Összemetoozottak


Nem mintha különösebben kedvelném Havas Henriket, Kárpáti Kamilt vagy bármelyik összemetoozott közszereplőnket, de azért tény, hogy szinte kivétel nélkül normálisabb, értékesebb, magasabb emberi minőséget képviselő alaknak tűnnek ők, mint azok, akik rájuk kenték a metoo-vád nyálkás váladékát. Ezeknek – a szexuális forradalom idején szocializálódott – férfiaknak és nőknek a szex bizonyára mást jelent, mit a metoozó fiatalabbaknak. És persze mást jelent az intimitás, a döntés és a felelősség is. Rémálmaikban sem képzelhették, hogy eljön egy kor, ami visszamenőleges hatállyal bűnőssé nyilvánítja őket azért, ami a maga idején teljesen helyénvalónak tűnt, sőt – valljuk meg, a gyenge lábakon álló, zavaros és áttekinthetetlen metoo-rágalmakkal szemben – tulajdonképpen ma is egészen normális, hétköznapi ötletnek tűnik. Ahogy Csányi Vilmos humánetológus fogalmazott a Hvg-nek: Egy nemi szerv megmutatása nem egyenlő a nemi erőszakkal…

De kanyarodjunk csak vissza az iménti bevezető legkeményebb mondatához! Hadd mondjam el, miért is tűnnek normálisabb, értékesebb, magasabb emberi mércének megfelelő alaknak a megvádoltak, mint vádlóik. Nos, nem azért, mert őket amúgy túl sok dicséret illetné, hanem azért, mert a metooba beálló nők, férfiak, újságírók és döntéshozók semmiféle minőséget nem képviselnek.

Gyorsan szögezzük le: a metoo a safe-space mozgalom leggusztustalanabb vadhajtása, a lincselés logikája szerint működő, aljas lejáratókampány. Aki ezzel azonosul, az egyúttal azt is kijelenti, hogy a gerinctelenek bármiféle falka-agressziójában örömmel venne részt.

A metoo tagadja és lehetetlenné is teszi a jog uralmát.

Az igazságszolgáltatás kipróbált útjai helyett a modern nyilvánosság nyomásgyakorlásának segítségével lehetetleníti el a bűnösnek kikiáltottakat. Tulajdonképpen a legképtelenebb boszorkányüldözések logikája szerint működik: bűnössé egy vagy több szuggesztív vádló rámutatásával és a vádakat jóváhagyó közfelkiáltás útján válhat valaki. Védelemnek, fellebbezésnek helye nincs. A digitális média-máglyák gyorsan lángra kapnak.

A metoo ebben a tekintetben társadalmi anómiát tükröz. Olyan világot idéz föl, amelyben a széthulló diszfunkcionális intézmények nem tudják megvédeni az egyéneket a parttalan indulatok áradásától, miközben az érzelemvezérelt metoo-aktivisták nem is igénylik, sőt kifejezettel elutasítják az intézményes ügyintézést, például a büntetőeljárás megindítását a megvádoltakkal szemben.

De a metoo-mozgalom tagadja a bűn és a felelősség hagyományos fogalmait is, amikor a tények helyére a szubjektív megélés impresszióit állítja.

A bűnös ebben a metoo-valóságban nem az, aki tilalmas dolgot követ el, hanem az, aki mellett a metoo-aktivista áldozatnak érzi magát. Azaz ebben a kifordított metoo-realityben (metoo-irrealityben) az áldozatiság szubjektív élményéből keletkezik a bűn, s nem az objektív eseménysorból. Ugyanaz a cselekmény lehet bűn, ha agresszióként éli meg a résztvevők egyike, és lehet felemelő élmény, ha szerelmes intimitásként élik át a történet részesei.

Ráadásul a metoo még egy lapáttal rátesz a szubjektívitás pállott kupacára, és a kérdéses élményvilágot a múlt ködös mélyéről hozza elő. Nem kell túl széles pszichológiai műveltség ahhoz, hogy tudjuk, mennyire megbízhatatlan jószágunk az emlékezet. Kivált akkor megbízhatatlan, ha az eseményekhez kapcsolódó érzésekről beszélünk. Különösen, ha ezek az érzések évtizedekkel az események után konkretizálódnak. Könnyen lehet, hogy az áldozatiság élménye egyáltalán nem volt jelen a most, utólag önmagukat áldozatnak látó metoo-ügyészek fejében akkor, amikor ebben vagy abban az ágyban, autóban, hotelszobában elheveredtek.

Az sem kétséges, hogy a metoo – mert a legtöbb esetben tényleges erőszakról nem beszélhetünk – a tetteinkért vállalt személyes felelősséget is elutasítja. A magukat áldozatnak képzelő metoo-nyilatkozattevők, úgy emlékeznek a velük megesettekre, mint olyan helyzetekre, amelyekben nem voltak urai saját életüknek. Elszenvedői voltak egy-egy eseménysornak, nem irányíthatták a velük történő dolgokat, nem voltak szabadok, nem rendelkeznek a cselekvés szabadságával.

De, ha nem álltak fizikai presszió alatt, akkor miért nem voltak szabadok?

