Franciaországban megkezdődött a férfiak kiszorítása a biológiai reprodukcióból!

Elmebetegekkel van dolgunk, nem vitás. Franciaországban egy olyan törvényjavaslat elfogadása zajlik, amely a leglényegesebb elemek tekintetében teszi lehetővé a férfiak kizárását a biológiai reprodukcióból. Az isten tudja hányadik generációs feminizmus ugyanis nem csak a normalitás rangjára emeli az apák teljes kizárását a gyermekeik életéből, hanem az első, legfontosabb lépést teszi meg a férfiak kizárására a reprodukcióból és tulajdonképpen az emberiségből is. És ez a törvény még csak nem is etikailag a legszörnyűbb, hanem abban a tekintetben a legbrutálisabb, hogy milyen iszonyatos tudományos műveletlenség nyilvánul meg benne. Új barbarizmus köszöntött ránk, a tudományt végletekig kihasználó, de abból tényleg semmit nem értő ideológiai zombik kora. 

Az ugye magától értetődő, hogy a törvény pszichoszociális indokkal egészen a szülésig engedélyezi az abortuszt, magyarul bármilyen természetes úton megszületett csecsemő megölését lehetővé teszi, hiszen ez már liberáliséknál manapság alap.

Vagyis például teljesen figyelmen kívül hagyja, jó liberális szokás szerint, mindazokat a pszichológiai károkat, amelyet ez a nőben (régebben anyában), az esetleg normális apában és a műtő személyzetében okoz. Életképes, minden életjelet mutató csecsemőket kell ugyanis megölniük.

Az új törvény eltörli az emberi embriók eddigi jogi védelmét, megengedi azok géntechnikai módosítását, őssejtjeikből ivarsejtek előállítását, sőt, emberi őssejtek állati embriókba való beültetését is.

Emögött az a gondolkodásmód áll, hogy amit meg lehet tenni, annak a megtevése szükségszerű is. Sőt, ezek a kirívóan buta politikusok és „tudósok” azt hiszik, hogy amit meg tudunk tenni, annak belátják a következményeit is. Ezek az emberek, amikor azt a hírt olvasták egy napilapban, hogy leírták az ember teljes génkészletét, azt gondolták: nagyszerű, most már tényleg mindent tudunk az emberről! Nem csak a tudósok, hanem ők, a politikusok is. A tragédiánkat tetézte, hogy a tudomány tömegesedése következtében ezer számra jöttek létre olyan „professzorok”, „szaktekintélyek”, akik sem intellektuálisan, sem emberileg nem alkalmasak vezető tudósnak, de közepes szakemberként képesek kihasználni a mára már gyakorlatilag végtelenné vált technikai lehetőségeket. Ezek az emberek jellem tekintetében általában közelebb állnak már a celebekhez, látványtudósok, akik hatalomra is törnek a tudományos közösségükben és ezért jó kapcsolatot ápolnak a mindenkori politikával és a kurrens ideológia értelmiségi elitjével. Ezek a tudósnak tűnő emberek, tudományfilozófiai és határterületi képzettség híján szakbarbárok, egyáltalán nem képesek felmérni a tevékenységük tágabb következményeit.

Viszont azt tanítják az egyetemistáknak és azt hazudják a politikusoknak, hogy teljesen az ellenőrzésük alatt képesek tartani azt, amit csinálnak. Folyamatosan azzal etetik az ostoba liberális politikusokat és a liberális ideológia még ostobább értelmiségét, hogy mindent lehet, amit akarnak és annak nem lesznek nem szándékolt következményei.

A szándékolt következményektől meg boldogok. Nem győzöm hangsúlyozni az egész liberális ideológia, a gender-”elmélet” (nem elmélet, hanem ideológia), a feminizmus, mind-mind tagadja az evolúció létét. Tudományfilozófiai értelemben az evolúciós elméletnek nincsen rivális elmélete, csak az alapelméleten belüli irányzatok léteznek. Viszont maga az evolúció folyamata (amelyet például tulajdonképpen a katolikus egyház is elfogad a teremtés részének) a létező és az elképzelhető legkomplexebb folyamat, amelyet az ember valaha feltárt. A genetikai folyamatokba való beavatkozás következményei nem megismerhetőek, elvi okból azok, az uralásukra tett ígéretek politikai ígéretnek minősülnek.

Fel kell ismernünk, hogy a pszichiátriai sérültségük mellett ezek az emberek alapvetően a technológiára alapozva mindenhatónak is gondolják magukat.

