Mi vesz rá egy német kancellárt, hogy találkozzon Dobrev Klárával és Kunhalmi Ágnessel?

Olaf Scholz német kancellár Orbán Viktor után találkozott Dobrev Klárával és Kunhalmi Ágnessel is. Ezért sajnálhatjuk, kinevethetjük, elégtételt érezhetünk, de mégis tanácsos politikai magyarázatot is találni rá, mégha az lehet vicces is.

Az MSZP-t és Kunhalmi Ágnest röviden el lehet intézni, sem az Ági, sem az MSZP nem tartalmaz már semmiféle politikai értéket, de amíg a pártnak van frakciója, ha valamiféle „összefogás” okán is az országgyűlésben, és tagja az európai baloldal nagyon számos és jelentős mennyiségű tagszervezettel rendelkező nemzetközi szervezeteinek, addig szóba fognak állni velük a plenáris ülések szüneteiben, mielőtt kimennének pisilni. Ahogy körülbelül most is történt.

Olaf, a kancellár maga is egy éppen eljelentéktelenedőben lévő párt vezetője, politikai botrányok és korrupciós ügyek szegélyezik az életútját, rengeteg baja van az országában is. Persze kénytelen úgy tenni, mintha minden a rendes ügymenet szerint menne, és tesz is, hiszen még hetek vannak az első igazán fagyos napokig. Olaf rendszeresen vesz részt egyébként ilyen beszélgetéseken, csak ott ő az Ági és így élvezi, hogy olyan emberekkel is találkozhat, akiknek ő a nagy és gazdag és stabil és független és liberális Németország nagyhatalmú vezetője.

Az amerikai elnökök és az amerikai diplomácia már évtizedes távlatban nem veszi komolyan Európát, az EU-t és a német kancellárt sem, csak erről elfelejtett tudomást venni a nyugat-európai sajtó és értelmiség és persze a politikai elit is. Annyira nem, hogy nagyon úgy tűnik, Olaf is csak az első kancellári napjaiban tudta meg, hogy alig államtitkári rangú amerikai diplomaták mondják majd meg neki, hogy melyik mosdóba kell járnia és mikor. Ahogy azt is, hogy ki megy be oda utána.

A politikai elemzők vért izzadtak az árnyékkormány megalakulása után, hogy valami politikai értelmet tulajdonítsanak a huszadrangú gyurcsányistákból összeállított gittegylet létrehozásának. Az a lehetőség nem is igazán merült fel, hogy a mindenkori ellenzéki összefogásokat gründoló külföldi erőközpontok éppen portfolió-tisztítást hajtanak végre és beletörődnek, hogy a DK az egyetlen akcióképes ellenzéki erő Magyarországon, a maga kemény tízen néhány százalékával. Másképp fogalmazva, esetleg beletörődhettek abba, hogy a Gyurcsány-család és az Apró-klán az egyetlen akcióképes haladó erő Magyarországon.

Dobrev Klárát ugyanis még mi is hajlandók vagyunk úgy tekinteni, mintha úgy általában, egy másik országban, mondjuk a szerencsétlen Bulgáriában akár alkalmas is lehetne miniszterelnöknek. Pedig ebben rettenetesen tévedünk. Karácsony Gergelynél és Márki-Zay Péternél alkalmasabb bármire, de ez tulajdonképpen csak optikai illúzió.

Dobrev Klára elsajátította azt a beszédmódot, már brüsszeli kiküldetése előtt, ami ahhoz kell, hogy teljesen beleegyezőleg legyen képes beszélgetni nyugati politikusokkal. Ugyanazokat a paneleket használja anyanyelvi szinten, mint az EP átlag zöld kommunistája. Ezzel pedig bármeddig el lehet jutni az EU-ban, ha megfelelő páholyok tagja valaki.

De Dobrev Klára csak annyira alkalmas magyar miniszterelnöknek, mint amennyire a férje volt, illetve amennyire az volt mondjuk Faluvégi Lajos vagy Grósz Károly, esetleg Rákosi Mátyás. Csak teljes alávetettség idején alkalmas, ha pontosan megírják neki minden reggel emilben, hogy mi a napi dolga.  

A nagy kérdés az, hogy van-e amerikai áldás ezen a projekten, vagyis az USA helyi nyomásgyakorló embere, a beszédes nevű Pressman, jóváhagyta-e a projektet, vagy Klára a német kancellár támogatásának megszerzése érdekében kuncsorgott. Vagyis Klára még azt hiszi, hogy a német kancellár tényező.

Az amerikaiak ugyanis egyre nyilvánvalóbbá teszik, már nyilvánosan is a szokásos csatornákon (konferenciákon elhangzó beszédek, stratégiai tervek), hogy a keleti fronton győzelemig akarnak harcolni az oroszok ellen, és ebben a végső győzelmet kereső háborúban, egyébként jó német módra, nem igazán kívánnak figyelemmel lenni a szövetségeseik érdekeire, túlélési esélyeire. Az egyértelműen kiderült, hogy a magyar baloldal, a magyarországi liberálisok önmaguktól teljesen hatalomképtelenek. Korlátlan külföldi támogatással sem tudnak elfogadhatóan kormányozni, választást is csak 95 százalékos sajtófölény esetén képesek nyerni, állandóan kénytelenek cserélgetni alkalmatlanság miatt a miniszterelnököket és persze a miniszterelnök-jelölteket is. 

Dobrev Klára egyetlen esetben esélyes miniszterelnök-jelölt, ha kívülről, erőszakkal ültetik a nyakunkba. Hiszen van annyira vastag bőr az arcának nevezett képződményen, hogy október 23-ára merészel tüntetést hirdetni. Neki mindegy, hátha lesz valami balhé, hátha folyni fog a vér. Annak a vérnek az árán akarnak politikai túlélést vásárolni.

Minden választás után felmerül ez a kérdés. A választások előtti egy évben ugyanis azzal hitegeti minden szereplő magát, hogy az ellenzéknek van esélye nyerni és a kampányba teszi a pénzt a külföld. A vereség után gyorsan próbálnak egy forradalmat csinálni, ami sosem sikerül. A vereség és a befulladt forradalom után újra eszükbe jut, hogy a megoldás a puccs lehet, külföldi elszigetelés, pénzügyi, politikai nyomásgyakorlás, NATO bevonulás, ilyesmik.

Most van itt az ideje annak, hogy a legerősebbnek látszó ellenzéki erő külföldi segítségért megígérje az ország teljes vagyonát és szuverenitását valamelyik potenciális gazdának. Az elmúlt három választási bukta után a külföldi beavatkozók mindig visszarettentek attól a lehetőségtől, hogy ez az ellenzék hatalomra kerüljön, mert még az ő megítélésük szerint is alkalmatlanok.

Most Dobrev Klára az újítás, őt akarják eladni kormányképes, konszenzusos személyiségnek. A külföld számára meg mindig ugyanaz a kérdés, a korábban oroszcsicska, kormányzásra egyébként nyilvánvalóan alkalmatlan balos elit, ugyanazzal a társadalmi támogatottsággal és szellemi képességekkel, mennyi idő alatt dönti be az országot? Ha túl gyorsan, még a kirablásunkra sem lesz elég idő és senkinek nem jó, ha a front mögött összedől egy eddig stabil ország. 

Ha az ország továbbra is ennyire undorodik Klárától, az ellenzéki szavazók nagyobb része is, akkor marad a szokásos forgatókönyv. Remélik, hogy majd a 2024-es önkormányzati és EP választásokon megbukik a rendszer. Ha nem, akkor meg már lehet készülni 2026-ra.

Vezető kép: Az elkövető saját FB oldala.