Ami erőszak és ami nem az

Ez nem egy szexuális ragadozó, ez egy szerencsétlen lúzer – fogalmazott barátnőm, amikor szóba került a hazai metoo kampány neves áldozata, Marton László. Miután heten is előálltak a rendező szexuális nyomorúságának színes és életszerű bemutatásával, világosan látszik: szó sincs erőszakról. Szó van viszont egy komplexusos, beteg személyiség perverz nemiségéről, no, meg szó van néhány zavaros női elme ugyancsak tragikus safe space igényéről.

Van nekünk egy amúgy tehetséges színházi emberünk, a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezető tanára és a Vígszínház főrendezője, akiről kiderül, hogy meglehetősen furcsa módon közelít a női nemhez. Hogy ismeri-e a normális, egyenrangú, szereteten alapuló kapcsolatokat, hogy képes-e ilyesféle viszonyt teremteni és fenntartani, azt az újságolvasók nem tudják, de azt ma már mindenki tudja, hogy Marton előszeretettel vadászik fiatal nőkre, státuszával pótolva személyes varázsát. Vigyázat: a hatalom szexi. Nagyon nehéz eldönteni, hogy a hatalommal rendelkező tanár, rendező, vagy akárki más, a hatalmával hódít, vagy a hatalmával visszaél, amikor hódít.

Továbbá vigyázat azért is, mert a dominancia-játék elég szokványos szexuális móka. Viszont előre megbeszélve röhejes. Az igazi dominancia-játékról csak akkor derül ki, hogy tetszik-e a résztvevőknek, amikor már benne vannak. Azaz a közszexualitásúvá vált rendező elég nehéz terepre szorult nemi vágyaival. Ő bizonyára élvezi a dominancia-játékot, de nem tudhatja előre, hogy partnerének fog-e tetszeni. Ha igen, az öröm kölcsönös.

Ha nem, hát lehet hazamenni…

Illetve, igen, értem én, hogy nem lehet, vagy nem olyan egyszerűen lehet. Értem én, hogy a nőkben van hajlam arra, hogy ne hagyják cserben a sokat remélő pasit, dacára annak, hogy ők nem akarnak semmit. Van hajlam arra, hogy behódoljanak az erősebb akaratnak, bár nem szívesen teszik. De azért lássuk be: amit Marton elvárt, kikönyörgött, kizsarolt (inkább afféle érzelmi, tudati, helyzetbetaszítós zsarolással), az nem említhető egy lapon a valódi véres-pofozós, leteperős, lábszétfeszítős erőszakkal.

De vissza oda, hogy mit tudunk még! Nos, mindenki tudja, hogy milyen perverziói vannak Martonnak. (Pasolini-filmbe illően beteges a jelentet, ahogy saját rendezéseit nézve nemi szervét masszíroztatja aktuális nőjével… Beteges, ám nemi erőszaknak tekinteni erős fogalmi zűrzavar.) De vigyázat harmadszor is: nekünk ehhez tulajdonképpen semmi közünk. A leghatározottabban visszautasítom, hogy erről tudnom kelljen, visszautasítom, hogy Marton László, vagy bárki más nemi életének részletei nyilvánosságra kerüljenek.

Nem vagyunk swinger-klubban, hahó! 

És ebből az is következik mindjárt, hogy elég nehéz részvéttel tekinteni a nyilatkozattevőkre. Inkább árulónak tűnnek. Olyan embereknek, akik egy intim viszony intim részleteit teregetik ki. S ezzel persze az intimitás lényegét rúgják föl, azt, hogy csak kettejükre tartozik mindaz, ami kettejük között történik.

