Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
Wachsler Tamással készített interjút a 24.hu. Az eredmény jó és tanulságos, mint általában, ha az interjú alanya sokkal okosabb, mint az újságíró.
A Fidesz történetét általában nem érti senki, még azok sem nagyon, akik fontos részesei voltak az elmúlt 31 év menetelésének. Ha a már nem a napi politikában élő egykori fideszesekkel csinálnak interjút, és a készítő a szélsőliberális-igazikonzervatív projekt képviselője, akkor mindig az a cél, hogy kimutassák, Orbán Viktor már születése óta készül az Univerzum feletti teljes hatalom megszerzésére, és ennek érdekében mindig átgázolt mindenkin, aki szembejött. Ehhez képest általában mindenkinek kellemes személyes emlékei vannak arról az Orbán Viktorról, aki szembejött vele a folyosón vagy mellette ült választmányi ülésen. Általában még azoknak is, akiknek megköszönte az együttműködést. Ha már keressük Orbán titkát, akkor ez az egyik, egészen kevesen utálták csak meg azok közül, akik dolgoztak vele.
Wachsler Tamás élvezhető és sikeres politika utáni karrierje okán megengedheti magának a realista önértékelés luxusát, és meg is engedi, tiszteletre méltó nyíltsággal állapítja meg, hogy ő volt az az ember, aki semmit sem tudott, de azt viszont a legnagyobb jóindulattal. Aki ismeri a politikát, az pontosan tudja, hogy ezt az élvonalbeli politikusok nyolcvan százaléka is elmondhatná magáról. De nem titkolja, hanem egyszerűen nem is tudja magáról. És soha nem is tudja meg.
Részletek az interjúból.
Amióta 1994-ben végrehajtotta azóta is egyedülálló tettét: elindult Orbán Viktor ellen a Fidesz pártelnöki posztjáért.
Nem történelmi tett volt az, hanem naivitás.
Az szdszes lerakat ugyan távozott a Fideszből 1993-ban, de azért maradtak szép számmal olyanok, akiknek sokkal idealistább képük volt a politikáról, mint Orbánéknak. Arról nem is beszélve, hogy sokan gondolták, Orbán feltétel nélküli támogatói közül is, a választási szereplésért a pártvezetés a felelős, és valahogy demonstrálni kellene, hogy ennek a párt vezetése és tagsága is a tudatában van. Értelmezhető elgondolásnak tűnt, hogy az érintettek egy évre háttérbe vonulnak. Az ominózus kongresszuson, már annak előkészítése során is, azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a Fidesz mint párt, mint étosz túlélte a választási vereséget és képes újra lendületbe jönni. Egyértelmű volt, hogy van több száz, talán több ezer olyan ember az országban, aki kész energiákat fektetni a Fideszbe és a Fidesz vezetőinek politikai karrierjébe. Mint ahogy az is, hogy Orbán Viktor és az első parlamenti frakció sok tagjának tekintélye érintetlen a tagság, sőt a kritikusok egy részének szemében is. Egyértelmű volt, hogy nem vezetést kell váltani, hanem tanulni kell a vereségből, és újra nekirugaszkodni.
Miért indult?
Menő lenne most azt állítani, hogy volt egy csodás alternatív vízióm a Fidesz meg az ország jövőjéről. De sajnos nem volt ilyen.
Hanem?
Hanem belesodródtam abba az egészbe.
(…)
Úgy éltem meg, hogy az az egy-két tucat ember, aki csinálja a Fideszt, nem néz szembe a vereség okaival. Sokakkal együtt azt gondoltam, valaki kell viselje a felelősséget a történtekért. Csomó mindenki mondott csomó mindent arról, hogy mit kéne másként csinálni, de egyszer csak azt vettem észre, hogy akik biztattak, sorra elnémulnak, s már csak az én hangomat hallani. Ott találtam magam tök egyedül a csatatéren, és taktikai megfontolásból bejelentkeztem az elnöki posztra.
