A modern XXI. századi liberális oligarcha elengedhetetlen kelléke: az arany trón.

A bácsinak oligarchának tetszik lenni?


Mint közismert, Magyarországon csak egy gazdag ember van. A többiek, az a pár száz – nyilván, akiknek a körülmények szerencsés összejátszása következtében teljes iparágak, megyék vannak így-úgy a nevükön – valahogy sohasem kerültek a baloldali újságok címlapjára. Hiszen azok a szerzések már régen voltak, sokszor a rendszerváltás környékén és ezek az emberek különben is a tehetségük miatt kapták meg csekély összegért azokat a gyárakat és egyéb vagyontárgyakat, amelyekről a következő héten kiderült, hogy mégis sokat érnek.

Örök hála Márki-Zay Péternek, hogy csillogó személyisége valahogy hirtelen előcsalt három, “önmagától” sikeres gazdag embert az üzleti élet homályából, akik most hirtelen rádöbbentek, mintegy új Széchenyiként, hogy a haza üdve mindenek előtt. A gazdag emberek ugyan összejárnak, üzletelnek egymással, de azért általában nem szeretik egymást.

Most mégis úgy tűnik, hogy közösen emelnének pajzsra egy új vezért, aki az ő izmos karjukra támaszkodva számolná fel az orbáni rémuralmat, amely például holmi törvényeket kér számon egy műtrágyakirályon. Akinek már a nevében is benne van, hogy király. A második meg a Soros Alapítvány kurátora is volt. Érdekes, a harmadik is király eredetileg, pornókirály: ő a külföldről (nyugatról) hazatérő milliárdos, aki hatalmas tehetségét kész a nemzet szolgálatába állítani, mikor is egy ellenséges felvásárlás során a kezébe kerül a parlamenti többség.

Ő még jelenleg magánzó, de a realitásokkal szembesülve ő is felfedezi majd, hogy a Péter tulajdonképpen képviseli az ő programjának egy részét is. Azt a részét, amelyben ő jelentős szerepet játszik a magyar gazdasági életben. Mert eddig nem játszott, ugyanis valahogy a hazaszeretetéből nem következett az adózás iránti heves vágy. De egy új kormány, ahogy Bige elvtárs esetében is, bizonyosan felhagyna a törvények túl szigorú számonkérésével. Elvégre emberség és nagyvonalúság is van a világon.

Mennyi rendes milliárdosunk van nekünk, akiket nem vakít el a gazdagság. Ezeknek az embereknek például tutira öregecskedő, csúnya feleségük van, akihez teljesen hűségesek. Ilyetén módon is hozzájárulnak a közteherviseléshez és az egyenlőséghez. Akkor is, ha például valaki pár ezer hölgyet alkalmaz abból a célból, hogy szomorú férfiak százezreit tegye boldoggá. Hát igen, a logisztikában nagy pénz van. Hiszen csak összehozták a keresletet a kínálattal.

Na de forduljunk napjaink Bibliájához, a Wikipédiához, amely közismert objektivitásával tájékoztat bennünket e fogalom mibenlétéről:

Oligarchia mai szóhasználatban a nagytőkések uralma, azaz a leggazdagabb emberek csoportjából kerül ki az ország kormánya és ők birtokolják a hatalmat, a befolyást és a vagyon nagy részét. Az oligarcha az, aki a gazdasági hatalma mellé politikai hatalmat is szerzett (vagy a politikai mellé a gazdaságit). Az oligarchák hatalma nem mindig nyilvánvaló, hanem a háttérből is cselekedhetnek.

A sajtónyelvben gyakran az államhatalomtól jelentős mértékben függő, nagy hatalmú üzletembereket, milliárdosokat értik, főleg a fejlődő országokban, például Oroszországban.

Az oligarchia által vezetett ország másik példája Szaúd-Arábia, ahol a Szaúd-ház tagjai, egy körülbelül 2000 tagú csoport birtokolja a hatalmat.

A dúsgazdag nagytőkést, bankárt finánc-oligarchának is nevezik. Ennek a rétegnek az uralma – tágabb értelemben is – a fináncoligarchia, a leggazdagabb tőkések és pénzemberek szervezett hatalmi csoportja.