Úgy tűnik, olyan nők nyilatkoznak, akik a politikai korrektség, vagy a gyűlöletbeszéd-tilalom, vagy a fene tudja melyik újbaloldali agymenés eszmerendszerébe belezavarodva, azt hiszik, minden ellenük irányul, ami nekik rosszul esik. És persze azt is hiszik, tilosnak kell lennie annak, ami nekik nem kellemes. Legyen az szó, vagy élethelyzet. (Lám, ide vezet a holokauszttagadás kriminalizálása… Az volt az első ilyen baromság…)

És itt vigyázat újra, sokadszor is. Mikor a közvélemény leszólja a Marton-afférokról beszámoló nőket, felháborodva sikít áldozathibáztatást a feminista média. Miközben nehéz úgy áldozatot hibáztatni, hogy nincsenek áldozatok. A nyilvánosságra került sztorikban nem történt semmi. Ahogy az egyik beszélő anyukája mondja: „Biztos, hogy ezt jól csináltad? Mi rossz van abban, hogy tetszel neki. Szép kislány vagy. Szerintem nem kellett volna ellöknöd…”

Persze jól tette, hogy ellökte, ha úgy közeledett hozzá, hogy őt az zavarta. Mint ahogyan jól teszi mindenki, ha visszautasítja azt a közeledést, ami nem tetszik neki. Jól teszi, de ez az ő dolga. Az ő érett, felnőtt döntése vagy mulasztása. Nekünk, újságolvasóknak ehhez sincs semmi közünk. Nem zárhatjuk karanténba a férfi-nő viszonyt. Nem építhetünk annál komolyabb safe-space-eket, mint amilyeneket az elmúlt évszázadokban létrehoztunk. Az igen igent jelent, a nem pedig nemet. Ilyen egyszerű. (Még a swinger-kubban is.) Ha nem tiltakozol, akkor beleegyezel. Ezt nem erőszak, ez nem áldozatiság.

Ez pusztán néhány zavaros elme belebódulása az újbaloldal kaotikus és aggasztóan patologikus társadalmi víziójába.

A nem bántalmazott mesélők azonban most a nyilvánosság előtt járatják le Martont. Aki persze e történetek szerint nem valami szimpatikus alak, de béna, nyomorúságos szexuális kezdeményezés-kísérleteivel korántsem követett el olyan bűnöket, amelyek miatt most pályája ellehetetlenítésével kelljen lakolnia.

Ha erőszak történt, nos akkor éppen velünk, olvasókkal, hírfogyasztókkal tesz erőszakot a média. Éppen most próbálják letolni a torkunkon, hogy az erőszak az, amit néhány bomlott elme erőszaknak nevez. Majd ők eldöntik.

Facebook hozzászólások

A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

Az ellenzék a maradék hitelességét is elégette az egészségügy terén “dr.” Németh Athina bevetésével

A Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára zászlaja alatt egyesült ellenzék új baloldali egészségügyi csúcsszakértőt avatott, …

33 hozzászólás

  1. Rabló Idő

    Ha a férfiak addig türtőztetnék magukat, amíg a nekik tetsző nő nem kezdeményez, kihalna az emberiség.

    Talán előtte tanácsot kérjünk a nőtől, hogyan fogjunk hozzá? A nők nem szeretik a tanulókat, viszont engednek az idősebbnek, ha úgy érzik, van még tanulni valójuk.

    Marton nyilván olyan recepteket ismételt, amik valakiknél beváltak. Most olyan nők pakolnak ki, akik nem úgy képzelték…

    De képzelték!

