A monokini értelme (melléklet kollégám tegnapi írásához)

Valljuk be, a fürdőruha olyan, mint egy nyári ruha mellénye: céltalan. A férfi fürdőnadrág indokaként is csak azt a véletlenül szembe úszó ragadozó halat tudom felhozni… Akkor az afrikai csukának nem adjuk meg a lehetőséget, hogy európai apróhalnak nézze.

Máig élénken bennem él egy 1985-ös siófoki látogatás, amikor a strandon szembesültünk egy gimis haverommal közösen, hogy mekkora divat a monokini. Gyakorlatilag leállt az agyműködésünk, aminek következtében átestünk két monokiniző békéscsabai lányon, akiket addig észre sem vettünk, mert más monokiniző lányokat néztünk.

Az egyik morcosan meg is jegyezte: Nem láttok?!!
De, azért jöttünk erre…. – hangzott el a frappáns válasz.

Ja, és pont 25 éve volt, hogy szintén egy balatoni strandon feküdtünk monokiniző nők és egy nudizó ex-NDK-s csaj között (aki a társaival egyszer csak megjelent mellettünk és simán levetkőzött), amikor meghallottuk egy táskarádióból, hogy a Szovjetunióban éppen puccs van. Ez akkor, elsőre nem tűnt viccesnek, épp csak kivonultak az oroszok, próbáltuk kiélvezni, a azt a kis időt, amíg vissza nem jönnek. Sikerült, de a részletekkel most nem terhelném tisztelt olvasóimat..

(Azóta is sok érdekes dolog történt velem, sajnos úgy, hogy nem voltak a környéken monokinis lányok, így ezen eseményekre nem is emlékszem annyira tisztán, de minek is.)

Na, végül is ez egy komoly írás akar lenni a monokinis lázadásról.

A nők gyönyörűek, kedvesek, aranyosak, gondoskodók, odaadók, ők adnak értelmet a férfiak létezésének, fegyelmeznek, kordában tartanak bennünket. A mi fél világunk csak az ő fél világukkal lesz egész. De nem férfiak. Ahogy mi sem vagyunk nők. Szerintem nem is akarunk cserélni. Aki akar, az nézegessen rólam monokinis képeket.

Kozák Danuta győzelmekor azt találta mondani az ifjabb Knézy, hogy „férfimunka volt”. Ezen természetesen kiakadtak liberálimpotens gyűlölködőink. A „jó mulatság, férfimunka volt” mondás jelentése igen komplex, végül is érthető, hogy egy liberák nem képes felfogni, a tiltakozó tüntetést meg szervezhetik a Vörösmarty szobrokhoz.

Először is ugyebár vannak férfimunkák. Aki ilyen igazi férfimunkákat akar nőkkel végeztetni, azt szerintem lapáttal kell agyonverni. Nők ne dolgozzanak az aktív zóna mellett, ne hordjanak 50 kilós zsákokat, ne legyenek döntők az erdőn. (Városi senkiknek: a döntő az a csávó, aki egy kisebb robogó méretű motoros fűrésszel intézkedik.) Például azért, mert a férfiak erősebbek és jobban bírják, de legfőképpen azért, mert értük kevésbé kár. Értsd: ha ráestik egy fa. Ami nekik kevésbé is árt általában, de ha mégis, akkor sem történt tragédia. Csak egy férfi volt.