A törvényjavaslat mögött azonban alapvetően egy ideológia van.

A cél a férfiak teljes kiiktatása az emberiségből, a szaporodást teljesen női belüggyé akarják tenni.

Első lépésként állami szolgáltatássá teszik a mesterséges megtermékenyítést, amely természetesen nem a normális életet élő gyermeket akaró nő-férfi párok céljait szolgálja majd elsődlegesen, hanem a homoszexuális „párokét”, illetve a pszichiátriai betegségek széles tárházából kinyerhető minden szexuális defektussal, perverzióval élő szerencsétlenek reprodukciós jogát. Olyanokét, akik maguktól nem lennének képesek szaporodni elsődleges biológiai okokból és nem azért, mert fizikai betegségük van. Nem testi, hanem lelki betegségeket akarnak „meggyógyítani” a gyerekgyártás lehetőségének megadásával. Felesleges végigvenni az összes technológiai lehetőséget, egy példán bemutatható, hogy itt minden érintett elmebeteg, politikus, tudós, orvos, „páciens”, mind-mind közveszélyes. A francia törvény lehetővé teszi, hogy egy (bármilyen, mert annyiféle lehet) női pár egyik tagjának megtermékenyített petesejtjét a másik hordja ki, így az egyikük biológiai anyja, a másikuk szülőanyja legyen a csecsemőnek. Apáról szó sem esik.

Jellemző módon az egész elképzelés nem tartalmaz semmit arra vonatkozólag, hogy az ilyen módon megszülető szerencsétlen csecsemők, ha rögtön nem ütik őket agyon, mert valaki meggondolta közben magát, milyen normalitáshoz való jogokkal rendelkeznek. Mert nem rendelkeznek.

Az egész javaslatból az süt, hogy csak az elmebetegek rendelkeznek jogokkal és mindent az ő vágyaikhoz kell igazítani.

Még a heteroszexuális nők sem, csak azok, akik a normalitáson kívül esnek, mindent ennek kell alárendelni. A technológia dolga, hogy kiszolgáljon minden emberi elmebajt. A társadalomnak meg kötelessége.

Régebben, amikor még a liberalizmus nem szökkent szárba, amellett érveltem volna, hogy ha generális szabályokra nincs is szükség bizonyos extremitások kezelésében, a társadalomnak biztosítania kell az egyéni elbírálás transzparens lehetőségét ilyen esetekben az egyedileg szerencsétlen tagjainak számára. Az élet azonban bebizonyította, hogy ez csúszós lejtő.

Az elmebetegek és az ostobák ugyanis nem racionálisak és nem mértékletesek. Mindent akarnak és azonnal. De lássuk be nem is várható tőlük más, mint az egyedi kombinációban megjelenő tüneteik azonnali kielégítésének vágya. Az, hogy a liberális ideológia híveinek fő tevékenysége ezeknek az „igényeknek” a kielégítése, felveti minden liberális teljes felelősségét az elkövetett bűnökben.

Minden náci, minden kommunista egyformán bűnös, ahogy minden liberális is. Azok a legszánalmasabbak, akik már észrevették, hogy mibe keveredtek, de anyagi és karrier érdekből hallgatnak. Ott állnak minden megölt csecsemő mellett ők is. Ahogy ők is felelősek minden elmebetegek túszaként felnövő gyermek nyomorúságáért is.

Vegyük észre, erkölcsileg van sokkal rosszabb annál, mint amikor a náci és a bolsevik diktatúra a deklarált elveit figyelmen kívül hagyva, bármit megtehet az emberekkel. Még a nácik és a kommunisták sem merték leírni, hogy bárkit meg lehet ölni. A liberális diktatúrában az összes létező kifinomult embertelenséget törvénybe is iktatják és kötelező is mindenkinek elkövetnie a bűnt és még is ünnepelnie a pusztítást. Elmebetegekkel van dolgunk.

(Az ügyet a SZEMLÉLEK ÉRTÉKMAGAZIN-on találtam. Érdekes módon a cikket az Index is szemlézte. Talán oda felvettek véletlenül egy-két olyat, aki már észrevette mibe is keveredett.)

A vezető kép felirata pedig mesél egy kicsit a Macron párti politikai elit viselt dolgairól. Ideje egy újabb jogállamisági vizsgálatnak Magyarország ellen.

Vezető kép: MTI/EPA/Julien De Rosa