    • Gáspár Anett

      Valahogy így.
      Engem is értek már “meglepetések”: általánosban az osztálybulin, lassúzás közben megpuszilta az arcomat az egyik pattanásos osztálytársam. Pirulva mentem vissza a lányok közé a székre. A gimiben már a klubban kicsit többet akart az évfolyamtársam, a hátamon játszadozott a kezével, azt fürkészte, hogy van-e rajtam melltartó. Csaptam a kezére, csak külön táncot voltam hajlandó lejteni vele. Jártam úgy is, hogy a kötelező őszi szőlőszedéskor (egy hetes társadalmi munka, amit nagyon utáltak az ugrómókusok és a tsz-elnökök is), esti bulin félrevonultunk és -micsoda kamasz perverzió, egek!- csókolóztunk. Nagyon tetszett a fiú. Kiderült, többet akar, sőt, be is akart rántani a susványosba, Ellöktem, ő maradt, én befutottam a szállásra. A lányok kiszedték a hajamból a bogáncsot. Káromkodtam, de nem meséltem el, mekkora hülye voltam. A srác később bocsánatot kért, hálás volt, hogy nem víisítoztam tele az iskolát, hogy ő micsoda egy szatír. Ő is tanult belőle és én is. Míg felnő az ember lánya, történik vele egy s más. Az a fontos, hogy észnél legyen, és legalább a saját kárán tanuljon, ha másén nem. De hogy legközelebb is visszamentem volna kettesben a sráccal este a bokrosba, vagy máshova, az fel sem merülhetett.
      Lilla meg elmeséli 20 év leteltével, hogy Marton beültette a kocsijába, s megkérdezte, tetszik-e neki a grupen szex. Lilla azt mondja, igen, mert ő “fél”. Mit tesz Isten, legközelebb már egy másik pasas is ül a kocsiban, s Lilla ismét elfogadja az invitálást egy kis kocsizásra. Aztán mind derült égből: jobbra balra egy, jobbra a Parlament, aztán a nagy rendező meg felkínálta. És persze minden intim, előzmény nélkül. Na, most engem sem a kacsa költött, hogy minden zöldséget megegyek. Ahhoz, hogy odáig eljussanak ők hárman intim előzményeknek kellett történniük.
      Itt a vége, fuss el véle a legközelebbi feminista tüntetésig, ahol Schilling lesz a rendező, Lilla lesz a szószóló, NadraGulyás Márton meg a meteOOrológus? 😉

      • Ne bántsuk meg a meteorológusokat.
        Ma már egész komoly tudományág lett a régebbi “kőbaltás” társulatból.

  2. Kívánom a szerzőnek, hogy érje őt és kedves családtagjait minden nap olyan típusú “nem-erőszak” nagydarab, tahó férfiak részéről, mint amivel a nők nap mint nap szembesülnek.

    • Kiry Blanka

      A lberális művészviiág belharca.

    • Na már is itt van ez a Viktor nevű I D I Ó T A , aki NEM ÉRTI .
      (Egyáltalán olvasni tud ?)
      Van Gina Lollobrigidának egy filmje, amiben ő vagy négy amcsi katonát pumpol azzal, hogy tőle van egy gyereke.Na most egy alkalommal ezek az amik csoportosan feleségestől itáliába utaznak, egy nosztalgia túrára, és mindjárt a repülőtéren az egyikük feleségének a formás popójába belecsippentenek, mire a nő elképedve megmondja a férjének milyen “hallatlan inzultus” érte.
      Mire a fickónak felragyog az arca, és valami olyasmit mond, istenem, ez ITÁLIA.
      Na szóval, ha egy nő után fütyülnek, vagy szexis célzásokat tesznek a férfiak az már erőszak ?
      Vagy már felejtsük is el a férfiak által kezdeményezett úgynevezett udvarlást ?
      Mond nektek már teljesen elvette a józan eszeteket ez a kibaszott “liberalizmus” ?

      • Arra vonatkozóan, hogy egy nőnek a fenekéhez nyúlnak, a hallatlan inzultust idézőjelben említeni, ezzel elbagatelizálni a súlyosságát, már önmagában pofátlanság. A hölgy után fütyülés, és a szexis megjegyzések tétele olyan mértékű tiszteletlenség, hogy azt udvarlásnak tutilálni egyszerűen szégyenletes. Nem, nem erőszak, ettől függetlenül a nők nem vágynak erre. Nagyon gyenge azzal takarózni, hogy márpedig ez elismerés a nőknek, a külsejükre vonatkozóan. Elárulom; egy értelmes, magára adó nőt a hétköznapokban vajmi keveset érdekel, hogy holmi nők után füttyögő fajankók vajon milyennek találják a külsejét. Ez egyszerűen egy nő nyilvános megalázása, mellyel a férfi a saját egóját szeretné növelni. Olyan undorító és pofátlan zaklatás, ami nem legitimálható.

