Gyula bácsi szeretünk!

Nyugi, Gömbös Gyuláról beszélek. Állítólag Párizsban is szépen keresztezik egymást a kommünt leverő tábornokok és a forradalmárokról elnevezett utcák. Milyen szép dolog is a megbékélés ugyebár?

Szeretett ellenzékünk, amely elvileg irányítja Budapestet, úgy gondolta az apokalipszis négy lovasa közti bolyongásában (A négy lovas: Orbán Viktor, globális felmelegedés, Putyin, LMBTQ+ jogok sérülése), hogy a problémákat egy Horn Gyuláról elnevezett közterület bizonyára kezelné.

Ez tök egyértelmű, hiszen Horn Gyulát mindenki szereti, nemzeti közmegegyezés van róla, hogy tőle volt emberséges az 1956 utáni megtorlás, élhető a Kádár-rendszer, neki hála egyesülhettek újra a németek és ő mert nemet mondani Putyinnak. Az antialkoholizmusa pedig magyarok millióinak mutat példát. Lendvai Ildikó szerint, aki a botox reklámarca és az MSZP utolsó tökökkel rendelkező elnöke egyszerre, Gyula maga volt a modernség. Ez egyébként tényleg így van, Gyula mindazt megtestesítette ami miatt a modernitást rühelljük.

De Gyulának voltak előnyös tulajdonságai is, például legalább nem volt posztmodern. Én is rémülten észlelem magamon egyébként, hogy már képes vagyok objektíven szemlélni a Gyulát. A magyar baloldal őt követő meghatározó figuráinak megtekintése messziről látható lángoszloppá teszi őt ugyanis a bolsevizmus sivatagában.

Horn Gyula úgy lett az éppen szingularitássá váló magyarországi baloldal utolsó ikonja, hogy az őt méltató laudációkból is simán kimaradnak azok a valamik, micsodák és izék, ami miatt a Gyula termet kapott a Nyugattól az Európai Parlamentben. Azok a véglények, akik annyira jellemtelenek és ostobák, hogy Horn Gyuláról egy bolsevikről neveznek el szobát, ami nem a pincében van és nem vallomások előállítására szolgál, mit tudhatnak a kommunizmusról?

Mondjuk mostanában kiderült, hogy elég sokat, hiszen liberalizmus és környezetvédelem címszó alatt éppen azzal a szakmai hozzáértéssel valósítják meg, mint Gyula bácsi és elvtársai.

De térjünk vissza a mai magyar valóságba. Horn Gyula mint közterület mindennek az arculcsapása amiért a magyar nemzet legjobbjai a kommunizmus és a Vörös Hadsereg megjelent Magyarországon. Horn Gyula nem megjavult a nyolcvanas évek második felében, hanem nemes egyszerűséggel elárulta az elvtársait és átállt a nyugatiakhoz. Állítólag Helmut Kohl is arra akarta rábeszélni Antall Józsefet, hogy Gyula had maradhasson külügyminiszter a demokratikus választások után alakuló új kormányban is. Kohl bármennyire is ikonja a kereszténydemokráciának, de azért elgondolkoztató, hogy mennyit értett meg a közép-európai történelemből ha ezt ki merte mondani, vagy mennyire vette komolyan a közép-európai nemzetek függetlenségét, ha ezt javasolta.

De ha a nyugati politikusok magasról tesznek is a magyar nemzeti érzésekre meg a jóízlésre, a magyarországi ellenzéknek ez nem feltétlenül lenne kötelessége. Horn Gyula közterületesedése nem létszükséglete a baloldalnak, mert az már nem is létezik.

Legfeljebb újkommunista, újbolsevista irányzatok vannak a baloldalon, amelyek fiatalabb képviselői számára Horn Gyula még a korai Gyula is, nem csak kései Gyula bácsi, egyszerűen túl puha. Gyula bácsi ifjú korában legfeljebb néhány gyilkosságban és agyonverésben vett részt és egy olyan megtorlásban volt kicsiny fogaskerék amely legfeljebb néhány százezer embert ért el, vagyis csak a lakosság néhány százalékát. Ezeknek az embereknek meg legfeljebb a 99 százaléka volt ártatlan, ami a nemzetközi kommunista mozgalommal történő összevetésben példátlanul alacsony arány. Berija elvtársék ezt egy magnyitogorszki nagyüzemben történt szabotázs esetében (csak 123 százalékra teljesítették a tervet) például egészen 164 százalékig fel tudták vinni.

Horn Gyula nem játszott komolyabb szerepet a szocializmus működtetésében sem, az adatok szerint tipikus másodalkoholista volt, csak erős szervezetének köszönhette, hogy 1994-ben még akcióképes volt.

A Horn Gyula zsákutca akkor is jogosulatlan gyalázása mindennek ami értelmes és becsületes, ha Gyula bácsi demokrácia-beli ténykedését nézzük.

Gyula bácsi kibaszott szar miniszterelnök volt. És még igyekeztem is kerülni a trágár szavakat. Glóriát az von a híres autóbalesetén kívül még a feje köré, hogy baloldali utódai még hozzá képest is elképesztően elcseszettre sikeredtek.

Szegény Megyó miután elveszítette a kapcsolatot a tartótisztjével, teljesen fogalmatlanul bolyongott a kormányzás útvesztőiben, Fletó pedig sikeresen képviselte a KGB-ét képviselő bolgár rokonság érdekeit, miközben kiélvezte, hogy reggelente miniszterelnök úrnak szólíthatja magát a borotválkozó tükörben.

Bajnai Gordonról pedig még arra sem volt képes a baloldal szempontjából, hogy annyira tönkretegye az országot, hogy az rögtön az új kormány nyakába dőljön 2010-ben. Ha ez sikerült volna, neki biztos lenne szobra már a Kossuth téren. Ezekhez képest Gyula tényleg egy isten. Több kárt is csinált és kevésbé is bukott meg, mint ők.

Horthy Miklós teret, Gömbös Gyula sugárutat akarok. Nekik is lehetett volna több eszük, de az ő nemzeti elkötelezettségük nem kérdéses. Most, hogy Horn Gyula sétány már van, még a Prónai Pál utca is reális lehetőségként merül fel, pedig Pali bácsinak sem a jog és az igazság járt az eszében amikor intézkedett. De ezt az irányt nem mi nyitottuk meg, hanem Karácsony Gergely és csekély értelmű „munka”-társai.
Mindig felmerül a kérdés, hogy ezek tényleg ennyire hülyék és tényleg ennyire nem érdekli őket a magyar nemzet érzékenysége? És újfent megállapíthatjuk, hogy tényleg ennyire ostobák és tényleg magasról tesznek a magyarokra. Tehát nekünk is pont ennyire kell az ő érzékenységükre tekintettel lennünk. Gyula bácsi! Pali bácsi! Gyertek!