A világ már csak ilyen, nem jut eszébe igazságosnak lenni és elmélázni az egyenlőségen. Például a szoknya, ami egyébként igen praktikus viselet, csak a nőkön áll jól. Ahogy a nőknek sem áll jól a favágás. A középvezető, a vállalatigazgató, az asztronauta mind a kettőnek jól áll, de most nem is erről van szó…

A férfiak büszkék rá, hogy az ilyen melókat ők végzik és a nők büszkék azokra a hozzájuk tartozó férfiakra, akik amikor kell, elvégzik a férfimunkát meg ki kell vinni a pókot. Mint ahogy a férfiak is büszkék azokra a hozzájuk tartozó nőkre, akik jó anyák, kiváló háziasszonyok, vagy bármi. (És emellett mind a ketten asztronauták – itt most ne keressenek hímsovinizmust.) Néha nők is végeznek férfimunkát szükségből, vagy mert kedvük támad rá, vagy mert valami komcsi féreg vagy gender gennybaktérium szerint attól lesznek egyenlők. De ez utóbbi esetben sem élvezik.

És pont ez a lényeg. A „férfimunka” itt azt jelenti, hogy élvezzük a képességeink szerinti munkát, amiben jártasak vagyunk és amit jól csinálunk, és végül örülünk az eredménynek. A nyelv valamiért, talán azért, mert a gendereseket, meg a liberákokat az elmúlt ezer években lapáttal agyonverték önvédelemből, nem kívánt pc lenni az örömmunka e minősítése tekintetében, elégnek érezte, ha az egyik nemre vonatkozó pozitív értékterhelt (férfi az a felnőtt hímnemű ember, aki nemének és társadalmi kötelezettségének képes és akar megfelelni) kifejezés felhasználásával jelzi a jelenséget.

És ez egy nőnek még nagyobb dicséret, mint egy férfinak. Mert elismerése valami olyannak, amitől úgy lesz több egy nő, hogy igazából nem lenne kevesebb tőle, ha nem menne neki. Pont ez a lényeg, a „férfimunka” a férfiaknál is az elérhető szélső határ és még élvezzük is. Mi lehetne ennél több?

Vegyük észre, ha Knézynek elment volna az esze és azt mondta volna, hogy ez igazi nő-, női-, vagy asszonymunka volt, ezek a szemetek most azon rugóznának.

Persze ez a poszt a monokiniről szól, illetve arról, hogy Ratius kollégám ezt javasolja a burkini nevű förmedvény elleni harc eszközének. Én például azt tudom csak, hogy a társaságomba napozó nőket hogyan kell rábeszélni a monokinizésre. Ez egész jól ment régebben, most már csak zárt helyen, mert nem tudjuk függetleníteni magunkat attól, hogy a divat mondja meg.

A probléma az, hogy a burkini nem fürdőruha, hanem tulajdoni jelzés, hogy a benne lévő emberi lény bizonyos férfiak tulajdona.

A burkini eltűrése a rabszolgaság eltűrése, a brutális erő hatalmának elfogadása. Az lényegtelen, hogy a Stockholm-szindrómás rabszolga látszólag önként viseli, hiszen tudja és mi is tudjuk, azonnal megölnék, ha nem tenné. Ha pórázon sétáltatná a béke vallásának képviselője azt is eltűrnénk?

Az iszlámmal pontosan úgy kell bánnunk, ahogy ő bánik velünk. Itt Európában a szabadság kötelező, ha nem vagy elég szabad, ne gyere ide. Mert mások szabadságának hiánya korlátoz és veszélyeztet minket és az életformánkat.

Az apácák önként és bármikor letehetően viselnek bizonyos öltözéket, ha tehát azt a burkinihez hasonlítja valaki, megyek a lapátért. Aki nőket tart rabszolgaként, konkrétan minden nőt annak gondol, az ne jöjjön ide, nem hozhatja ide a rabszolgáit, hogy kérkedjen velük. Aki nem tekinti embernek a hozzám tartozó nőket, bármelyik nőt, az lapát által vesszen el.

Egyszer meghallgattam három (általában is és akkor konkrétan is) monokiniző barátnőm beszélgetését arról, hogy miért is monokiniznek a nők. Valamiért inkább képszerűen emlékszem az eseményre, de az egyik érvet fel tudom idézni: Azért, mert szeretnék, ha szép egyenletes barna lenne a mellük és a testük.

Én is szeretném.