Sorban tűnnek el az ellenzéki pártok! Kivel látták őket utoljára?

Magyarországon jelenleg két létezőnek tűnő ellenzéki párt van, a Demokratikus Koalíció és a Momentum. A Párbeszéd soha nem is létezett, a Jobbik, az LMP és az MSZP esetében csak a megszűnés hivatalos konstatálása van hátra. Ami nyilván a 2022-es választások után fog bekövetkezni, annak eredményétől függetlenül. Ezt a három pártot egyedül az állami támogatás tartja életben, mögöttük tagság és szavazók, illetve értelmiségi és gazdasági holdudvar sem fedezhető föl. És mindegyiket ugyanazzal az emberrel látták utoljára. (Például a fenti képen jobb oldalon látható férfit is vele látták utoljára.)

Tegnap olyan MSZP kongresszus volt, amelyen az eddigi pártelnök ellenfelei el sem indulhattak. Megyei szervezetet szüntettek meg ennek érdekében többek között, és meg sem próbáltak becsületesnek látszani a szabályok kialakítása során. Ez azonban sem a többi ellenzéki pártban, sem az ellenzéki sajtóban és a liberális értelmiségben nem váltott ki érzékelhető reakciót. Ennek csak egyik oka az MSZP jelentéktelensége és pártvezetésének láthatatlansága, versenyképtelensége. A másik érdekesebb ok az, hogy ilyesmik arrafelé már rég nem számítanak, már a látszat sem.

Mostanra jutott el oda az ellenzék, hogyha egy viszonylag ismeretlen emberrel jelenik meg valahol valaki közülük, be kell jelenteni, hogy az illető nem az MSZP társelnöke. Nehogy félreértés legyen.

Az ellenzék felhagyott azzal, hogy politikai pártokat működtessen. Azért mert ez rendkívül fáradságos dolog, és ha a projekt sikeres, a különböző aktivistaképzőkből beszivárgó ügynökök azonnal elfoglalják a pártot és kiteszik a szűrét az eredeti pártelitnek. Ennek okán van teljes csönd arról, hogy hány tagja is van az egyes ellenzéki pártoknak, ezért nem nőnek meg a nagyvárosi ellenzéki párszervezetek sem és ezért van totálisan bebetonozva szinte mindenütt az a helyi balos és nemzetiszocialista politikai elit. Az előbbiek ráadásul jogfolytonosak azokkal, amelyek 2006-ban, 2010-ben, 2014-ben megbuktak, és ezért tértek vissza ugyanezek 2019-ben a nagyvárosok és Budapest lakosságának szerencsétlenségére, általában civil gúnyában. Az ellenzék szervezeti töredezettségének ez volt az egyik lényegi következménye, hogy még jobban szétzilálták azokat az emberi és közösségi viszonyokat, amelyek a Fidesszel szembeni elégedetlenségen vagy ideológiai ellenségeskedésen alapultak.

A „Legyen melegbár minden mezővárosban!” nem bizonyult nagy sikernek vidéken.

Mindenki irigykedve figyelte 25, de még 15 évvel ezelőtt is az MSZP vidéki beágyazottságát, a legenda szerint minden horgászegyesület, vadásztársaság és megyei bajnokságban játszó focicsapat nyugodtan volt tekinthető MSZP alapszervezetnek. Meglepő módon erre kisebb, de hasonlóan döntő mértékben képesnek bizonyult a Jobbik is, a csúcsponton olyan vidéki háttérrel rendelkezett, amellyel ellensúlyozni lehetett a párt tömegkommunikációban meglévő hátrányait. A Jobbik a 20 százalékait a párttagok és a szimpatizánsok munkájának inkább köszönhette, mint bármelyik másik párt. Ehhez képest mind az MSZP, mind a Jobbik szinte teljesen eltűnt vidékről. A helyi győzelmeik mind valaminek a tagadásán alapultak, úgy, hogy még arról sem volt konszenzus közöttük, hogy hová helyezik át a buszmegálló mellett a zebrát, nem hogy arról, miként osztják el azokat a forrásokat, amelyeket szabadon megszerezhetőnek gondolnak. Arról nem is beszélve, hogy milyen könnyen működésképtelenné lehet tenni egy települést, ha csak a „forrásátcsoportosítás” a cél.