        • Kedves Ágnes! Ön nyilván egy ápolt, ízléses, önmagára sokat adó és rendkivül művelt, moden mai hölgy. Sajnos a férfiak úgy vannak összerakva, hogy az ápolt, ízléses, önmagukra sokat adó hölgyekre gerjednek. Ilyen a biológia! Tessék zsákban járni, mint az arabok, és rögtön nem lesz füttyögés.
          (Megjegyzem: nagyszámú ápolt, stb hölgyismerősömnek azért inkább jólesik, ha a férfiak – még ha vulgárisan is – elismerik a szépészkedésre fordított munkájukat.)

      • Gáspár Anett

        Állami ünnep. Utána állófogadás. Aczél odamegy Szendrő Józsefhez és koccintanak, beszélgetnek. Aczél érdeklődik, hogy megy a színház, milyen a társulat, összeszoktak-e már.
        Mire Szendrő:
        -Köszönjük, miniszter úr, olyan a társulat, mint egy nagy család. Már mindenki b…t mindenkivel.
        Eszembe jutott több szép jelenet a Liliomfiból: Darvas és Krencsey, de főleg Rajnay Gábor és Szemere Vera… Számos olyan jelenttel, melyek miatt a feministát sikoltó kórusokat szerveznének.

      • Viktor valóban idióta, de most kivételesen érti. Ami viszont érthetetlen, hogy miért érzi minden férfi úgy, hogy neki veleszületett elidegeníthetetlen joga, hogy minden vadidegen nőnek nyilvánosan véleményt mondjon testrészei méretéről, vagy mi módon szeretné magáévá tenni.

    • Érdekes, hogy a migrik által elkövetett szexuális erőszakok és gyilkosságok történetei dajkamesének tűnnek Marton úr elképesztő zaklatási ügye mellett!
      Lehet hogy a liberálisok leszámolnak egymással, momentum vagy momentán krétaköri kezdeményezés, de egy schillingért sem fogadnék rá!

    • Ne kívánja.

  3. Kovács Dániel

    A rendes neveddel nem vállalod ezt (meg a többi) mocskot, amit itt összehordtál!
    Kívánom, anyádhoz, nődhöz, lányodhoz közeledjenek így…hiszen ez, az ilyesmi, nem erőszak!

  4. Kiry Blanka

    A liberális művészvilág belharca.A 2o éves nő nem gyerek.

  5. Kiry Blanka

    A lberális művészviiág belharca.

  6. Gáspár Anett

    A legaberráltabb az egész történetben, hogy Schilling Árpád felesége, valamilyen Lilla robbantott, ami már a hülye Verebesen és a börtönt is megjárt Stohlon keresztül már Eszenyit is elérte.
    A z ultraliberális szutyokfészek rendezője, Schilling a 20 évvel ezelőtt Marton által traumatizált feleségét arra kötelezi mint rendező, hogy a darabban a közönség szeme láttára a férfi színésztársainak a péniszét fogdossa.

    “Kell még valamit mondanom, Ildikó?”

    • látta azt, aki hallotta amikor mesélték? vagy konkrétan megnézett egyszíndarabot, amiben ez megtörtént?

      • Fent van a youtubon, okostojás. Krétakőr A lúzer. A 21. perctől enged a művésznő bepillantást a legbelsőbb énjeibe. Jó szórakozást!

    • Tökéletesen egyet értek Önnel!

  7. Gáspár Anett

    Fogjuk mi még látni-hallani NadraGulyás Márton mozgalmában Lillát mint harcos feministát.
    Csak ne essen az eső. 😉
    Mert “ha eső lesz, nem lesz.
    Ha nem lesz, lesz”.

  8. ” Éppen most próbálják letolni a torkunkon, hogy az erőszak az, amit néhány bomlott elme erőszaknak nevez. Majd ők eldöntik.”

    A poszt írója pedig éppen most tesz “erőszakot” az olvasókon (tudom, lapozzak és ne olvassam tovább) azzal, hogy jól megmondja: mi az erőszak és mi nem…

    ERŐszak, ott szerepel a fogalomban az “erő”, emellyel Marton rendelkezett. Marton ereje nem izomerő, hanem egy hatalmi jellegű erő, amely történetesen nagyobb erő, hiszen átlépve a köztörvényes kategóriába tartozó erőszakokat, ugyanazt érhette el vele, mintha 10évvel honorálható bűncselekményt követett volna el. Tehát, akkor erőszak-e az erőszak vagy nem?

