Az egyszínűek lenyomták a sokszínűeket

Rendes kis rasszistázós botrány lett abból, hogy nem a megfelelő csapat nyerte meg a világbajnokságot. Aki látta a 78-as argentin-magyart, az nem szeretheti az argentinokat, annál mocskosabb csalást csak a nyári TOTÓ-kupás meccseken lehetett látni, a Dunavencsellő-Turhasurhány meccsen (12:5). De ettől függetlenül a „franciáknak” sem lehet nagyon szurkolni, egy olajsejkség klubcsapatbirtoklási szintjére süllyesztették a válogatottjukat.

A világ tehát egyre furább és tényleg előállhatott az a helyzet, hogy az ember Argentínának volt kénytelen szurkolni, ha ott ragadt az egyébként meglepően izgalmas döntő előtt. Én ezt az egy meccset láttam az egész vébéből, pont elég is volt. Eleve adjunk hálát az égnek, hogy nem német-francia vagy angol-francia döntő volt, amikor a franciáknak lettünk volna kénytelenek szurkolni a kevésbé undorítóság okán.

Mondjuk a világbajnoksággal kapcsolatos legnagyobb intellektuális teljesítmény is az argentinokhoz kötődik, miszerint ők egy ország és egy válogatott, nem egy elcseszett diverz diznimese. Ugyanis valami amerikai elmeroggyant azon vergődött az amerikai fősajtóban, hogy nincs elég néger az argentin csapatban.

A foci már nem a régi, minden illúziónk elveszett a sok évtizedes irányított sorsolások, bíróküldések és politikai nyomulás után. A foci ma már politika, a különbség az, hogy a látszatra sem adnak, legfőképpen azért, mert olyan alakok vezetik nemzetközi szinten, akik nem a jó focit szeretik, hanem a körítést, a VIP-páholy semmihez sem hasonlítható melegét.

Már sok évvel ezelőtt a fiam, még a szocializációja elején, belenézett egy kézilabda közvetítésbe, ahol egy csomó kék ruhás néger nő gyapált valakiket. Régen, még a kézilabda igazi eldurvulása előtt, azt mondtuk volna, hogy ez egy francia-akárkik női kézilabda mérkőzés. A gyermek a látottak alapján azt a teljesen logikus, habár teljesen téves következtetést vonta le a dologból, egyéb kiegészítő információ híján, hogy a franciák rendszerszerűen fekete bőrrel rendelkeznek. Ezt a foci vébé döntője sem cáfolta volna érdemben.

Szegény gyermek ekkor volt kénytelen, kora ifjúságában az első történelmi-társadalompolitikai és szociológiai fejtegetést elviselni abban a tárgyban, hogy miért is hülyék a franciák és úgy általában a nagy francia tömegmészárlások óta miért is undorodunk tőlük.

Ez egy szép és szerteágazó történet, ide most az a része illik, hogy miként szorítják ki a legnépszerűbb sportokból a nem franciák a franciákat. Ma egy fehér bőrű francia gyermek számára pusztán látvány alapján sem nagyon pálya az élsport, mert bármikor megtekint egy sporteseményt, általában négereket és arabokat lát francia mezben.

Ez elsősorban azért probléma, mert általában ki szokott derülni a jelentős részükről, hogy csak egyéni karriervágyból tesz úgy, mintha francia lenne, egyébként sokuk nem csak szarik a franciákra, hanem egyenesen rühelli őket. Amikor a sport- és reklámértékük nullára csökken, ez sokszor ki is derül, de a fősodratú francia sajtó természetesen erről nem tájékoztatja a franciákat.

A szegény sorból érkező négerek és arabok értelemszerűen motiváltabbak, a feketék rendszerszerűen atletikusabbak is, mint a fehérek. A régi szép időkben a fekete bőrű franciák vagy félvérek voltak vagy tényleg elfranciásodott fekák, akiknek nem volt nem francia identitása, csak francia identitásuk volt. Most már azonban tömegesen játszanak, csupán állampolgársági alapon az európai válogatottak nagy részében olyanok, akik zsoldosok, semmi kötődésük nincs az európai országhoz, amely fizeti őket. És ezt már a liberálisokon kívül szinte mindenki tudja, Afrikában teljesen köztudomású, sőt már a franciák egyre nagyobb része döbben erre rá. Macron elvtárs is tudja ezt, csak közismert érdeklődése okán neki nem terhes kisportolt testű, izzadt fekete fiatal férfiembereket ölelgetni.

