A matézis rasszizmusa

Talán elég lenne, ha töredelmesen bevallanám, rasszistát neveltem az egyik fiamból. Egész jó matekos lett. Tehát rasszista.

De ennél a bárgyú viccnél sokkal többet érdemel Rochelle Gutierreznek, a University of Illinois egyik professzor asszonyának legújabb ötlete. Könyve szerint ugyanis a matematika rasszista tudomány, a fehér felsőbbrendűséget erősíti.

Ellenséges tudomány

Az ugye sokaknak megvan, hogy volt már Európában „zsidó tudomány”, ami méltatlan a magasabb rendű fehér, germán, árja, műveltséghez. Arra meg talán sokan még személyesen is emlékeznek, hogy volt nekünk „burzsoá tudományunk” is, olyan, ami összeegyeztethetetlen a kommunizmus építésével…

Na, most lett rasszista, politikailag inkorrekt tudományunk is. Éppen itt volt az ideje.

Van azonban némi zavar ebben a rasszista matematikában. Nem egészen érthető a miértje.

Mert például az teljesen világos, miért tekintette a náci fajvédelem zsidó áskálódásnak a pszichológiát. Nemcsak azért, mert feltűnően sok zsidó művelte ezt a tudományterületet, hanem azért is, mert logikusan ellene mondott a fajelméleteknek, a szociáldarwinizmusnak. A pszichológia arra mutat rá, hogy az egyének között nagyobbak és lényegesebbek a különbségek, mint a népek és a rasszok között. Az egyén lelki élete ebben a tekintetben független a genetikájától, elsősorban emberi, s kicsit sem rasszhoz kötött. Egy ilyen elvet jó okkal kellett üldöznie a fasizmusnak.

Hasonlóan érthető, ha a szocialista országokban burzsoá tudomány lett például a szociológia. Egy olyan tudomány, amelyik a társadalom szerkezetét alapos vizsgálódásnak veti alá, nos, egy ilyen stúdium már létével is tagadja az osztálytársadalom dogmáját. A szociológus ellensége a marxi társadalomfelfogásnak, amelyben az osztályok és az osztályharcos küzdelmek mindent megmagyaráznak, s végső soron a rendszer legfontosabb ideológiai bázisát adják. Nem meglepő, ha a szociológia finom tudománya idegen a kommunista rendszertől. Osztályidegen.

Professzorok harca

De vajon mi baja a politikai korrektségnek a matematikával?

Gutierrez szerint a matematika rasszizmusát egyebek mellett az bizonyítja, hogy a matematikaprofesszorok többször kapnak támogatást kutatásukhoz, mint társadalomtudományokban jártas kollégáik.  „A matematika több szinten is a fehér felsőbbrendűséget erősíti. Nézzük csak meg, kik kapják az elismerést a matematikai kutatások miatt; kik számítanak szakértőnek a tudományban – általánosságban fehérek” – áll könyvében.

Ezek alapján azt gondolhatnánk, hogy a matematika rasszistává nyilvánítása nem komoly dolog, inkább afféle belső, egyetemi küzdelem, marakodás a szűkös erőforrások felett. Kutatási pénzek, ösztöndíjak, kitüntetések, elismerések… A társadalomtudományok egy képviselője szeretne nagyobbat hasítani az erőforrásokból, ezért rasszistának, politikailag inkorrektnek, a modern liberalizmussal, a haladó újbaloldalisággal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja a matematikát, s ezzel burkoltan megfenyegeti a döntéshozókat is: aki ezentúl pénzt ad a matematikusoknak, az maga is kiérdemli a rasszista minősítést.

De van más olvasata is a professzor-asszony megháborodásának. Lehet például egyszerű nemzeti, faji féltékenység, amikor Gutierrez azt állítja, hogy a Pitagorasz-tétel, a pí szám, s más hasonló a fogalmak „megerősítik azt a képzetet, hogy a matematikát görögök és európaiak találták fel.” Bár a hölgy fotójáról úgy tűnik, hogy kicsit sem színes bőrű, a Gutierrez név is inkább latin származásra utal, azért elképzelhető, hogy zavarja az a tény, hogy a matematika kidolgozásában évszázadokon át a fehér, európai tudósok voltak meghatározóak. (Nem számítva ide persze az arab, hindu, és – korunkhoz közeledve egyre sokasod számú – egyéb fajú, színű, származású tudósokat… Hogy mi azért ne legyünk rasszisták…)

Pol-korrekt és valóság

Mindezek azonban kevéssé valószínű felvetések, mindezek mögül ugyanis hiányzik az ideológia és ellenideológia csodálatos dualitása, a bináris oppozíciója lenyűgöző szépsége, a fekete és fehér, a jó és a rossz, a helyes és helytelen kettősségének elsöprő ereje és megkérdőjelezhetetlen igazsága.

Nos, nem kell sokat elmélkednünk azon, miért válik a matematika a politika korrektség ellenfelévé, miért lesz a legegyszerűbb igazságok és legnyilvánvalóbb tények stúdiuma rasszista tudomány.

Azért, mert az, ami! Azért mert logikája, magától értetődő egyértelműsége sérti az újbaloldali gondolkodás nyakatekert állításhalmazát. Azért, mert egy meg egy az kettő, és mint ilyen, távol van, mérhetetlenül távol a gender-semlegességtől. Azért, mert valójában a matematika mögött álló logika, a premisszák és konklúziók ésszerű szillogizmusa, a dedukciók és indukciók világos következtetéssora minden, csak nem politikai korrektség. Noha Arisztotelész még úgy vélte, hogy a logika a gondolkodás törvényszerűségeinek vizsgálata, ma már inkább úgy látjuk, hogy a logika a „tiszta gondolkodás” törvényeinek gyűjteménye.

A „tiszta gondolkodás” pedig olyasvalami, ami a szubjektív lelki tartalmak fantáziadús képzeteitől eltérően objektív tényekkel dolgozik.

A matematika így tehát azért rasszista, mert minden elemében tagadja a szubjekítív élménynek teret adó újbaloldali eszméket, tagadja az ezerféle nem szabad megválaszthatóságát, tagadja a nyilvánvalóan különböző személyes tudattartalmak konfrontációjától védő safe-space szobák szükségességét, tagadja a lelki sérelem és a fizikai sérelem azonosságát, egyenértékűségét, tagadja a különféle önmegvalósítások egyenlő értékét, s egyáltalán mindent tagad, amit az újbaloldal – a korlátlan egyéni szabadság és beteljesülés nevében – állít.

És tegyük hozzá: lehet, hogy a matematika rasszista tudomány, s a fehér felsőbbrendűséget erősíti. De akkor a valóságból kinővő minden tudomány és kultúra rasszista és fehér képződmény.

És akkor, végső soron, maga a valóság lesz rasszista.