Magyar Péter Gyurcsány Ferenc ördögi teremtménye, amelyet azért hozott létre, hogy az ellenzéki szavazók újra megszeressék őt, esetleg Klára asszonyt

Az abszurd, már már lehetetlen ostobaságok tömege, amelyekkel a Tisza Párt nevű képződmény megtestesülése naponta megajándékoz bennünket, olyan értelmezéseket kíván, amely kilép a hagyományos racionalitás világából. Egy rafinált összeesküvés-elmélet következik. Akár fekete mágia is lehet. Talán az ördögűzéshez is vissza kell térnünk.

Valljuk meg őszintén, semmiféle sikerrel kecsegtethető politikai program nem társítható a Tisza Párthoz és annak példátlan karriert felmutató vezéréhez. Nem csoportosulnak körülötte szakértők és reményteljes fiatal politikusok, csak furcsa figurák, olyanok, akik egyébként az egy százalékos állami támogatásra hajtó, csak a szavazólapon szerepléssel életjelet mutató pártok vidéki jelöltjei szoktak lenni. Ezek azok a szerencsétlenek, akik szentül hiszik, hogy az az utolsó karrier lehetőségük, tulajdonképpen az egyetlen, és hogy a helyzetet felismerő választók a lejáratódott kormány- és ellenzéki pártok jelöltjei helyett rájuk, a tiszta erőre szavaznak. Aztán szegények nagyon csodálkoznak azon a 62-432 szavazaton, amit egy olyan országgyűlési választókerületben mindösszesen kapnak, ahol hitük szerint ismertek és megbecsültek, illetve amelyet becsületesen kétszer és saját pénzből körbe is szórólapoztak. Szomorú történetek ezek.

Utoljára akkor sírtam, amikor az MDF végleges politikai elhalálozása előtt nyilvánosságra kerültek a párt országgyűlési képviselőjelöltjeinek bemutatkozó videói és pillanatnyi elmezavar hatására megnéztem néhányat. Az egyetlen különbség közöttük és a Tisza Párt jelenlegi „politikusai” között az, hogy előbbiek legalább tartalmaztak valami magyar bukét, a helyi fauna vándorgénjeit, míg a Tisza emberei „internesönel” környezetben képződtek nagyon felismerhetetlen magyar utánzatokká. Csak az agyhalál stimmel. Magyar Péter, ha bármi köze is volt hozzá, nagyon bánja már a budapesti listát, mert nincs olyan spindoktor és válságkommunikátor, aki ezeknek a „fővárosi képviselőknek” a teljesítményét kormányzóképességnek el tudja adni. Pökhendiek, nagyképűek, agresszívek és teljesen fogalmatlanok. Volt rá három hónapjuk, igaz két nyári, hogy ezeket az embereket az önkormányzati politika alapjaira kiképezzék, meg valami koherens politikai programot hazudjon köréjük az, akit ezért megfizetnek. Erre sem voltak képesek, látványos csőd ez, még Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina is úgy veri le őket, hogy jó nézni.

Hasonlóan sikeres az Európa Parlamenti csapatuk is, de ők legalább messze vannak és külföldiül beszélnek hülyeségeket és szavaznak meg Magyarországnak ártó javaslatokat. A Fidesz évek óta építgeti Manfredot, mint az egyik főhülyét, Magyar Péter amikor mellette vigyorog Brüsszelben nyeli is ennek minden hasznát ott és minden kárát itthon. Végül is tök logikus, ha már MZP-vel a „keresztény-konzervatív” miniszterelnök-jelölttel nem lehetett legyőzni a Fideszt, akkor nem csak a jelöltet kell jobboldalinak maszkírozni, hanem a pártot is. A Fidesznek bő tíz éve van abban, hogy elmagyarázza itthon a Néppárt balra, illetve főleg woke, liberális irányba tolódását, a Manfred mellé besasszézó Pétert biztos jobbosnak nézik majd a Fidesz szavazók, úgy meg főleg, hogy minden lényeges kérdésben szélsőliberális, woke javaslatok mögé áll be a Tisza EP képviselőcsoportja.

Az is teljesen logikus eszköz például a Fidesz szavazók átcsábítására, hogy Magyar Péter minden olyan tulajdonsággal karikatúraszerűen rendelkezik, amelyeket a fideszesek is utálnak némely fideszesben, a hosszú kormányzás során szükségszerűen felbukkanó érdekemberek tömegében. Némelykor teljesen úgy tűnik, hogy szinte az összes ilyesmit át is vitte magával a Tisza Pártba a messiás, a hasonló a hasonlónak örül ugyebár.

Mindennek látszólag semmi köze Ferihez. De mindezek fényében érdemes Pétert összehasonlítani Ferivel. Ferinek van gyakorlata a Péterek megpuccsolásában, de azért ez új feladat. Feri, gondoljunk róla végtelen számú rosszat, például az öregecskedő feleség nyelvújító jellegű félrebeszélésétől eltekintve kedves szokott lenni a nőkhöz, Klárával komoly tapasztalatokat szerezhetett ezen a téren. De ez mind semmi ahhoz képest, hogy Feri Vadai Ágneshez is folyamatszerűen kedves szokott lenni, akinek már a megközelítése is önfegyelmet és bátorságot igényel. És most nem gúnyolódom, Feri egy emancipált férfi, a korral meglassúbbodva mutat már lojalitást a hozzá kötődő nőkhöz.

A legújabb Péterről ez nem mondható el. Ő uralkodó típus, míg Feri nem fél uralkodó típusú nőkkel körülvenni magát.