Mint látható, oligarchák a fejlett “demokráciákban”, nyugaton nem találhatók meg, ott kizárólag emberbarátok, filantrópok, jóságos öreg nénik és bácsik vannak, akik kizárólag az emberiség üdvére adakoznak, szorgos, már eleve a közjó szolgálatában megkeresett milliárdjaikból. Csak az a vágyuk van, hogy a közakarat kiteljesedéséhez hozzájárulhassanak.

Aktivisták millióit is csak azért fizetik más országokban, hogy a népakarat kikristályosodását elősegítsék, hogy a helyiek ráébredjenek a liberális jogállam előnyeire és a választásokon kizárólag olyanokat juttassanak a parlamentbe, akik korábban valamelyik világjobbító civil szervezeténél sajátították el a genderideológia és a liberalizmus alapjait.

Ez a mi szegény gazdagjainkra is igaz. Csoda, hogy van egy kis pénzmagjuk, annyi adót fizettek be már, az adóhivatalnak mindegyiket úgy kellett már elkergetnie, mert üldözték azt az adófizetési szándékaikkal és azzal, hogy állandóan rendkívüli adóvizsgálatokra ácsingóztak, nehogy véletlenül adóhátralékuk maradjon. Igen, ilyen csodás emberek ezek.

Abban is különlegesek, hogy mindegyik jobban tudja, hogyan is kell államot vezetni, mint az Orbán Viktor. A pornókirály például most “digitalizálni” akarja az országot. Nem teljesen világos, hogy ez alatt mit ért – lehet, nincs meg neki, hogy már a szexet sem sikerült digitalizálnia? Az, amit a hölgyek és az urak szigorúan önkéntes alapon, egyirányú pénzáramlás keretében csinálnak egymással, szigorúan a virtuális térben, az nem szex, akkor se, ha ő keres vele. A szex minimum kétemberes tevékenység, akik egyszerre egy helyen vannak és a gálánsabb legfeljebb a másik vacsiját fizette ki. A virtuális szexnek pont annyi köze van a szexhez, mint a cégvezetésnek és a meggazdagodásnak az ország kormányzásához.

Habár a pornókirály és Márki-Zay programjában annyi közös azért van, hogy mindketten rászoktatnák némi virtualitásra a lakosságot: előbbi a szexszel ezt már megtette, utóbbi a fürdést, a helyváltoztatást és a fűtést virtualizálná. A közös pont talán a virtuális (digitális) evés lehet a két zseni között: a takarékos magyarok csekély összegért ételeket tekinthetnének meg a neten, a rendszer működtetésére pedig a pornókirály állami támogatást kapna.

Szeretett hazánk három “üzletember” miniszterelnökségét is elszenvedte már. Medgyessy elvtárs, Gyurcsány elvtárs és Bajnai elvtárs is “üzletemberként” tengette a napjait élete egy jelentős szakaszában. Privatizáció, jutalékok, ilyesmik. Magyarország nem részvénytársaság és különösen nem korlátolt felelősségű társaság. Habár a korlátozott felelősséget ezek az emberek rettenetesen csípik. Különösen, ha az ő felelősségükről van szó.

Kétségtelen újítása a magyar ellenzéknek a korábbiakhoz képest, hogy már nemcsak a külföldi kormányok és szervezetek iránti feltétlen hűségére büszke, hanem az oligarchává válni kívánó milliárdosok anyagi támogatására is.

Ezek tényleg nem tanultak semmit. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltsége persze mindent elbír, hiszen az összellenzéki jelölt rendszeresen olyanokat mond, ami után már büntetőeljárások és adóelkerülési ügyek érintettjeinek a támogatása sem tud többet ártani neki, a kampányának és az ellenzéknek.

Magyarország ma – ellentétben 2010-zel – értékes portéka, tízezer milliárdokat lehet innen újra ellopni, amelyeket az előző kommunista-liberális rablássorozat után helyrehozott ország nyilván magának termelt meg és nem kóbor oligarcháknak, akik az ellenzéki politikusokkal közösen most beleülnének a tutiba.

Mert jegyezzétek meg, a külföldi gazdagok nem szegényedni jönnek ide, hanem gazdagodni!


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Meg merik-e mondani az ellenzéki szavazóknak, hogy egy zakkantat választottak?