(…)
Fogalmam sincs. Tényleg nem volt se vízióm, se kellő ambícióm, se elégséges képességem pártelnöknek lenni. Én ijedtem volna meg a legjobban, ha nyerek. És nemcsak én faragtam volna rá, hanem a párt is.
Wachsler Tamás is úgy látja, hogy Orbán Viktor vezető szerepe sosem volt kétséges a Fideszen belül. És ez a kellemetlen mindenki számára, aki valaha a Fideszen belül akart politikát csinálni Orbán ellenében, ezért Orbánnak ugyanis szinte semmit sem kellett tennie. Nem kellett személyes népszerűséget építenie, mert az kvázi jött magától. Nem csak azt a benyomást keltette, hogy elintézi, megoldja, jó helyen van nála az ügy, hanem tényleg meg is csinálta amit kellett.
Talán ezt hívják karizmának.
Egy mindig érthető és vállalható politikát csinált, ami mellé el lehetett köteleződni a gyakorlatban, mert az elvek mindig stimmeltek annyira, hogy a gyakorlati végrehajtás döccenői, a napi politika ocsmányságai mellett a szavazók és az aktivisták bizalma megmaradjon.
Az 1994-es tisztújítás során eldőlt, hogy Orbán Viktor a Fidesz első számú vezetője. Sokkal hosszabb időre, mint azt akkor bárki gondolta volna.
Wachsler Tamás tulajdonképpen egy tipikus orbánista, aki nem boldogtalan politikus, hanem elégedett ember szeretett volna inkább lenni. Persze lehet politikai bosszúnak tekinteni azt, hogy valaki Szabó János kisgazda honvédelmi miniszter közigazgatási államtitkára kénytelen lenni két évig. De hát valakinek annak is kellett lenni, és ennyit igazán meg lehet tenni a hazáért. A dolog súlyát persze azok tudják felfogni, akik láttak kisgazda minisztert közelről. Wachsler Tamás szerint Szabó meg volt róla győződve, hogy mindent és a legjobban tud. Egy korai Fekete-Győr András államtitkára volt, minden számláját kiegyenlítette az bizonyos.
Az orbánisták az ország seletje. Nem tehetséggel vagy szorgalommal kerülnek pozícióba, hanem korrupciós hajlamokkal és szervilizmussal, a nyelvük hosszúságával. Elveik, lelkiismeretük nincs, pénzért, orbáni vállveregetésért bármit bevállalnak. Aztán ha már nincs szüksége a főnöknek az orális kényeztetésre, ők is mehetnek a szemétbe, ahogy a korábbi pártcsinovnyikok.
A fideszben is sorjáztak az ilyen belvarosi paraziták.
A WASLER egy O.Az viszont kérdés, hog Simicska a mosdatlan szájával és ocsmány nézeteivel hogy lehetett annyi ideig a fidesz hattérfőnöke.
Ja és kérdés hogy a fidesz libsiből nemzetibe átlényegülése Pávatánc vagy …..őszinte.
Nem volt háttérfőnök, hanem gazdasági háttér.
Elszaladt vele a szekér, azt hitte, hogy a markában Orbán és úgy táncol, ahogy ő fütyül.
Nem ismerte Orbánt, pedig együtt „nőttek föl” az egyetemen.
Orbánnal lehet észszerűség határain belül alkudni, kompromisszumot kötni, de diktálni, zsarolni, követelőzni nem.
Nem kell aggódjon senki, megtalálja ő azóta is a számításait, ha részben is, nem véletlenül van csöndben.
Kérdés .A CEU és Soros hogy működhet tovább zavartalanul.
Ahogy a kulturális életet és is változatlanul a liberálnyűvek tartják a markukban. Úgy.
Nem vagyunk függetlenek.
Orbán Viktor a szemünk előtt érett egy nagyszájú merész ifjonc korszakból – amilyennek a fekete koporsós temetésen mondott beszéde alapján először megítéltük – kilépve remek taktikus lépések során át a világtörténelem nagyjai közé. Mikor még „kicsi” volt (nálam valamivel fiatalabb) bevallom egy hebrencsnek találtam hadarós beszédével, de el kell ismerni olyan képességekkel rendelkezik mint nem sok vezető volt a történelemben.
Ha valaki ismert hírességgel kellene összehasonlítani, talán Napóleonnal lehetne. Na nemcsak a termete okán. Villámgyorsan átlátja a helyzetet, van türelme, elmegy a falig, s ha kemény ellenállásba ütközik, mert mindenki hibázhat, akkor ha nem létkérdés, képes visszakozni. Kevés ember tud visszalépni, elismerve a hibáját. S az, hogy nincs nálunk demokrácia, azt valójában az ellenségei sem hiszik. Nem egy Sztálin, egy Pol-pot, nem jönnek fekete autók azokért akik mást gondolnak, nem mosolyog és kedveskedik szembe, aztán másnap kivégeztet mint Tiberius vagy Caligula, és nem áll bosszút azokon sem akik átálltak a másik oldalra.Mégcsak nem is épít ki személyi kultuszt mint oly sok világvezető Julius caesartól, Mao Cetungig.
Valszeg leginkább azok gyűlölik, akik semennyire sem ismerik, akik még meghallgatni sem hajlandóak, nehogy mérlegelniük kelljen párját ritkító beszédeinek tartalmát.
S ha most valaki seggnyalással vádolna, vagy azzal, hogy fizetett ügynök vagyok: bevallom nem mindig voltam Fidesz párti. S nem is ismerek el tekintélyt, nálam – és nyilván sok önállóan gondolkodó embertársamnál – azt tettekkel nagyon ki kell érdemelni… és akár el is lehet veszíteni, mint például Horn, akiről meg kiderült, hogy ők adták el alólunk a közműveket és a fél országot, pedig még ma is sokan tisztelik…
” nagyszájú merész ifjonc korszakból – amilyennek a fekete koporsós temetésen mondott beszéde alapján először megítéltük”
Legfeljebb te/ti!
Mi úgy éltük meg, ítéltük meg, hogy bátor tett volt, mert még nem volt lejátszva véglegesen semmi.
A szovjet hadsereg itt volt, a KGB itt volt, és itt voltak a mocsok szadeszosok és járulékos elemeik és a háttéripar, akik felépítették őket. Ugyanis, szó sem volt arról, hogy hasonló témákat feszeget.
Kapott két percet, hosszabb lett. Tartalmilag nem csak a sót ragadta magához a szadesz ellenében, hanem a tartalma miatt robbant!
Persze, kedves Győző. Új hang volt, szokatlan. Amikor a Fidesz friss fiatalos hangot ütött meg a parlamentben rendszeresen, nekünk is tetszett, és az egyforma hang évtizedei után fokozatosan kellett megtanulnunk, hogy ki lehet már mondanunk amit gondolunk.
Amúgy senki sem ugyanaz mint fiatalon volt, így jutottunk el az érett korig mi is, OV is.
Orbán erős személyiség, most ő tehet arról, hogy a túloldalon csak puhapöcsök vannak?
Tárgyilagos.
Mi értelme a cikkbe fektetett munkának? Mit akar az írója közölni, bemutatni?
Az nem derül ki,de az látszik,hogy nem érezhette jól magát,amikor az agymosott kérdéseire meglepően korrekt ÉS helyreigazító válaszokat kapott.
„Egy mindig érthető és vállalható politikát csinált, ami mellé el lehetett köteleződni a gyakorlatban, mert az elvek mindig stimmeltek annyira, hogy a gyakorlati végrehajtás döccenői, a napi politika ocsmányságai mellett a szavazók és az aktivisták bizalma megmaradjon. ”
Itt a lényeg. Mondhatni, ennyi az egész. Csakhogy euz az egyszerő mondatot sem képesek felfogni a túloldalon. És ez így jó.