Feri is végig fenyegetőzte a politikai karrierjét, de utólag visszanézve azért el tudta intézni, hogy ki tudjon menni egyedül az utcára, ami az öt évnyi kormányzása és 2006 ősze után akkor is elég komoly bátorságot igényel, ha azért tudható, hogy a magyar lakosság kifejezetten kerüli az önbíráskodást. Ennek a másik oka az, hogy Feri fröcsögő gyűlöletében mindig érződik a ripacs komolytalansága, Feri őszintén élvezi magát, és ez látszik rajta. Teljesen alkalmatlan politikus, ha hatalomhoz jut, közveszélyes, de komoly külföldi megszálló erő támogatása nélkül eszébe sem jutna rendezkedni. Feri bizonyos értelemben racionális, ezért is tudott pályán maradni egy akkora bukás után.

Péter viszont láthatólag alkalmatlan a tartós repülésre, minden ízében szerethetetlenebb az első rátekintés után, mint a Feri. Sokkal, de sokkal agresszívebb, mint az, sokkal egocentrikusabb (a fene gondolta, hogy ez lehetséges) és megrázóan sokkal kevesebbet tud az állam működéséről, a kormányzásról, mint az őszödi böszme. Feri pontosan tudta, hogy nem kormányoz, de azt remélte a zsenije megoldja majd ezt az egészet anélkül, Peti azt hiszi, ha bevonul a miniszterelnöki dolgozószobába, akkor az akarata és a csodás „személyisége” kisugárzik mindenhová, minden műtőbe, minden személyvonatra, kátyúba, hivatalba és minden úgy lesz, ahogy ő akarja. És amit ő akar, az el is bűvöli majd az embereket, akikről még Ferinél is sokkal rosszabb véleménnyel van. Péter nem tud mit kezdeni a saját végletes örömtelenségével, sosincs jól, mindig hajtja a reménytelen vágy, hogy végre talál valami örömet abban a rajongásban, amire annyira vágyott.

Feri viszont már nem csak azt tapasztalta meg, hogy milyen az, amikor elkezdenek rajongani érte az emberek tömegesen, hanem azt is, milyen az, amikor a lakosok rájönnek, hogy már megint iszonyúan át lettek vágva. Feri annak idején azokban a szeptemberi napokban sokszor álmodhatta azt, hogy dühös adófizető polgárok keresgélik a parlament alagsorában, vagy az MSZP székházában, de sosem álmodta végig a dolgot. Feri most meg azt álmodhatja, hogy a Péter hívei, részben az ő saját korábbi rajongói rángatják ki valahonnan, és a Péter elé cipelik, aki azt üvölti az arcába, hogy: Feri te is az Orbán embere vagy… Most jövök rá, hogy ez egy másik összeesküvés, nem is ezt akartam megírni, de azért itt hagyom, olyan szép gondolat, hogy a Péter azon álmodozik, hogy lecsukatja a Ferit, mert miatta van az Orbán.

Szóval eredetileg arra akartam kilyukadni, hogy a Feri rájött, csak akkor lehet újra miniszterelnök, ha újra megszeretik őt az emberek. Az már kiderült az Orbán-gyűlölet erre már nem elég, tehát kell egy nála is sokkal szörnyűbb ellenzéki vezér, akihez képest még ő is kedvesnek tűnik. Ezt eladta a Soroséknak, vagy mit tudom én kinek, akik állandóan beveszik, hogy az ellen-Orbán az eredeti esze nélkül is működni fog. És persze az ellen-Orbán mindig úgy sikerül, ahogy ők elképzelik azt és nem úgy, aminek az alapján a választók végül is a választás napján mégis rá szavaznak.

A Feri meg most vigyorog, amikor nem látja senki, végre van egy olyan összehasonlítás, amely minden lényeges eleméből ő jön ki jól. Sokkal kedvesebb, szimpatikusabb, konszolidáltabb, demokratikusabb figura ő, mint ez az új ellenzéki vezér. Példás családi életet él, a közvetlen környezetében megbízhat, senki nem hoz ki róla onnan lejárató felvételeket és ő sem házal ilyenekkel. Hozzá képest, nem hogy nem agresszív, hanem már majdnem szelíd.

A kormányzóképességük közötti különbség pedig egyértelmű. Feri lekoppintotta az MZP-jelenséget, csak most éppen fordítva, nem kicsinálja az ellenzéket és magát is egy porszívóügynökkel, hanem megmutatja, hogy milyen egyedi csoda ő a Péterhez képest. Péter rajongói egyszer jelentős részben az ő rajongói voltak és abban bízik, hogy bűnbánóan visszakullognak majd hozzá, ha a Petihez fűződő érzéseikben is ugyanúgy csalatkoznak, mint egykor benne. És végül is valljuk meg, az ellenzéki buborékban ezek a hirtelen érzelmi elmozdulások elég gyakoriak.

De bárhogy is volt, azt azért vegyük észre, a Ferit, a szélsőbalos, a szélsőliberális Ferit Magyar Péter nem csak az ellenzéki buborékban, hanem úgy általában is elkezdte középre tolni. A szekta tagjain kívül mindenki tudja, hogy a legrosszabb Feri is jobb, mint a legjobb Magyar Péter. És ebből valahogy az örök keljfeljancsi, a Feri fog megint kijönni a legjobban. Persze csak az ország meg a jobboldal után. A Ferinek is meglesz az öröme, hogy leverte a Petit, nekünk meg be kell érnünk a kétharmaddal. A fene gondolta volna, hogy a Gyurcsány örök, két évtizeddel később is itt kering. A Péter meg kit érdekel.

20241129 — Magyar Péter országjárása Pákozdon. // fotó: Hatlaczki Balázs