  Az “Ellenzék” feliratú pszichiátriai osztály lakói eddig, ha összeszorított foggal is, képesek voltak elvegyülni a …

13 hozzászólás

  1. “Mert jegyezzétek meg, a külföldi gazdagok nem szegényedni jönnek ide, hanem gazdagodni!”
    Akkor ezek szerint a soros sem egy önzetlen bácsika? Egy világ dőlt össze bennem. 🙂

    • Bennem is egy világ tört össze, hisz Soros bácsikáról annyira de annyira, és annyira a köbön hallottuk, hogy “Mit bánjátok azt a szegény öregembert, hisz olyan sok jót tesz a világgal”.
      És az ilyen szuperfilantrópok mellett rettentően tisztelem a honi milliárdosokat is. Hisz mivelünk pondró halandókkal ellentétben ők olyan, de olyan de olyan a köbön tehetségesek és szorgalmasak, hogy érthetetlen miért utálják őket milliók és milliók és milliók a köbön, hogy pár esztendő alatt, vagy csak pár óra alatt egész iparágakat teremtettek a semmiből, vagy majdnem semmiből, meg néha abból a semmiből, amiből mi építettük addig közös pénzünkből.
      Hatalmas tudás birtokosai ők. Jó, hát sokuk nem végzett iskolákat sem, meg kemény szorgalommal vigéckedett, de azt a tudást adta meg nekik a sors, hogyan kell mélyen benyalni egyeseknél a meleg sza…ig, másokat, a hasonló zseni konkurenseket felrobbantani holmi Aranykéz utcákban, vagy elásni a garázs betonja alá, stb, megint másokat pár petákkal megdobni, megint másoknak közfelkiáltással odaadni a szintén közös bankjainkat.
      És micccccsssoda ész kell ahhoz, hogy ezután ezek a mások, ezek a hazafiságtól hemzsegők pár petákért a meleg sza..ig alulértékeljék a nemzeti vagyontárgyakat, és adjanak a mi pénzünkből lóvét az immáron megtulajdonolt bankunkból a vételárra.
      Meghát olyan csak a legkülönb zseniknek jut eszébe, hogy alulértékelt Városházát, képviselőirodát, hotelt, balatoni állami üdülőt megvegyenek és fedezetként immáron felülértékelve bankkölcsönt vegyenek föl a másik zsenitől, aztán bérbe adják az államnak, vagyis a harmadik zseninek, aki államnak képzeli magát.
      Az ilyen nélkülönözhetetlen zsenialitást és szorgalmat a köbön, igenis meg kell fizetni. Hogy jönnek azok az irigy pondrók, akik a földet túrják, hogy irigykedjenek, meg visszaköveteljék kézen-közön elkallódott saját állami vagyonunkat, vagy rosszallják, ha sokszoros áron kiperkált műtrágya meg miegyéb miatt ezek a szuperemberek most már annyira meggazdagodnak, hogy nemcsak az állami vagyontárgyainkra tartanak igényt, hanem a mi életünkre is, mert még kellünk pallosjoggal felhatalmazott Csák Máté birtokosként eme ccca 9,9 milliós elnyomorított, mindenéből kifosztott rabszolgaként az erdő és egyéb birtokaikra.

  2. Gottwald Zsolt

    Svàjcban, Németorszàgban, Franciaorszàgban, Benelux-Àllamokban szinte az összes politikus oligarcha, ha a wikipédia iràsàt vesszük alapul.
    Majdnem mindegyik cég-, vagy multivezér. Sokuk a politikàbol valo tàvozàs utàn, nagyvàllalatok, oriàscégek igazgatosàgi tanàcsok székeibe ülnek. Konkrét példàkat tudok Svàjcbol, Németorszàgbol, Ausztriàbol. Elsösorban lobbitevékenységet folytatnak, de nem egyszer a sajàt maguk àltal, koràbban kidolgozott törvényeket ismerve, olyan (belsö) informàcioik vannak az adott témàrol, ami màsnak nincs.
    Ezért van olyan törvény (!), ami elvileg meg kellene, hogy akadàlyozza az ilyen összefonodàsoktat. Persze csak elvileg. Balliberàlisék a törvény felett élnek. Svàjcban is volt höbörgés, de ez az érintetteket [email protected] nem érdekelte. (Az illetö közlekedési, fejlesztési miniszter volt, majd a legnagyobb svàjci utépitö céghez került, mint az igazgatosàgi tanàcs tagja, ugy 100.000 CHF,- honoràriumért. De az egykori német kancellàr sem piskota, amikor az orosz gàzoriàsnàl vàllalt hasonlo munkakört…)
    Dehàt ök ugyebàr filantropok. Ja nem.

