A magyar Nobel-díjak megtörik az ellenzék hitét a végső győzelemben!

Remélem életben vannak még azok, akik Karikó Katalint kirugdalták innen-onnan. Nagy érzés lehet, hogy a kisszerűségeddel hozzájárultál olyasvalaki világra szóló sikeréhez, akit nem tartottál sokra. A magyar ellenzék állandó problémája, hogy a már pozícióban lévők nem tűrik a náluk jobbakat, nekik is ismerős lesz a feeling. Persze az ellenzékből már „kormányzóképes” korában sem lehetett tehetséges embereket kirugdalni, az utolsó „tehetségük” Gyurcsány Ferenc volt.

És én kérek elnézést, hogy egy univerzumban emlegetem Karikó Katalint és Krausz Ferencet azokkal, akik most megpróbálják megfosztani a magyar nemzetet attól az örömtől, amit két tagjának Nobel-díja jelent. De ez a magyarországi liberalizmus, ilyenek a Magyarországon élő liberálisok. De azért jó, ha mi is értékén kezeljük a dolgokat, a Nobel-díjat és a díjazottjainkat is. Mert a Karikó Katalin és Krausz Ferenc bizonyosan értékesebb, mint a díj, amit kaptak.

A világon sok ezer kutatócsoport folytat egy időben felfoghatatlanul érdekes és fontos kutatásokat számtalan tudományos témában. Sok olyan áttörés és jelentős eredmény van, ami mögött mindig végtelen munka és rengeteg tehetség áll. Sokszor a kisebb eredményekhez is kell annyi, mint a világraszóló diadalokhoz. Sokszor csak a legszűkebb szakma képes az ilyesmit megítélni.

Én csak a fizikai Nobelek történetét ismerem jobban, de nem azért mert érdekelt volna, hanem azért, mert szinte minden fizikai ismeretterjesztő könyv és előadás, sőt a félszakkönyvek (és ezek érdekelnek) közkedvelt belső poénja is az azon való élcelődés, hogy ki miért és ki miért nem kapta meg a Nobel-díjat. Ha valaki ismeri a fizikatörténetet, kevés egyértelmű díjazottat talál, főleg mostanában. Szinte mind megérdemelte, viszont hegyekben állnak az olyanok, akik a díjazottak alapján szintén megérdemelték volna.

Krausz Ferenc eredményei nyilvánvalóan különlegesen értékesek, nagyon komoly közvetlen és jelentős részben előrelátható pozitív következményekkel bírnak, nem véletlenül támogatta őt és az egyik projektjét a magyar kormány nagyon komoly pénzzel. És persze mindketten zseniálisan választottak kutatási területet, mert sajnos ez is nagyon fontos, a tudományos karrierhez el kell azt is találni, hogy mi lesz majd 20-30 év múlva kurrens. Mindezzel csak azt akarom mondani, hogy nem kevés hasonlóan tehetséges emberünk bóklászik még a magyar rónán, akik nem kapnak majd Nobel-díjat, mert azt másoknak is kell adni, de pont olyan fontos és jó munkát végeznek, mint a díjazottjaink. De támogatni őket is kellene. Habár ahogy a mostani kettőt elnézem, a rosszindulat is hasznos, mindkettőt azzal motiválta a hazai közeg egyik fele.

Mindent elmond szeretett helyi telepítésű liberálisainkról, hogy akkor 2019-ben egy 20 milliárd forintos rablásként mutatták be Krausz Ferenc nevével is fémjelzett szegedi fejlesztést. Most pedig ugye az a fősodor, hogy mindkét díjazottunkat Orbán személyesen üldözte el itthonról. Karikó Katalint 1985-ben, Krausz Ferencre meg ráirányozták azt a szuperlézert, amit a 20 milliárdból építettek a javaslatára, de valójában a migránsokat hamvasztják vele a határon.

Magyarország, a magyar nemzet, egy hazánkfia nem tud olyan sikert elérni, ami nem váltja ki a liberálisok dühét. Minden maradék agysejtjüket meglocsolják még egy kis gonoszsággal és gyűlölettől hörögve keresnek valamit, amibe bele lehet kötni. Volt olyan kretén, aki azt vezette le, hogy Karikó Katalin munkássága után a korábbi eljárásokkal létrehozott oltások már nem is hatékonyak, volt, aki kimutatta, hogy Magyarországon nem is lehet tudományos munkát végezni a politikai elnyomás miatt. Az általános oltástagadók is futhattak még egy kört, de ők csak szimplán nem értik a világot.

De a legszebb az általános világfájdalom, ami a lényegük. Egyszerűen nem tudnak örülni, dicsérni, átélni egy igazi közösséghez tartozást. Csak a rombolás, az öröm dühhé, rossz kedvvé alakítása az egyetlen dolog, ami egy picit, egy pillanatra elégedetté teszi őket. Nekik nincsen Nobel-díjasuk. Nem is lesz.

Krausz Ferenc fizikus beszél a müncheni Max-Plank Intézetben 2023. október 3-án. A cikket azért az ő képével ilusztráljuk, mert ő díjazottsága derült ki később és a sikerekbe is belefásuló nyilvánosságban így rá kevesebb figyelem jut. 
MTI/AP/Matthias Schrader