Lattmann Tamás szerint magyar nemzetiségű, magyar állampolgárságú emberek esetében kellene mérlegelnünk az ukránok érdekeit?

Vajon mikor lett a magyar liberális értelmiségből az ukrán érdekek legfőbb képviselője? Mondjuk persze sem a liberális nem passzol itt szó szerint, a magyar meg különösen nem. Lattmann Tamás „híres” liberális értelmiségi szerint minden jogfosztott kárpátaljai magyarnak és nyilván minden ukrán állampolgárságú orosznak kutya kötelessége meghalni a jelenlegi ukrán rezsimért. Magyaroknál nem játszanak az emberi jogok, csak az ukrán államérdek.

Persze jogi értelemben meg lehet vitatni a helyzetet, lehet értelmezni a politikai körülményeket. A lényeg ettől függetlenül csak az, hogy 11 bizonyosan magyar nemzetiségű és valószínűleg magyar állampolgársággal is rendelkező ember kijutott az orosz hadifogságból és az anyaországban van, biztonságban. A jelenlegi ukrán rezsim érdekei ebben az esetben erősen másodlagosak, meg sem próbáltak jóindulatúnak vagy emberségesnek mutatkozni velünk szemben már a háború előtt sem. Egy magyar állampolgártól viszont elvárható, hogy legalább a sajátjai szempontjából is tekintse a helyzetet. Senki nem mondja, hogy ez nem bonyolult helyzet, de azért magyar szempontból is lehetne nézni.

Az ukránok nagy barátja ugyanis a következőre ragadtatta magát a Facebookon Gulyás Gergely szavaira reagálva:

Na most ez nagyon jól hangzik, csak az a baj, hogy katona esetében nincs olyan, hogy „szabad ember”. Vagy elengedi az állama a szolgálatból (jelen helyzetben Ukrajna), vagy nem. Ezen a hadifogságba esés ténye sem változtat (sőt!), az akármilyen „egyházközi együttműködés” vagy mi meg pláne nem.

A migránsok nagy barátja, minden katonai szolgálat elől menekülő afgán, pakisztáni, szíriai, stb. szószólója csak és egyedül magyar nemzetiségű emberektől, frontszolgálat elől menekülőktől tagadná meg a magyar állam segítségét. (Persze a szabadba beletartozik az is, hogy aki akar, az visszamehet Ukrajnába. De érezzük, hogy ez nem valószínű.) A szövegéből ugyanis egyértelműen következik, hogy minimum politikai értelemben fontosabbnak tartja magyar területen az ukrán joghatóságot, mint a magyart. Ez még nem magyar nemzetiségű és állampolgárságú háborúba visszamenni nem akaró emberek esetében is abszurd lenne, főleg, hogy itt tényleg mi vagyunk az „első biztonságos ország” a hadifoglyok számára. Lattmann szerint ugyanis ezek az emberek ukrán katonák, az ukrán állam tulajdonai és a fronton a helyük. Akárhogy csavarjuk, ez egyenesen következik a szövegéből. Könyörgöm, ez még ukrán nemzetiségű hadifoglyok esetében sem lehetne így! Őket sem adhatnánk ki az ukránoknak. Persze Lattmann csak az ukránoknak, meg a nyugati fősodornak pitizik, nehogy már a kormány vagy az ország, a magyarok jól jöjjenek ki bármiből.

Tényleg komolyan kérdezem, miféle emberek azok, akik soha, semmikor nem képesek a sajátjaik oldalára állni? Persze tudom, Lattman majd arra fog hivatkozni, hogy ő csak jogászkodott, nem a hadifoglyok ellen beszélt. Csak pontatlanul fogalmazott. Pedig nem, pont azt mondta amit akart. Eszelős kettős mérce ez, egy magyarnak soha nem lehet annyi joga, egy határon túlinak meg pláne nem, mint bármilyen tálib „menekültnek”.

Vezető kép: Az orosz védelmi minisztérium által közreadott, videófelvételről készült képen a Vlagyimir Putyin orosz elnök által február 21-én elismert délkelet-ukrajnai szakadár ”Luhanszki Népköztársaság” katonái (hátul) nézik a sorba állított ukrán hadifoglyokat (elöl) Luhanszk megyében 2022. február 26-án. Az orosz védelmi minisztérium közlése szerint az ukrán katonák megadták magukat. MTI/EPA/Orosz védelmi minisztérium