  3. És zenél is.
    A Marseilllaise-t és az Internacionálét játssza, felváltva.
    Minden csuricsepp és potyogtatás más-más himnuszt játszik az aligmarcha alá.
    És a DobreVécser Klárák törlik ki a világ aligmarcháinak fenséges seggét.

  4. De jó ez a cikk!
    Ha ez a sok baloldali szavazó ezt megértené!!! Ezek a rohadt komcsik mást sem csinálnak, ha hatalmon vannak, mint idegeneknek átjátszák a nép által megkeresett vagyont. Kiszolgáltatják a multyknak az egész országot. Most jól áll az ország, látszik is a felbukkanó hiénákon. Megjelennek majd újabb “Centrum Pártok”… Nagyon észnél kell lenni!!!

  5. “Magyarország ma – ellentétben 2010-zel – értékes portéka, tízezer milliárdokat lehet innen újra ellopni, amelyeket az előző kommunista-liberális rablássorozat után helyrehozott ország nyilván magának termelt meg és nem kóbor oligarcháknak, akik az ellenzéki politikusokkal közösen most beleülnének a tutiba.”

    Pénzszagra gyűl az éji vad!
    Egyértelmű, hogy az Orbáni diktatúra alatt gazdagodott az ország vagyona és ezt nagyon jól tudják, akik egymáson is átgázolva tülekednek azért, hogy a legtöbbet megszerezzék maguknak!
    Lesz itt még civódás a finis előtt egymás közt!
    Mást nem lehet az emberek fejébe sulykolni, mint azt, hogy tudják, mi a munkájuk a választás napján!
    Mindenki tegye a dolgát!
    Van aki meggyőződésből és van aki érdekből az teljesen mindegy, az eredmény a fontos!

  6. Parvenű Péter

    Finoman jelzem, a klotyó két oldalán megfigyelhető a csempe mintájának ismétlődése. Ilyen fajanszhoz már eredeti márvány borítás dukál jobb helyeken.

    • Nem márvány, kedves Parvenű Péter, az már snassz. Gránit. Na, egye fene, vannak még hagyományos ízlésű maradi milliárdosok, nekik még a carrarai márvány is megfelel, de minimum egy Pietát valami bugris Michelangelo szobrászmellóssal kifaragtatva.

  7. Kifejező kép… szinte az ember fia vagy (!) lánya képzeletben már ezen arany trón ( 🙂 ) körül lejt mondjuk épp indián táncot ‘sánel’ parfümöt locsolva szét a a csempén lábai között, ahol már a baltával kettéaprított ‘lóreál mékap’ termékek hevernek szerteszét. Variációként egy témára… Hogy persze az ember lánya vagy (!) fia ne legyen adott esetben épp ennyire elrugaszkodott… (pluszban lenne akkor is mivel mással eltölteni az időt) : lenne rászoruló réteg, akik között az ilyen temérdek összegeket nemes céllal szét lehetne osztani…

  8. Minap gondolkodtam el rajta, hogy tényleg a demokrácia az az üzemmód, amiben az anyagi javak elosztása a legméltányosabb? Nekem a történelmi tapasztalatok tükrében az a paradoxon tűnik valószínűnek, hogy a liberális demokrácia az a közösségi életforma, ami a legszélsőségesebb vagyoni elosztást produkálta a történelembe Szociobiológiai tény, hogy az emberrel vele született alapvető ösztön a csoportképzés. A 8-szoros vagyoni különbség hatására a társadalom kasztosodik, idegen csoportként tekint a másik kasztra, akire nem vonatkozik a szubszidaritás elve. Ezt Gyurcsány fogalmazta meg személetesen. Még miniszter elnök korában egy motimos dolgozó váratlanul, s hívatlanul, /mint hajdan a Walesi bárd/ a riporterek kereszttüzében vonuló vezér elé állt. és megkérdezte: – Mondja Miiniszterelnök Úr, maga meg tudna élni 70 000 Ft-ból, mert itt annyi a melósok fizetése. A Vezér kicsit félrebillentve a fejét, majd lakonikusan ezt válaszolta: – Nekem mások az igényeim.

  9. angelblind652

    Szívem szerint el is olvasnám a regényszerű hozzászólásaitokat, de uncsi. Nem tudnátok röviden, velősen, lényegretörően fogalmazni?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük