A bácsinak oligarchának tetszik lenni?

Mint közismert, Magyarországon csak egy gazdag ember van. A többiek, az a pár száz – nyilván, akiknek a körülmények szerencsés összejátszása következtében teljes iparágak, megyék vannak így-úgy a nevükön – valahogy sohasem kerültek a baloldali újságok címlapjára. Hiszen azok a szerzések már régen voltak, sokszor a rendszerváltás környékén és ezek az emberek különben is a tehetségük miatt kapták meg csekély összegért azokat a gyárakat és egyéb vagyontárgyakat, amelyekről a következő héten kiderült, hogy mégis sokat érnek.

Örök hála Márki-Zay Péternek, hogy csillogó személyisége valahogy hirtelen előcsalt három, „önmagától” sikeres gazdag embert az üzleti élet homályából, akik most hirtelen rádöbbentek, mintegy új Széchenyiként, hogy a haza üdve mindenek előtt. A gazdag emberek ugyan összejárnak, üzletelnek egymással, de azért általában nem szeretik egymást.

Most mégis úgy tűnik, hogy közösen emelnének pajzsra egy új vezért, aki az ő izmos karjukra támaszkodva számolná fel az orbáni rémuralmat, amely például holmi törvényeket kér számon egy műtrágyakirályon. Akinek már a nevében is benne van, hogy király. A második meg a Soros Alapítvány kurátora is volt. Érdekes, a harmadik is király eredetileg, pornókirály: ő a külföldről (nyugatról) hazatérő milliárdos, aki hatalmas tehetségét kész a nemzet szolgálatába állítani, mikor is egy ellenséges felvásárlás során a kezébe kerül a parlamenti többség.

Ő még jelenleg magánzó, de a realitásokkal szembesülve ő is felfedezi majd, hogy a Péter tulajdonképpen képviseli az ő programjának egy részét is. Azt a részét, amelyben ő jelentős szerepet játszik a magyar gazdasági életben. Mert eddig nem játszott, ugyanis valahogy a hazaszeretetéből nem következett az adózás iránti heves vágy. De egy új kormány, ahogy Bige elvtárs esetében is, bizonyosan felhagyna a törvények túl szigorú számonkérésével. Elvégre emberség és nagyvonalúság is van a világon.

Mennyi rendes milliárdosunk van nekünk, akiket nem vakít el a gazdagság. Ezeknek az embereknek például tutira öregecskedő, csúnya feleségük van, akihez teljesen hűségesek. Ilyetén módon is hozzájárulnak a közteherviseléshez és az egyenlőséghez. Akkor is, ha például valaki pár ezer hölgyet alkalmaz abból a célból, hogy szomorú férfiak százezreit tegye boldoggá. Hát igen, a logisztikában nagy pénz van. Hiszen csak összehozták a keresletet a kínálattal.

Na de forduljunk napjaink Bibliájához, a Wikipédiához, amely közismert objektivitásával tájékoztat bennünket e fogalom mibenlétéről:

Oligarchia mai szóhasználatban a nagytőkések uralma, azaz a leggazdagabb emberek csoportjából kerül ki az ország kormánya és ők birtokolják a hatalmat, a befolyást és a vagyon nagy részét. Az oligarcha az, aki a gazdasági hatalma mellé politikai hatalmat is szerzett (vagy a politikai mellé a gazdaságit). Az oligarchák hatalma nem mindig nyilvánvaló, hanem a háttérből is cselekedhetnek.

A sajtónyelvben gyakran az államhatalomtól jelentős mértékben függő, nagy hatalmú üzletembereket, milliárdosokat értik, főleg a fejlődő országokban, például Oroszországban.

Az oligarchia által vezetett ország másik példája Szaúd-Arábia, ahol a Szaúd-ház tagjai, egy körülbelül 2000 tagú csoport birtokolja a hatalmat.

A dúsgazdag nagytőkést, bankárt finánc-oligarchának is nevezik. Ennek a rétegnek az uralma – tágabb értelemben is – a fináncoligarchia, a leggazdagabb tőkések és pénzemberek szervezett hatalmi csoportja.

Mint látható, oligarchák a fejlett „demokráciákban”, nyugaton nem találhatók meg, ott kizárólag emberbarátok, filantrópok, jóságos öreg nénik és bácsik vannak, akik kizárólag az emberiség üdvére adakoznak, szorgos, már eleve a közjó szolgálatában megkeresett milliárdjaikból. Csak az a vágyuk van, hogy a közakarat kiteljesedéséhez hozzájárulhassanak.

Aktivisták millióit is csak azért fizetik más országokban, hogy a népakarat kikristályosodását elősegítsék, hogy a helyiek ráébredjenek a liberális jogállam előnyeire és a választásokon kizárólag olyanokat juttassanak a parlamentbe, akik korábban valamelyik világjobbító civil szervezeténél sajátították el a genderideológia és a liberalizmus alapjait.

Ez a mi szegény gazdagjainkra is igaz. Csoda, hogy van egy kis pénzmagjuk, annyi adót fizettek be már, az adóhivatalnak mindegyiket úgy kellett már elkergetnie, mert üldözték azt az adófizetési szándékaikkal és azzal, hogy állandóan rendkívüli adóvizsgálatokra ácsingóztak, nehogy véletlenül adóhátralékuk maradjon. Igen, ilyen csodás emberek ezek.

Abban is különlegesek, hogy mindegyik jobban tudja, hogyan is kell államot vezetni, mint az Orbán Viktor. A pornókirály például most „digitalizálni” akarja az országot. Nem teljesen világos, hogy ez alatt mit ért – lehet, nincs meg neki, hogy már a szexet sem sikerült digitalizálnia? Az, amit a hölgyek és az urak szigorúan önkéntes alapon, egyirányú pénzáramlás keretében csinálnak egymással, szigorúan a virtuális térben, az nem szex, akkor se, ha ő keres vele. A szex minimum kétemberes tevékenység, akik egyszerre egy helyen vannak és a gálánsabb legfeljebb a másik vacsiját fizette ki. A virtuális szexnek pont annyi köze van a szexhez, mint a cégvezetésnek és a meggazdagodásnak az ország kormányzásához.

Habár a pornókirály és Márki-Zay programjában annyi közös azért van, hogy mindketten rászoktatnák némi virtualitásra a lakosságot: előbbi a szexszel ezt már megtette, utóbbi a fürdést, a helyváltoztatást és a fűtést virtualizálná. A közös pont talán a virtuális (digitális) evés lehet a két zseni között: a takarékos magyarok csekély összegért ételeket tekinthetnének meg a neten, a rendszer működtetésére pedig a pornókirály állami támogatást kapna.

Szeretett hazánk három „üzletember” miniszterelnökségét is elszenvedte már. Medgyessy elvtárs, Gyurcsány elvtárs és Bajnai elvtárs is „üzletemberként” tengette a napjait élete egy jelentős szakaszában. Privatizáció, jutalékok, ilyesmik. Magyarország nem részvénytársaság és különösen nem korlátolt felelősségű társaság. Habár a korlátozott felelősséget ezek az emberek rettenetesen csípik. Különösen, ha az ő felelősségükről van szó.

Kétségtelen újítása a magyar ellenzéknek a korábbiakhoz képest, hogy már nemcsak a külföldi kormányok és szervezetek iránti feltétlen hűségére büszke, hanem az oligarchává válni kívánó milliárdosok anyagi támogatására is.

Ezek tényleg nem tanultak semmit. Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltsége persze mindent elbír, hiszen az összellenzéki jelölt rendszeresen olyanokat mond, ami után már büntetőeljárások és adóelkerülési ügyek érintettjeinek a támogatása sem tud többet ártani neki, a kampányának és az ellenzéknek.

Magyarország ma – ellentétben 2010-zel – értékes portéka, tízezer milliárdokat lehet innen újra ellopni, amelyeket az előző kommunista-liberális rablássorozat után helyrehozott ország nyilván magának termelt meg és nem kóbor oligarcháknak, akik az ellenzéki politikusokkal közösen most beleülnének a tutiba.

Mert jegyezzétek meg, a külföldi gazdagok nem szegényedni jönnek ide, hanem gazdagodni!