Békéről ne is tárgyaljunk, még összejönne

Oké, az oroszokat le kellene győzni. A baj csak az, hogy nem látom azt a félmilliós lengyel, kétmilliós német és hárommilliós amerikai hadsereget, plusz a segédcsapatokat, amely odamegy és rendreutasítja Vlagyimir Vlagyimirovicsot. Valami miatt, ne kérdezzétek miért, a csodafegyvert sem vélem felfedezni sehol.

Annyira nincs csodafegyver, hogy még a nyugati propagandában sem fedezhető fel az erre alapozott várakozás, sőt még az oroszok is csak atommal fenyegetőznek. Eredetileg, nekem úgy rémlik, a szankció volt a csodafegyver, de mára már erkölcsi kötelességgé nemesedett.

Az idő végtelenjébe kitolt győzelem a csodafegyverek fájó hiányából és a technika rendkívüli fejlődéséből következő katonai káoszból következik. Na meg abból, hogy ez nem 1943, és félmillió hullát még a nagyobb államok közvéleményének is meg kell magyarázni, különösen, ha legalábbis pénzzel ők is benne vannak a buliban.

A demagógia is egy csodafegyver, szerintem mindenkit be kell hívni, 6 hét alatt meg kell tanítani árkot ásni és arra, hogy miként kell beletörődni a gyors halálba, akinek az a véleménye, vagy még ennél is rosszabb, miszerint „a béketárgyalások nem időszerűek”. Más háborújába csak a békepártiság irányából szólunk bele, a másik irányból nem uszítunk.

Mérhetetlenül csalódtam mindenki szellemi képességeiben, aki nem sajnál pár százezer halottal többet egy gyenge győzelemért, mint amennyibe egy korai kármentéses döntetlen kerülne. Még Szaddámmal és a tálibokkal is tárgyaltak az amerikaiak. Vagy legalábbis úgy tettek, még az agresszió után is.

A béketárgyalásokhoz elsősorban arra van szükség, hogy te magad ne akard feltétlenül elpusztítani az ellenfeledet. Próbálok olyan háborút felidézni, amelyben a fellázadó lakosság elrettentette a politikai döntéshozókat a háborúzástól. Ha valaki tud ilyet, szóljon. Olyan se nagyon volt még, hogy a lakosság hevesen követelte a háborút magától persze és a politika meg szépen lebeszélte őket az öldökölhetnékjükről. Tehát maximum a politikai elitek csak egymást akaszthatják fel háborús bűnökért, ahogy egyébként szokták is. De azt sem eléggé és sajnos nem is egymást, csak az egyik a másikat. Mondjuk mellélőni szinte sohasem tudnak, szinte mindig jó okkal.

De a kedvenc viccem az, hogy az oroszok, ahogy nyilván az afgánok, a líbiaiak és a szírek is, teljesen alkalmasak a liberális demokrácia művelésére, LMBTQ-val együtt. Ezt megmagyarázná valaki? Mi a hiba? Ha nem alkalmasak, miért erőltetjük? Ha alkalmasak rá, még a kínaiak, meg a szingalézek is, akkor miért nem ünnepelhetjük még a liberális demokrácia világméretű győzelmét? Mondjuk, hogy ne foglaljunk el feleslegesen teljesen egy napot, lehetne együtt a munkás világforradalom győzelmével. Az is teljesen reális volt, csak valami trehányság miatt Észak-Koreát leszámítva elmaradt mindenütt.

Orbán Viktor csak nem elég indok mindenre.

A béketárgyalásokhoz békét kell akarni. Biztos vagyok benne, hogy a frontkatonák és a családjaik nagyon csípnének egy tűzszünetet, meg egy béketárgyalást. Vagy képzeljem el, ahogy a frontkatonák és persze a sebesültek is egyként követelik, hogy ők a veszteségektől függetlenül harcolni akarnak, amíg ők maguk is meg nem halnak? Szerintem még a hősi halottak családjai sem akarnak olyan bosszút, amiért a sajátjaik is sok ezernyi élettel fizetnek.

Milyen szép is lesz, amikor 60-80 év múlva, amikor felszedték az összes aknát és fel nem robbant lövedéket és Bahmut újra benépesül, biztos nem azokkal, akik meghaltak azért, hogy öt hónappal később legyen a másik félé.

Tényleg el kell magyarázni a háború borzalmait? Tényleg rá kell világítani a végső győzelem fogalmának abszurditására? Tényleg azért háborúzunk, mert a döntéshozók nem bírnák elviselni, hogy olyan béke kötődne, amelyben az oroszok is érvényesíthetik az érdekeiket?

Tényleg nincs esély egyensúlyra? Oroszországnak tényleg nincs helye a nap alatt? Kínának sem? Tényleg mindenkinek el kellene fogadnia az amerikai hegemóniát? Oké, nekünk el kell, mert lekapcsolják a Netflixet, meg a Facebookot és mind meghalunk. De az oroszoknak miért?

A végső őrület pedig mégis ez: a világ Amerikáé, ez a tárgyalási alap.

Nem tudom a Kedves Olvasó, hogy van ezzel, de én nem akarok sem orosz, sem kínai, sem amerikai hegemóniát. Nem fog összejönni persze, de legalább hadd vágyakozhassak az egyensúlyra végső győzelem helyett. De ez a nyugati szólás- és gondolatszabadságba ma már nem fér bele.