Csak nem azért, mert nem tudták, hogy miképpen kell szabadnak lenni? Csak nem azért, mert úgy gondolták, helyesebb, ha hagyják, mások döntsenek helyettük?

Ezeknek az embereknek – és velük együtt azoknak is, akik a metoo-kampányok melletti kiállásukkal tagadják az értelmet és a felelős cselekvést – alapvető intellektuális összefüggések hiányoznak. Ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy a szabadság nem önmagában áll, hanem a cselekvések irányítójához tartozik. A cselekvéseket pedig az irányítja, aki felelősséget vállal értük. A felelősség vállalása nélkül nincs szabadság. Akkor sincs, ha ezer zaklatót bélyegez meg a metoo-kampány, vagy a menetrendszerűen várható következő safe-space agresszió.

Igen, menetrendszerűen várható, nemcsak a felelősség elutasítása, az irányítás átadása, s ebből következően a szabadság hiánya miatt, hanem legfőképpen azért, mert ezzel a folyamattal negatív érzelmek, szorongás, félelem, harag és agresszió jár együtt.

A modern társadalmakban képviselethez – legalább is média-képviselethez jutott – egy olyan réteg, amelyik szemben áll a józan ésszel, s amelyik így újra és újra tragikus összeütközésbe kerül a valósággal.

A metoo mögött egy jogállami eljárásokat tagadó, társadalmi megoldásokat megkérdőjelező, képzeletből és fantáziából összegyúrt, elhárított felelősségből, megtagadott önazonosságból, fel nem vállalt döntéshozatalból, valamint szorongásból és agresszióból kikevert, betegesen infantilis világkép lappang. A metoo nem pusztán a safe-space-igény egy sajátos mellékterméke, hanem a fantasy irodalom és a virtuális valóság édesgyermeke, a racionális polgári létezés tagadása.

A metoo az önagáért helytálló, objektív körülményekre figyelő, pozitív tényeket felfogni képes, logikusan gondolkodó, közösségi ember antitézise.

Nem lehet szeretni, nem lehet elfogadni.


A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

A VAR csak tovább rombolta a focit! (Liverpool-Manchester City 1-1)

  Nem abban kívánok állást foglalni, hogy tizenegyes volt-e az az esemény, amelynek során egy City-játékos …

13 hozzászólás

  1. Vacula bácsi

    Hasonló érzelmekkel viseltetek a drága Behavazott úrral szemben – jócskán megérdemelt hosszú és öndícsérettel teljes pályafutása során ennél nagyobb tockosokat is – ám ettől még a cikk fejtegetéseivel és megállapításaival tökéletesen egyetértek.

  2. Mindez jól illusztrálja, hogy az ember alapjában véve semmit nem változott, ugyanolyan csorda ösztönű, lincselő ösztönlény, mint pár szár éve. A különbség annyi, hogy mostanra jobbak ez eszközei (közösségi hálók, net) és könnyebben, lelkiismeret furdalás nélkül megússza, nem koszolja be a kezét a sárból felvett, eldobott kő. Elég csak „posztolni” és fogyasztani a médiát.
    Mondhatnám, hogy vicces, amint a régi „forradalmárokat”, witchfinder generalokat a saját termékük kinyírja, de nem az, mert jelzi az egész világ működési anomáliáit és azt, hogy van még hová sülyedni.

  3. A „molesztálás”, különösen a „verbális molesztálás” fogalma annyira ködös, hogy nem vehető komolyan. Lassan már az is molesztálás, ha véletlenül hozzáérnek a melléhez..

  4. Illés Péter

    Teljesen egyetértek a cikkel… A kérdésem csak az hogy miért nem irtok a harmadik oldalról is, vagyis azokról a döntéshozók ról, cégvezetők ről, politikai vezetőkről akik olajat öntenek az egészre es igazából ok tartják életben ezt az egészet..??? Gondolok itt arra, hogy pl a cikkben is említett HH esetében ki es milyen logika alapján jutott az ATV vezetésében arra a következtetésre hogy HH t fel kell függeszteni majd ki kell rúgni ? Muníciót, igazolást adva ezzel a primitív bunkó alaptalan vádaknak? Ráadásul állítólag erre a nagyszerű es felelős döntésre az ominózus Hal a tortán című műsor megtekintését követően jutottak…. ezt az adást megnéztem ujra es ujra vagy 10-szer es nem értem hogy felelős vezetok ez alapján hogyan juthattak arra a következtetésre hogy HH t ki kell rúgni? Az egész metoo örületnek ezek a kiváló cégvezetők az igazi fenntartói bűnösei….

