Itt az ideje egy nagy béketüntetésnek!

Nem a Békemenetre gondolok elsősorban, hanem egy, a belpolitikán és talán világnézeteken is átívelő megmozdulásra, amelyben a magyar emberek megmutatják a világnak, hogy nem akarnak ebben a háborúban részt venni. Mindenki, akinek van esze és van benne elemi jóindulat.

A háborús uszítók el akarnak bennünket bizonytalanítani abban, hogy nem akarunk semmiféle háborúba belekeveredni, semmiféle amerikai érdekből nem akarunk ott háborúzni, ahol a nagyapáink, dédapáink a német világhatalmi rémálmok miatt meghaltak. De azokon a végtelen síkságokon Európa és a Kaukázus minden nemzete számtalan fiát veszítette el. Teljesen értelmetlenül. Százezrek, milliók halála semmilyen kontextusban nem lehet értelmes.

Ahogy semmiféle katonai számítás alapján nem követelhet senki az oroszoktól a feltétel nélküli megadást. Pedig a Nyugat most ezt követeli az oroszoktól, miközben azok nem is állnak vesztésre. A Nyugat olyan ellentámadásba veti most minden reményét, amelyet 80–100 ezer állítólag rendesebben kiképzett ukrán katona fog végrehajtani nyugati fegyverekkel. Csak kérdezem, hogy ennyi emberrel mekkora területet lehet elfoglalni és megtartani? Lehet, hogy az ukránok 32323–29877 megnyerik számszakilag a megölt ellenséges katonák számlálóján a csatát, de akkor sem változik semmi, nem lesznek Moszkvában. Legfeljebb Putyint egy sokkal agresszívebb elnök váltja a Kremlben. A legnagyobb eredmény ez lehet, amit egy komolyabb, de persze rövid távú ukrán siker kicsikarhat az oroszokból.

Rémisztő olvasni a magyar liberális ellenzéki sajtóban, hogy a békepártiság, ami ebben az esetben egy tőlünk független háborúba történő tudatos nem belekeveredést jelenti, oroszpártiságként, sőt, háborúpártiságként jelenik meg. A legótvarabb háborús uszítók azzal kábítják az ellenzéki buborék lakóit, hogy tulajdonképpen ők a békepártiak, akik szerint ez a mi háborúnk, akik fegyvert szállítanának, akik magyar katonákat küldenének gyakorlatilag a Don-kanyarba, akiket egyáltalán nem zavar, hogy az orosz határon akarnak háborúzni.

A háború béke, ugyebár.

Béke kell. Igazi béke, amelyben nem nyomul a NATO kelet felé és az oroszok nem nyomulnak nyugat felé. Ezt a békét nem a megmerevedett frontok, a napi százas, ezres ukrán és orosz veszteséglista fogja elhozni, hanem az orosz biztonsági igények elismerése. Ami természetesen együtt érvényes mindenki más biztonsági igényeinek elismerésével. Igazságos békét még sohasem kötöttek, hanem csakis mindig realitásokon alapulót. A realitások pedig még véletlenül sem voltak soha igazságosak és mindenkinek megfelelőek.

Nem látom be, hogy milyen igazság bírja ki azt, hogy végül is több fiatal férfi hal meg, mint ahányan összesen éltek korábban azokon a területeken, amelyeket elfoglalnak a nap végére.

Ki kell mennünk az utcára és rá kell rendesen ijesztenünk minden háborús uszítóra, minden gyilkolásmániás hülyére, akit nem zavar, hogy valami elvont igazságeszmény miatt százezrek halnak meg, sőt, esetleg elpusztul a világ. Béke kell, és a békét ki kell követelni, meg kell védeni, sőt, bármennyire abszurd, harcolni kell azokkal, akik úgy akarnak döntésre vinni egy ideológiai harcot, hogy másokkal gyilkoltatnak. Mi a francban különbözik ez a háború bármelyik afganisztáni, vietnámi, iraki, líbiai, szíriai háborútól? Melyiket nyerték meg az amerikaiak? Melyiket nyerték meg az oroszok? Pár százezer, pár millió halott után végül mindig megegyeztek döntetlenben.

Ki kell mennünk az utcára, mert béke kell, éreznie kell minden haladó, igazságfetisiszta identitászavaros idiótának, hogy eltanultunk tőlük valamit. Jelesül azt, hogy mi is hajlandók vagyunk áldozatot hozni az akaratunk érvényesülése és az elveink érdekében.

Bármikor örömmel feláldozzuk a békéért a háborús uszítókat.

A vagyonukat elvesszük (szép álom) és az ukrán menekültekre költjük, ők maguk meg mehetnek a frontra (még szebb álom), az ukránok biztos nagyon örülnek a friss erőnek (habár szerintem támadásnak vennék ezt az „erősítést”). Annak alapján, hogy manapság az ukránok kiket soroznak be, mindegyik tornából felmentett nyominger A-kategóriás rohamosztagos lesz három hét gyorsított kiképzés után. Ilyenkor látszik, mekkora áldozatot kell hozni a jogállamért és a demokráciáért, mert mi velük ellentétben komolyan gondoljuk, és sosem tennénk meg velük azt, amit ők velünk bármikor, ha volna rá lehetőségük.

Vissza kell vennünk az utcát, pár százezer embernek kell megmutatnia a Karmelitánál bohóckodó bértüntetőknek és még az ebben való személyes részvételhez is gyáva drukkereiknek, hogy megvan az erőnk ahhoz, hogy ezt a háborús uszító bandát szétkergessük, ha kell, kidobjuk őket az országból.

Erőt kell mutatnunk, mindenkinek látnia kell, hogy mi vagyunk sokkal, sokkal többen. Az országnak, Európának, az egész bolygónak béke kell. Ez az az ügy, amiben tényleg semmiféle esélyt nem adhatunk ezeknek a vérszomjas, gyáva kis senkiknek.

Vezető kép: Berlin, 2023. április 8. A hagyományos német húsvéti béketüntetések berlini eseményének résztvevõi ez nem a mi háborúnk (b) és nem akarunk háborút (j) jelentésû felirattal 2023. április 8-án. Németország-szerte ezrek követeltek tárgyalásokat az Ukrajna elleni orosz háború lezárásának érdekében. MTI/EPA/Clemens Bilan