    • Kurt, a farkú malac

      Világos, Marton élet-halál ura, mert ha a 20 éves szende szűz nem kapja meg Jeanne d’ Arc szerepét, akkor ő is meg egész családja még aznap este megfagy éhen. Mert minden 20 éves szende szűz elidegeníthetetlen joga, hogy PÜNKTE a Vígben, PÜNKTE Marton rendezéseben és PÜNKTE főszerepet kapjon. Mert a csavargyárban nincs felvétel.
      Értem.
      Armageddon! Mindmeghalunk.com! Jajvégemvan! !!! 444 !!!

  9. Verebes rendező próbálta lemosni a szart ,a szarról.A sorozatos parlamenti választásokon bukásuk gerjeszti bennük az egymás iránti feszültséget.

    • Kurt, a farkú malac

      Mondd csak nyuszimókus, Verebes hol, milyen parlamenti választásokon és hányszor is bukott meg?

  10. Gáspár Anett

    Hogy milyen hatalma van Martonnak, nem kell őt félteni, beindult a liberális gépezet.

  11. Igen okos cikk, s van benne valami nemes, mert végre annak látja ezeket, amik valójában. Hiszen még mindig hasraesnek csak azért martonlászlótól, mert hatalmat kapott s ismert lett. Azt hiszem, megfogta a lényeget a cikk, neki ez volt, beteg, ferde kis lényének, a nemi életecskéje. Beteljesült párkapcsolathoz köze sem lehetett, hiszen akkor nem ilyen savanyú, szerencsétlen módon kereste volna “kalandjait.”.

  12. Nagy L.Ferenc

    Miért kell ebből az ügyből is napi politikát csinálni?! Marton lacika jó rendező,csak rongy ember! Stohl buci, Verebes pedig hozza a formáját ennyi!!!?

  13. Brillians iras!

  14. Persze ha Marton László helyett egy migránst írnánk, egyből más lenne a cikkíró és a kommentelők többségének a véleménye is. De így nyilván a nők a hülyék meg a genderisták. Hova okádjak?

  15. És tessék mondani, mi van a homokos rendezőkkel, producerekkel? Ők nem “molesztálós” típusok? Mintha erről nem hallanánk. Vagy az nem számít enyhén annak, amikor A.R. mesterrendező a nagy álló f…t ábrázoló tortát etette a Nemzeti Színház társulatával? Egyik művésznek sem akadt meg a torkán?

  16. A legtöbb kommentelönek pokhalos a puncija .Gyomorforgato . Megoldasi javaslatom : magyar nök ezentul ne mosakodjatok, zabaljatok, jarjatok mezitlab repedezett sarokkal, 150 kg. alatt ne menjetek ki az utcara

  17. Remek írás.
    Azt kéne még kitalálni, hogy Marton Laci bácsi kinek a tyúkszemére lépett rá. Mert a színház és a film világában a kulisszák mögött az átlagemberek számára elképzelhetelen dolgok történnek azóta, hogy a színház és a film létezik. Miért pont most borult ez ki? Vagy kellett nekünk is egy kleine ungarische Weinstein?

  18. Sok mocskos cikket olvastam már itt, de most talán az első, minek minden szavával egyet tudok érteni. Van egy esemény, ami gyomorforraló magában, de volt előzménye , volt egy közeg, amit úgy hívnak , “művészvilág”, s az utóélete pedig az a kis videó a youtube-on (Krétakör – Lúzer (4 min.) ). Itt erkölcsről beszélni nevetséges!! Színház az egész világ s milyen igaz ez. Nem veszik észre , hogy szánalmas , égő mindkét fél részére az egész történet. Két ember közt legrövidebb út az egyenes beszéd! Ez húsz éve is az volt. Ha ilyen bunkó közeledést tapasztalt, akkor határozottan elutasítani, felszólítani , hogy tegye el, vagy puszilja meg a kollégája és pont, nem vihorászva mondani ” jaj de tanár úr mit akar maga”.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük