Bödőcs Tibor felhagyott a humorral

Bödőcs Tibort valaha tehetséges humoristának lehetett tekinteni. Elmúlt.

Fura ez a standupos sors. Alapvetően háromféle típus létezik belőle: az eleve humortalan, az aki minden egyes műsorával rosszabb lesz, pedig az elején jó volt és az, aki javul. Ebből a verzióból van a legkevesebb. Az első kettőt nehéz feldolgoznia az embernek. 

Bödőcs a második kategória versenyzője, ráadásul majdnem az élről indult, nagyon jó volt az elején. De láthatólag nem értette a saját humorát, és mint minden jelentéktelen ember, végül a liberális értelmiségieskedésben találta meg az életcélját, mert az sem jellemet, sem intelligenciát nem igényel, humorérzéket meg végképp nem. Olyasvalakit gyászolunk most, aki felülmúlhatatlanul humorosnak találta az O1G-t. 

Bödőcs Tibor esetén gyönyörű szépen be lehet mutatni, gyakorlatilag orvosi megközelítéssel azt, hogy a liberálisok közé keveredés mit okoz, és milyen emberek számára jelenti az egyetlen kiteljesedést. Mindenkinek szüksége van megerősítésre. Egy humoristának meg főleg.

A képet persze árnyalja, hogy Sas Józsefen is 50 évig nevetett a közönség. Bödőcs Sas József, lassan elárvuló közönségét célozta meg magának. Ehhez nemcsak „humorban” kellett hasonulnia a nagy elődhöz, hanem politikailag és intellektuálisan is. Tulajdonképpen sajnáljuk, hogy nem Hofi Gézát választotta példaképének, mert Hofi „Kádár-paródiái” sosem váltak annyira kínossá, hogy az érintett popó tulajdonosa, Kádár megsértődjön. Ez a paródia egyik lényege egyébként, hogy nem feltétlenül sértő, de mégis megérint valami lényegeset. Ha egy paródia sértő, akkor viszont nagyon pontosnak és gonosznak kell lennie, hogy tényleg gyilkoljon. Vagyis azokat is gondolkoztassa el valamennyire legalább, akik kedvelik a paródia célpontját. De egy paródia bármilyen okból is jó, sosem üthet át rajta az a primitív gyűlölet és megfelelési kényszer, ami ennek az egykor állítólag tehetséges szerencsétlen próbálkozásainak az alapanyaga. 

Bödőcs néhány száz belpesti álértelmiséginek és azoknak az embereknek csinálja a műsorait, akik ezen álértelmiségiekre alapozzák a „véleményüket”. A siker garantált, de emlékeztetném Tibikét, hogy egykor Farkasházy Tivadar is tehetséges és sikeres humorista volt, (tényleg) és sikerült leküzdenie magát Sas Józsefék szubkultúrájába.

Bödőcs könyvet is írt, miként Kőhalmi is, aki remélem még nem ért a tehetsége végére, mert erre is vannak jelek, de ő legalább nem politizál. Bödőcs könyveiről olyan ájult kritikák jelentek meg a baloldali sajtóban, hogy az ember csak pislogott, teljes mellszélességgel hasonlították Karinthyhoz, olyan magától értetődő nyelvcsapásokkal, ami csak olyannak jár, aki pont azt mondja, amit mi akarunk kimondatni vele. 

Egy sikeres standupos karrier után az ember nehezen megy el dolgozni, tanul meg egy új szakmát, vagy fogadja el azt, hogy a következő műsor sikeréhez tízszer annyi munka kell, mint az előzőhöz. Douglas Adams írta valahol, hogy a legnagyobb problémája az volt a Galaxis útikalauz stopposoknak megírása után, hogy míg az első könyvének megírásához egy élet tapasztalata állt a rendelkezésére és mind bele is írta, a második kötetre csak egy évnyi élete volt. Sok humorista és író van ezzel így, szörnyű lehet erre rádöbbenni, különösen akkor, ha az ember a csúcson van és ott kényszerül észrevenni, hogy ott maradni nem lesz elég tehetséges. 

Liberális ellenségeink folyamatosan rekrutálnak ebből a tehetségesnek indult, de a reményt soha be nem váltó művészvilágból.

Korszakunk jellegzetessége, hogy annyi a művész, hogy az ember nem tud úgy elhajítani egy Bödőcs-kötet egy presszóban, hogy ne egy búshangú társadalomkritikus önmegvalósítót találjon el vele, amint éppen szidja a jobboldali kormányt. 

Százszor annyi főállású művész van, mint amit a társadalom el bír viselni és ezerszer annyi, mint amennyi kellene. Hatalmas a létharc és kilencven százalékuk az anyukáját is eladná a siker látszatáért is. 

Az utolsó érvem amellett, hogy szegény Bödőcs egy tehetségtelen senki, egy pályatársa „dr. Mogács”. Az „Országos népbutító kampány” nem kapott elég figyelmet, pedig zseniális és üt a szélrózsa minden irányába. Pedig nekem túl harsány és túl trágár. De ami jó, az jó. 

Bödőcs-sors, még ez a cikk se róla szól. Szegény.