  5. Illés Péter

    Meg annyit hogy az egész nagyban hasonlít James Watson (Nobel díj 1962 a DNS szerkezet leírásáért) 2007-s megjegyzésére, amikor egy folyóiratban arról beszélt hogy a nyugati világ Afrikával kapcsolatos összes szocial politikája azon alapszik hogy az ott elő feketék intelligenciája azonos az euró-atlanti populáció intelligenciájával, ugyanakkor a tudományos tesztek pont ennek ellenkezőjét mutatják… ezt a megjegyzését a bulvár média (ahol rendkívül sok képzett molekulár biológus üldögél) rasszistának minősítette aminek hatására Watsont kirúgták mindenhonnan ahol addig dolgozott es pénzt kapott… így odáig jutott hogy teljesen elszegényedett es 2014 Ben árverésre rakta fel a Nobel dijjat hogy legyen pénze kajára…. itt ismét azok a kiváló cégvezetők es politikusok játszottak szerepet akik a vélt vagy valós primitív hozzá nem értő szenzáció hajhász “média nyomásnak” engedelmeskedve inkább a boszorkány üldözésben vettek részt a józan ész helyett…

  6. Én meg azt gondolom, hogy az eddig megvádoltak, annak ellenére, hogy ezzel a módszerrel én sem értek egyet, egytől-egyik gonosz és hatalmaskodó véglények. Vajon miért nem fordulnak bírósághoz rágalmazás miatt? Miért ismerik el, vagy miért kérnek bocsánatot, miért mondanak le, ha nem csináltak semmit? Azért mert amit állítanak róluk az valószínűleg igaz. Oké sokuknál nem történt konkrétan nemi erőszak, de zsarolás, bosszúállás, lelki terror igen. Mondom ezt úgy, hogy ez az állandó meetoozás engem is idegesít, mint minden ilyen közösségi csordaszellem.

  7. Fent olvasott írás kiválóan rámutat ,hogy a ME TOO hadjárat elindítói a sértettek nem viszik a nemi sérelmeiket bíróság elé ,ki kell túrni a balliberális , molesztáló ,nemi erőszakoskodókat ,jön a még agresziveb élősködő , szintén balliberális fiatalság.

  8. Felsőtagéskirályerdő

    Remek írás, jól összefoglalva.
    Köszönöm!

    Üdv: Z.L.

  9. Gáspár Anett

    Schilingnének Schiling nevét kellett volna elsősorban kimondani, nem Martonét.
    Aztán meg mindkettejükét magának a közönségnek.
    A másik cél, a férfi-nő kapcsoatteremtés ellehetetlenítése.

  10. Ez a Mi Hazánk

    Az egész ügy Trump lejáratását célozta Amerikában, csakhogy a fagyi visszanyalt.

    Ezeknek ennyi eszük van:

    kinek a kezében van a média?
    kinek a kezében van hollywood?
    kinek a kezében van a popszakma?
    kik promótáljáka buzulást, összevissza baszást, drogozást?

    Nyilván a szereposztó dívány és az általános erkölcstelenség pont a konvervatív, családcentrikus emberekre jellemző (ja, nem!), így nagy ész kellett hozzá, hogy az összevissza baszó hollywoodban lesznek a metoozásból botrányok.

    Mindez ide is begyűrűzött és havas beszopta. Márpedig azért, mert a sztorik abszolúte igazak, mindenkivel próbálkozik, a ballib sajto meg most kussol. És a lényeg akkor is ez, ha a vádlói nem szentéletűek.

  11. Rabló Idő

    „média-képviselethez jutott – egy olyan réteg, amelyik szemben áll a józan ésszel”. Erről van szó.

    Ezt a „réteget” a bulvármédia juttatta „képviselethez”, ami régóta szaftos sztorikból él.

    Sőt, felbátorította célközönségét, hogy ne csak fogyasszon szaftos történeteket, hanem termelje is őket, önmaga ingyenreklámja reményében. A bulvármédia fogyasztói és szereplői úgy próbálnak megszabadulni kisebbségi érzésüktől és gyáva megalkuvásaik miatti szégyenérzetüktől , hogy mai hírességek hibáihoz, szégyellni valójukhoz viszonyítják a magukét.

  12. Az írásban van sok értelmes mondat, amiket ha érdemelne annyit a tartalom, lehetne némileg elemezgetni…..de nem érdemel. Meg az ilyen filozófikus megfogalmazásokat sokféleképpen lehet értelmezni, felfogni és viszontmagyarázni…másféleképpen….és sokféleképpen….De számomra mindjárt az első mondat van kétségbeejtés : Havas normálisabb, értékesebb, magasabb emberi minőséget képvisel…– Tessék mondani kinél, mikor, hogyan, mennyivel, minél ???? Szóval ezt olvasva kétségbevonom az írás hitelességét,,,Havast múltját, cslekedeteit, szélhámosságait, letaposó módszerét, agresszivitását, cinikusságát, pofátlanságát, bicskanyitogató stílusát, csúnya-gusztustalanságát – és még sorolhatnám tovább-mindenki ismeri…Ennek ellenére Ön megdícsérte : miért, talán nem tetszik ismerni ?? Ha pedig nem ismeri akkor hogyan mondhat róla mesébe / sem / illő megállapításokat ?? Tehát vigyázni kell a szavak, a mondatok leírásakor a valóságtartamokra, mert az olvasó szigorúan figyeli és kritizálja azokat, amiket elolvas….Következésképpen csak az igazat tudjuk elfogadni és értékelni……

Hozzászólás a(z) vérgőz bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük