Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
Alapvetően nem ellenzem, hogy bizonyos borzasztó bűncselekmények elkövetőit a határtalan emberi fantáziának teret adva büntessék meg. Ezt kívánja az első nekibuzdulásra előtörő emberi igazságérzet, ha például gyermekgyilkosságról vagy pedofíliáról hall. De a világ sajnos bonyolultabb ennél.
Aki már látott igazi szörnyű bűnöket közelről, az tudja, hogy semmi sem annyira egyértelmű, mint amilyennek látni szeretnénk. Jelen esetben egy 16 éves gyilkolt meg egy 12 évest. El sem tudom képzelni miért és hogyan. Mindenki indulatait megértem, és mindenkinek igaza van, aki a jogi helyzet miatt most dühös. A szülők fájdalmát fel sem foghatjuk.
Nem tudjuk mi történt valójában és mi lenne bizonyítható. A büntetési tételekben és az elévülési időben, illetve a fiatalkorúakra vonatkozó speciális enyhítő szabályokban a jogalkotó valamiféle igazságérzete nyilvánul meg. Általános tendencia, hogy a bírák és a bíróságok mérlegelési lehetőségeit, mind a törvényalkotó, mind a bírósági hierarchia egyre jobban korlátozni akarja.
Általában úgy tűnik, hogy a jogász kaszt, nem bízik a bírákban, pont olyan távolságot tart a bírák és bírói tanácsok személyes, egyedi igazságérzetétől, mint a társadalom véleményétől. Egy gyilkosság még fiatalkorú vagy gyermekkorú elkövető esetén sem „évül” el, ez egyértelmű. De, hogy évtizedekkel később előkerülő bűnös a későbbi életével jóvátehet-e valamit a régi bűnéből, azt nem tudom.
De erre van az igazságszolgáltatás. Az, amelyet az elmúlt évtizedekben jogszolgáltatásra cseréltünk, elszakítottuk az emberek és a bírák igazságérzetétől is. Jelen ügyben biztos emberi bíráknak kellene megítélni, hogy mi is lenne az igazságos és nem az általános esetekre kitalált törvényhelyeknek. A jog szánalmasan keveset lát előre és foglal írásba a valóság lehetőségeiből. Minden bűn egyedi vagy ha nem is az, akkor azt is emberek, az igazságot hivatásszerűen kereső emberek döntsék el.
Nem vagyok nagy rajongója a magyar jogász kasztnak, a bírói alkasztnak meg különösen nem. Kiváló emberek keverednek itt a szükségszerűen mindig jelenlévő középszerrel, de a magyar bírói karnak sajnos sokkal több szégyene is van, mint amennyit a társadalom tolerálni képes. De biztos jót tenne nekik és nekünk is, hogyha a társadalom szemébe nézve, világos nyilvános érvelés mentén kellene megvédeniük az ítéleteiket. Mert most nem kell. Az elévülés eleve csak egy menekülőút, hogy a jog, az állam felejthessen, mert az áldozat (a családja) biztos nem felejt.
Szerintem ebből az ügyből azt tanulhatjuk meg, hogy büntetni és bűnhődni, igazságot tenni sohasem késő. Rengeteg olyan egyedi eset van, ahol csak az emberi mérlegelés képes felismerni, hogy akár a büntetés szélsőséges enyhítése vagy akár a brutális súlyosbítása, eltérve a híres középértéktől, lenne a helyes.
Eleve micsoda őrült logika az, amely szerint egy gyermek megölésének „elévülése” (a büntethetőség elévülése természetesen) a tettes életkorától függ. Elvárom egy igazságszolgáltatástól, hogy ennek a jelentőségét bírák döntsék el minden egyes esetben, ne a törvényalkotó előre. Nagyon helyes, hogy egy igazságtalanság miatt, amely ennyire nyilvánvaló, mindannyian dühösek vagyunk. De a probléma alapja az, hogy eltávolítottuk magunktól az igazságszolgáltatást és a jogszabályokból épült tökéletlen gép kezébe adtuk, és a döntések egyre kevésbé emberiek, sokkal inkább gépiesek.
Nem törvényt kell módosítanunk, hanem a gondolkodásmódunkat kellene megváltoztatnunk, hogy ne csak a rideg törvényekben, hanem a jó bírákban is bízhassunk. Sem kívülállóként, sem érintettként nem ítélkezni akarok, hanem bízni a bírákban és a törvény logikájában.
Hoppá! Lehet, hogy rosszak a törvények, de nem vagyunk a középkorban, hogy a bíró csak a saját véleménye alapján döntsön. A bíróság tényleg kénytelen kategóriákban gondolkodni. Bár minden eset egyedi, de van közös is bennük, és ebből következően vannak kategóriák.
