Aki hülye haljon meg, de mi álljunk félre!

Nem tudom, mikor hallottam először ezt a nagyon tanulságos kifejezést, de emlékszem az első adekvát használatára, valamikor a korai hetvenes évekből. A „traktoros”, mint önálló emberi alfajta, ekkor élte a virágkorát. Nem szeretem a tsz-parasztság nyakló nélküli alkoholistázását, de emlékeim szerint a „traktoros” kifejezés fogalmilag tartalmazta az illumináltság minimum enyhe fokát.

Akkoriban talán hatéves lehettem és felnőttek társaságában tekintettem meg valami manővert, amit valami „zetorral” hajtottak végre. Van egy védőtávolság, amit az ilyen attrakciók esetében tanácsos megtartani, ha dől a gép, a rakomány, szakad a lánc, a kötél vagy túl részeg a vezető. Jelen esetben az életösztön nekem is azt diktálta, hogy nem állunk elég messze, de a felnőtteknek is volt egy ilyen érzése és ennek következtében hangzott el a címben szereplő mondat.

A traktorosoknál a májzsugor után a vezető halálok az volt, hogy sikerült felborítaniuk a járművet és ennek a keretében annak alá is esni, mert még ha volt is fülke, az ajtaját kikötötték a meleg miatt. Eseménydús élet zajlott akkoriban ott a tsz-ben, még a permetező helikopternek is sikerült beleakadnia valamibe, „pilótahiba”, ahogy akkoriban is nevezték a dolgot, ennek a kifejezésnek a használatakor is fosztóképzőzni kellett, „pedig nem is ivott”.

Mindezzel a nosztalgikus felvezetéssel arra akartam kilyukadni, hogy nem először találkozom önpusztító hülyeséggel. És tanulságos az egyszerű paraszti reakció is, még messzebb kell állni és nem kell kipróbálni olyasmit, ami a Józsinak részegen tízből csak egyszer nem sikerül. Különösen arra hívnám fel a figyelmet, hogy az általános Józsi nem tudott annyit inni általában, hogy sokkal rosszabb esélyekkel is bepróbálkozzon. Azt gondolnánk, hogy traktorral manőverezni árokpartokon, meg mindenféle szükséghidakon, domboldalakon annyira egyszerű, pedig nem, érezni kell a jármű súlypontját, lendületét, a talaj állapotát, a vontatmány tehetetlenségét és azt is bele kell számolni, hogy négy sör után az ember mekkora plusz kockázatot hajlamos vállalni, illetve mennyire romlik a szemmértéke és a reakcióideje. A Józsi egyébként ilyenkor, hiába a meleg miatt nyomta be a söröket, még az ajtót is becsukta.

Elpárásodó szemmel gondolva vissza azokra a régi szép időkre, teljesen elfelejtettem, hogy melyik hülyéről jutott eszembe mindez. Teljesen mindegy, benézek az ellenzéki nyilvánosság buborékjába és máris jön a bőség zavara. Máris itt jön szembe Mesterházy Attila, aki mint teljesen közismeretlen, új pártot alapított. Szociáldemokratát, szocialistát nyilván. Én ilyenkor mindig megijedek. Ahonnan én jövök vagy szeretek jönni, a tanyaközponttól is jóval túlról, ha valamit elbaltáztunk, akkor igyekszünk tanulni az esetből. De legalább sokkal kevesebbet iszunk előtte. Ahogy a távolabbi szomszéd ács és tetőfedő mondta volt, amikor felhagyott a szakmával:

Én ehhez már túl sokat iszom.

Egy normális világban ugyanis fennállt annak a veszélye, hogy Attila gondolkozik egy kicsit, megkérdez néhány okos embert és ráébred, hogy ha már feltétlen pártot akar alapítani, akkor nem olyat kell, amely retorikájában megkülönböztethetetlen az összes többi ellenzéki párttól. De nem. Attila nyomja azt tovább, amivel az összes többi, meg ő maga is számtalanszor megbukott már. Ha ennyi ésszel traktoros lett volna, már rég szétnyomódott volna, mert jól láthatóan a fülke ajtaját becsukni is hülye.

Klára fejlődése is stagnál, amióta eltanácsolták a traktoros iskoláról. A bolgár tsz kultúrát nincs szerencsém ismerni, de így is rejtély, hogy a pártiskolán mivel keltette fel tanárai és a pártvezetőség figyelmét. Hacsak nem a közismert kontraszelekcióról van szó, aki lemorzsolódik, és élve húzzák ki a traktor alól, azt kiemelik és belőlük lesz az, aki a következő generációban a traktorozás elméletéről tart előadást a traktoros iskola tanárainak. Klára éppen az internetet szántja fel:

Az európai jólétnek Magyarországon egyetlen nagy akadálya van: Orbán rendszere. De, ami biztos, hogy ez a rendszer is meg fog bukni. Mi pedig készülünk erre, és ígérem, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy ez a nemzetvesztő politika minél hamarabb megbukjon.

Klára maga a traktorbaleset, a traktorbalesetek repetitív ismétlésének személyes megjelenítése. Családilag három generáció óta tesz meg mindent azért, hogy ne legyen jólét Magyarországon. A nagypapi országlásának idején verték szét másodszor (először még Rákosiék) a magyar mezőgazdaságot, anyuci idején harmadszor, a férje idején ötödször, mert amikor meg ő Klára volt személyesen a Megyó egyik fő szekértolója, akkor épp negyedszer. Mondjuk bármi mást lehetne írni a mezőgazdaság helyett, mindig igaz maradna a mondat.

De van megoldás, aki hülye, azt nem engedik felmászni a traktorra. Egy korral korábban, ha az embernek jó lovai voltak, akkor azok emberi beavatkozás nélkül is hazavitték, elég volt valahogy feljutnia a bakra. Ez volt annak az illúziónak az alapja, hogy aki fel tud mászni a traktor, az IFA vezetőülésébe, az biztonságosan hazajut. Szomorú szelekciós mechanizmus volt ez, minden irányban, tanúsíthatom, hogy sokkal könnyebb elugrani a traktor, mint a vágtató ló elől, és lóról is lehet nyaktörőt esni, de hát veszélyes üzemet tanácsos szellemileg fitt emberekre bízni ugyebár. A kedves olvasó bizonyára feltette már a kérdést magának, hogy melyik Kláráról jutott eszembe a traktor (vagy fordítva)? Nem tudom, esküszöm, még a szovjet gyártmányok is túl kecsesek egy ilyen képzettársításhoz. De a balesetmentesség eléréséhez elég nem felengedni őket a traktorra. Csak ennyit kell megjegyezni, itt nem lehet elég messzire állni.