Jeruzsálem, Izrael fővárosa

Kevés ijesztőbb dolog van a világon liberális felebarátaink számára, mint amikor a világ leghatalmasabb embere úgy viselkedik, ahogy annak kell. Vagyis eldönt dolgokat.

Mindenkinek érdeke volna, hogy a közel-keleti háborúskodások végre megszűnjenek. Véget érjenek. Elmúljanak. Fura módon azonban mindenki ugyanannyira érdekelt abban is, hogy soha ne érjenek véget.

A zavarosban halászó hatalmak, vállalatok, érdekcsoportok számára ez egy aranybánya.

Jellemző, hogy még a nagyhatalmú zsidó lobbi (nem összeesküvés-elméleti szinten mondom és nem is dehonesztáló jelleggel, ilyen lobbi létezik) sem tudta elintézni, hogy Amerika, Európa és Oroszország egyszer közösen rendet tegyen. Persze nincs tisztább nagyhatalmi érdek, mint az, hogy ami a másik nagyhatalomnak is érdeke, azt nem támogathatja egy magára adó nagyhatalom, de ez sem lehet magyarázat mindenre.

A közel-keleti béke következményei, főleg ha a háború Izrael győzelmével ér véget: beláthatatlanok. A nyugati támogatás nélkül tulajdonképpen nem is létező arab államiságok helyébe a törzsi és vallási háborúk korszaka lépne, és a nyugat kénytelen lenne Oroszországgal közösen pacifikálni Közel-Keletet és Észak-Afrikát – az olajjal együtt.

Amikor Trump úgy döntött, hogy elismeri Izrael fővárosának Jeruzsálemet, abba az irányba tett egy szimbolikus lépést, hogy el lehet gondolkozni egy olyan helyzeten, amelyben Izrael érvényesítheti erejét és regionális nagyhatalomként kiterjeszti befolyási övezetét. Ezt a döntést már nem lehetett volna egyébként sem tovább halogatni. Irán felemelkedésével végleg eltűnik a közel-keleti erőegyensúly, olyan regionális hatalom jelenik meg (az újra feltámadó török nagyhatalmi igényekkel párhuzamosan), amely katonailag már hasonló erejű lehet (nukleáris értelemben is), mint a haldokló Európai Unió. (Nyugat-)Európa ötszáz éve nem látott gyengesége olyan sebességgel ad teret a felemelkedő új iszlám hatalmaknak, hogy azt a status quo-ba beleszületett és korlátolt európai elitek el sem tudják képzelni.

Jeruzsálem elismerése Izrael fővárosának Izrael katonai győzelmeinek és legyőzhetetlenségének elismerése.

Ebben a tekintetben lényegtelen mellékkörülmény és cél egyszerre az, hogy a döntés olyan háborúkat provokálhat, amelyek megnyerése erősíti Izraelt és gyengítheti az iszlamista alapokon álló államokat. Pillanatokon belül létrejöhet az önálló Kurdisztán is, az is csak egy szimbolikus döntés, és Törökország nemzedékekre merülhet bele egy olyan megnyerhetetlen háborúba, mint amilyen arrafelé szokásos.

Izrael állam létének veszélybe kerülése esetleg beavatkozásra kényszeríthet Európát is, már amennyiben ostoba politikai vezetői rájönnek, hogy az országaik létezése is veszélybe kerülhet heteken belül, ha Izraelt legyőzik. Amerika már tudatában van saját gyengeségének, egyre inkább rászorul, hogy „szövetségesei” is harcoljanak. Saját magukért legalább.

Trump indokai nem lényegesek, csak az, hogy tevékenysége milyen irányba tereli a történéseket.

A Trump mögött álló fundamentalista keresztény csoportok vallási indokai is lényegtelenek, csak az számít, hogy le kell győzni az iszlamizmust és vissza kell kergetni oda, ahová való: Észak-Afrika és az Arab-félsziget törzsi társadalmaiba.

A zsidók Izraelben akarnak maradni. Vérrel vették meg földjüket és győzelmeikkel jogot szereztek arra, hogy úgy éljenek, ahogy akarnak. Azért léteznek még, mert katonai problémákra katonai választ adtak. Az iszlám, a népvándorlás, Észak-Afrika teljes destabilizációja már régóta katonai probléma. Csak katonai válasz van rá.

A zsidók nem csak élni akarnak, hanem zsidóként akarnak élni. A holokauszt megtanította nekik, úgy látszik csak nekik, hogy nem remélhetnek kegyelmet. Az elmúlt 50 éve pedig megtanította nekik, hogy az iszlámtól sem, és az életüket nem menti meg az, ha feladják a zsidóságukat.

Trump szimbolikus döntése, amely kétségtelenül teljesen Izrael-párti, elégségesnek bizonyulhat ahhoz, hogy új helyzetet teremtsen. Tudomásul kell venni végre, nem lesz palesztin állam, mint ahogy azt is, megszűnt Szíria és Líbia, a térség országainak nagy része pedig a hadurak és a szélsőséges iszlám birtoka.

Ha a nyugat nem lép, akkor Oroszország, a kínaiak és persze a radikális iszlám fog. Ideje lenne visszatérni a történelembe, ahol csak és egyedül az erő dominál és különben is csak a győztesek írják meg.