A poszt írója nemcsak a büntetőjoggal nincs tisztában, de emberi egyedfejlődés és a morálfilozófia alapjairól sem tud semmit. Egy fejlődésben levő 16 éves fiatalkorú nincs teljesen tudatában annak, hogy mit cselekszik, pláne egy súlyos, életellenes bűnügy elkövetésekor. Hiányzik hozzá a teljeskörű belátás, az önrendelkezés és a kiforrott erkölcsi normarendszer. Ennélfogva nem lehet ugyanolyan súllyal szankcionálni, mint egy teljes értekű, autonóm felnőttet. Büntetésre szükség van, természetesen, de az életkorhoz, a mentális és pszichikai szinthez mérten, hogy ne okozzon élethosszig tartó, visszafordíthatatlan kárt az ítélet. Az igazságszolgáltatásnak nem az a dolga sokszorozza a tragédiát, hanem az, hogy elejét vegye az újbóli előrdulásnak és az elkövetőket tanulásara, önkorrekcióra, megbánásra ösztönözze. Másrészt ha van őszinte megbánás, akkor nyitottnak kell lenni a megbocsájtásra is, ahogy ezt a kereszténység is hirdeti. Nem a jogszabályokat kell tehát hisztérikusan, politikai hisztériakeltés céljából, ad hoc módon buherálni, hanem 1. végrehajtani a már létező törvényeket 2. pénzt és infrastruktúrát szánni a gyerekvédelemre 3. olyan szociális környezetet kialakítani, amiben megelőzhetők a tragédiák.
Tisztelt Szasza,
a biblia is halàllal bünteti a gyilkosságot, az 1Mózes9,5-6 alapján:
„De a ti véreteket, amelyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.”
De hogy ne csak az Ószövetségből idézzek – bár Isten szava örökkévaló, és azt egy embernek sem szabadna áthágni. Idézek a Jelenések Könyvéből, 23,10, is egy szakaszt:
„Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése és hite.”
Tehát ndokolatlan megtorlatlanul hagyni a gyilkosságot! Isten ugyanúgy könyörülő, mint amilyen Igazsàgos Bíró is. Különösen a hitetlen ateistàkkal szemben. Máskülönben mire véljük a „Jóistenke” által az Armageddoni csatában elpusztított istentelen embermilliókat? Bizony az is isteni igazságszolgáltatás, és – a megváltott hívők kivételével – mindenki azt aratja, amit elvetett! Ha konkolyt-gazt vetett, nem arathat pl. búzát. Mert:
„Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.”
(Máté12,33)
A legjobbakat!
A hosszú évtizedek óta zajló, az ELTE-n kiképzett és Sorosék által „érzékenyített” magyar „igazségszolgáltatásnak” meg lett az „eredménye”!….
Szasza elvtárs elővezette az összes libsi toposzt és relativizálást, amit csak lehet. Hazugság és mérgező manipuláció minden szava. Miatta, a libsik miatt vált ilyen hátborzongatóvá a világunk.
36 év joggyakorlat birtokában kijelenthetem, hogy ha valaki csak hasonlót cselekedne bármely közeli hozzátartozómmal, elkapnám a tettest, élve megnyúznám, és utána centinként vágnám darabokra. És Isten megbocsájtana.
Na, most lehet szörnyülködni, meg a gyáva, beszari ps-nek törölni az egész hozzászólást. Mert már ezt is megszoktuk.
„Elvárom egy igazságszolgáltatástól, hogy ennek a jelentőségét bírák döntsék el minden egyes esetben, ne a törvényalkotó előre.”
A bírósáág nem törvényalkotó, hanem alkalmazó. Gyönyörű lenne, ha a bíróságokon olyan ítéletek születhetnének amiket semmilyen jogszabály nem alapoz meg. A jogállam törvényeken alapul, nem a bírók saját véleményén.
A mai magyar bíróságokban nemcsak a jogász kaszt nem bízik meg, hanem a társadalom sem. A buntethetetlenseg, a hibás döntések miatti felelősségrevonás ellehetetlenítése logikusan vezet az elfajulashoz.
,Nincs egy szegény ördög ismerősöm sem, aki pozitívan jött volna ki a perebol, de ha mégis, akkor száz év után, amikor már nem sokra ment vele. A buntethetetlenseget még véletlenül sem arra használják, hogy ellenálljanak a sztár ügyvédeknek, a nagy cégeknek. Szóval semmiképpen sem adnék nekik több szabadságot.
Azzal se lehet egyetérteni, hogy egy gyilkos kora nem számít, akkor ha egy óvodás véletlenül fejbevág valakit, akkor kapjon életfogytiglant? Látom, hogy ez az illető 16 volt, de intézetis, nem? Szülői nevelés nélkül, lehet hogy nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mit tesz. A többi résztvevő szerepe is zavaros, ki tudja, lehet hogy befolyásolták, vagy éppen ők voltak. Az meg hab a tortán, hogy akkoriban éppen Gergényi volt ott a főmufti, ahogy a Vadaknal írták, ki tudja, hogy miért volt akkor eredménytelen a nyomozás.