Emberek százezrei tudják meg mostanában, hogy lehet sokkal rosszabbul is irányítani a települést, mint ahogy azt az előző fideszes vezetés tette.

Az MSZP eltűnése a politikai színtérről, hasonlóan a Jobbik hanyatlásához, jelentős számú helyben beágyazott aktivistát kapcsol ki a küzdelemből. Ezt lehet pénzzel, sok pénzzel pótolni a Facebookon, az Instagramon, de ezzel még mindig csak a városi lakosság egy részét lehet érdemben befolyásolni. Az MSZP megszűnése a DK-nak persze politikai értelemben jó, de valójában nagyon lényeges szavazói csoporttól szakítja el a pártot, az MSZP vidéki aktivistáitól. Ez már alig néhány száz ember csak, de az ellenzék most szűnik meg igazán vidéken. És így a vidék hangulatáról, szükségleteiről, a Fidesz vidéki politizálásáról az eddiginél is kevesebbet fognak tudni azok, akiket az ellenzékből ez érdekel. Mondjuk nem egy nagy tétel az kétségtelen.

Az MSZP társelnökei pont akkora súllyal rendelkeznek a magyar politikai térben, mint az LMP két hasonszőrű vezetője. Vagyis semmilyennel. Én ismerem őket, de szégyellem beismerni, hogy fel tudom idézni a nevüket és az arcukat.

Az MSZP tagságának (?) azon döntésével, hogy egy teljesen kudarcos irányvonalat visz tovább, megszűnik annak az elméleti lehetősége is, hogy valódinak látszó baloldali politika legyen jelen az ellenzéki oldalon. Hiszen Szanyi kapitány vagy az egyik jobbikos versenyző, valami V betűs pártalapítása csak a mínuszos hír kategóriájába tartozik.

Arról az érdekes jelenségről nem is beszélve, hogy hányan mentek el úgy otthonról reggel, hogy szocialisták voltak még és értek haza úgy, hogy már a DK politikusaként harcoltak a diktatúra ellen. Talán még harapásnyomokat is érdemes lenne keresni rajtuk.

Ez az egész mint egy rossz krimi. A jelentős számosságú ellenzéki pártok vezetői, így vagy úgy rendszeresen találkoznak Gyurcsány Ferenccel vagy fényképezkednek Dobrev Klárával, majd gyakorlatilag szépen lassan, egyenként ők is és a pártjuk is nyomtalanul eltűnnek. Néha összejönnek a Feri meg a Klári nélkül és riadt arccal kérdezgetik fogyatkozó csapatukban egymástól: Mi van a Gáborral? Hol van a Roy? Ki látta a Tóbiást? A Gyulát? A Bernadettet és az Ákost? A Lacit (Milyen Lacit?)? És ha a Tordai Bencéről valaki tud valamit, azonnal írjon. Tényleg mi van a Bencével?

És nem tűnik nekik fel, hogy mindegyiket a Ferivel látták utoljára.

Nem lesz közös ellenzéki lista, mert legalább négy olyan ellenzéki párt van, amely önmagában képtelen lenne elindulni a választásokon. Ezeket teljesen felesleges bevenni egy ellenzéki összefogásba. Csak a DK és a Momentum vezetői gondolhatják azt, hogy minden választókerületben tudnak jelöltet állítani. Ez az egész ügy már csak róluk szól. De ha sokat látják a Momentum prominenseit együtt a Ferivel, velük is könnyen előfordulhat, hogy politikai értelemben az egyik este nem érnek haza többé. És egy egypárti DK listán találják magukat egy kétesen bejutó helyen.

Ha nem vigyázunk, minket is, az országot is a Ferivel fogják utoljára látni.

MTI Fotó: Soós Lajos