A franciák kiszorultak a saját világuk egy jelentős részéből, a válogatottjuk sem francia focit játszik, ez a csapat a francia jövő, amitől minden normális embert ki kellene, hogy törjön a frász. Normális esetben, ha egy bevándorló elfranciásodik, úgy intézheti el a befogadását a nemzetbe, hogy részt vesz annak csatáiban. Szívvel és lélekkel. A döntő után nem szomorú franciákat láttunk, hanem vesztes zsoldosokat, akik az elvesztett zsákmányt és dicsőséget siratták, saját magukat és nem Franciaországot. Ez a különbség.

Az argentinok nemzeti csapatként viselkedtek és az egész világbajnokságon és ünneplés közben is megmutatták a nemzeti sajátosságaikat, világszinten ilyen a sokszínűség. Ordas bunkók egyébként, de a labdarúgók ilyenek, tisztelet a ritkás kivételeknek, ne hazudjunk magunknak. Már az egyetemeken se az okosok sportolnak, hanem azért vesznek fel embereket, hogy sportoljanak nekik.

A francia labdarúgó válogatott fekái között biztos vannak jó csávók, olyanok is, akik érzik, hogy inkább a saját őshazájuk válogatottját kellett volna választaniuk, akivel ugyan nem játszottak volna VB döntőt és nem keresték volna hülyére magukat, de legalább jól érezték volna magukat közben. És másért és őszintén sírtak volna a végén. De az igazi zsoldos attól zsoldos, hogy nincs hazája.

Végezetül a magyar liberálisok reakciójáról. Miután nincs semmilyen értelmezhető identitásuk, nemzetiségük, vallásuk, csoporttudatuk, igazi queer-ek, akiknek az a jelmondata, hogy csak semmi normális ne legyen. Ebből kifolyólag szurkolni sem képesek, vagyis nem is értik a sportot. Amúgy sem érdemes velük foglalkozni, hiszen semmit nem értenek a világból, de a foci végképp felfoghatatlan a számukra. Mindenkit gyűlölnek, akinek van bármiféle identitása, azokat a négereket is, akik például büszkék a törzsi gyökereikre. Csak ilyesmiről nem is képesek tudomást venni.

Tehát, ha nem vagy francia, akkor ne játssz a francia válogatottban. Persze ez nem a te hibád, túl sok pénzt kínál egy francia labdarúgó karrier. Végül is ez a franciák hibája, hogy nem integrált bevándorlókkal töltik fel most már a nemzeti csapataikat. Pedig régebben még ment ez azért, aztán az idegenlégióval kapcsolatos tapasztalataikat is elemezhetnék már egyszer. Ha a klubfoci szintjére süllyednek a nemzetközi versenyek, akkor nem lesz értelmük. A liberálisok ezért gyűlölik az olimpiát és minden sportversenyt, amelynek a nevében nincs ott valamilyen diverzitást kifejező szó.

Nem mellesleg szerintem a Ferencváros sem fogja kibírni még tíz évig, hogy a játékosok 80-90 százaléka nem magyar, a többi meg leginkább nem az egykori Magyar Királyság területéről vagy legalábbis a környékről származik. Szerbek, horvátok, szlovákok jöhetnek, más már nem igazán. Tanuljunk a franciák tragédiájából. Nem a győzelem számít, hanem az is, hogy ki nyer vagy veszít a zászlónk alatt.

Vezető kép: Szurkolók Buenos Airesben, miután Argentína 4-2-re győzött a katari labdarúgó-világbajnokság döntőjében játszott Argentína-Franciaország mérkőzés 3-3-as hosszabbítása utáni tizenegyes-párbajban a Loszaíl Stadionban 2022. december 18-án. MTI/EPA/EFE/Matias Martin Campaya