugat folyamatait mi elemezni sem tudjuk mert masok vagyunk. Egyetlen dolog van amit tehetunk: ketkedessel nezunk arra es a cukorkat igero kezbol nem veszunk el semmit. Nekunk rokonaink nincsenek, nekunk mindenert meg kell dolgozni, ha osszefogunk valakivel az egy munkara szol, nekunk magunkbol kell tovabbfejlodni. Csodalatos nep vagyunk, a jovonk tolunk fugg.

  3. “de vezetői és harcosai szétrajzottak a világba, hogy aztán kétségtelen hatékonysággal terjesszék az eszmét, mint bármely ocsmány ragályt.”
    Ez volt a baj, mert a mételyt mindenhová magukkal vitték és védőoltást még nem fejlesztettek ki ellenük.
    Sokan viszont “nagyszerű” karriert futottak be, mégha ma már csak döcögve, járó kerettel botorkálnak, átvitt értelemben is.

  4. Zolataiguszti

    Egy elmélet addig terjed míg el nem kezdi túl sok ember csőrét baszni.A szétrajzó képviselőik meg épp a 70-es éveik környékén ténferegnek.Fiatal képviselőik meg a médián kívül lassan senkit se tudnak megmozgatni.Ráadásul ma a net miatt nem csak a gazdagok tudnak meg mindent gyorsan.Ma az a hálózat ami már a Felvilégosodás óta kb kavarja a szart a világon globálisan ismert.És régi propaganda anyagokat, interjúkat, nyilatkozatokat és híreket sokkal nehezebb eltüntetni.

  5. grummanavenger

    Gondoljunk ezekről akármit, az úgynevezett Világ úgyis úgy könyveli el őket, ahogy majd Hollywood, meg a sorbaállított celebritások diktálják a tömegnek. Egy kisebbség persze jól tudja minden országban, hogy ezek miféle sutyerákok, de a “mainstream” vélekedés szerint ők a JÓ FIÚK, és a kétkedő “controversial” tábor a ROSSZ FIÚK.
    Persze most éppen pont a ROSSZ FIÚK győztek, Trump, akárhány hadoszlop is ordította a tömegnek, hogy örülj annak, hogy elvitték a munkahelyedet Mexikóba, a feleségedét meg betöltötte egy guatemalai, a fiadat meg azért lövették le Irakban, hogy végül Irak Iráné legyen. Hát igen. Amikor bele is kell harapni a szarba, nem csak nézegetni, akkor akármilyen cukormáz van rajta, nem ismételjük a kóstolót.
    De összességében még mindig nagyon messze vagyunk attól, hogy a tömeg átlássa: a 68-asok = nácik. Pölö.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük