A választási csalás lélektana: ellenzéki vagyok, tehát nem csak jogomban áll, hanem kötelességem csalni!

2010-ben egy szocialista aktivista azt magyarázta nekem (mert akkor még voltak szocialista aktivisták), hogy a Fidesz vásárolja az ajánlószelvényeket, továbbá csalással szedi el az idősektől az öregek otthonában. Mindezt akkor, amikor a Fidesz bőven ötven százalék felett teljesített a közvélemény-kutatásokban és olyanok adták oda a fideszes aktivistának a sajátjukat, akik négy évvel korábban még az MSZP-nek gyűjtöttek. Mikor erre a ténykörülményre felhívtam a figyelmet, azt mondta, hogy azért csináljuk, hogy a többi párt ne tudjon elindulni. Komolyan gondolta, hogy nyolcmillió választótól fogjuk elszedni az ajánlószelvényét, erővel, pénzzel vagy csalással. 

Ha van párt, akinek nincs szüksége arra, hogy manipuláljon az aláírás gyűjtés során, az a Fidesz. Több mint három millió potenciális szavazója van, csak belföldön, több aktivistája van, mint némelyik ellenzéki parlamenti pártnak szavazója. Az elmúlt majdnem húsz évben olyan törzsszavazói bázisa alakult ki, hogy a párt és a szavazók személyesen ismerik egymást, számtalan legális adatgyűjtés során számtalan ember járult hozzá, hogy a Fidesz megkereshesse különböző csatornákon.

Semmi értelme tehát annak, hogy rendkívül kicsiny és bizonytalan előnyökért néhány tucat aláírás kétes felhasználásával próbálkozzon.

Az egri esetben is arról van szó, hogy egy, az Indexhez köthető polgármesterjelölt, aki nem tudta összeszedni a jelöltséghez szükséges aláírásokat, valahogy találkozott néhány kóbor választási adattal. És azok, valahogy, lehet, hogy a polgármester-aspiráns tudta nélkül, rákerültek az ajánlóíveire. Amivel annak rendje és módja szerint le is buktak a Választási Bizottságnál, ahogy azt kell.

Először is. Mekkora választást befolyásoló jelentősége van egy olyan jelöltnek, aki önerőből nem képes egy Eger méretű városban négyszáz plusz ötven ajánló aláírást összeszedni? Aki nem tud olyan csapatot toborozni, amelyik nem teszi át a palánkon, olyat amelyik valóban gyűjti a valódi ajánlásokat? Ráadásul ez a jelölt már eleve problémás a múltja és a korábbi szereplései alapján. És tényleg az Index, meg a többi propagandagép azt akarja elhitetni velünk, hogy ezt az embert a Fidesz bujtotta fel,hogy induljon el, azért hogy szavazatokat vegyen el az ellenzéktől. De arra már nem tellett a Fidesznek, hogy elintézze, legyen 450 rendes aláírója, inkább a legátlátszóbb módon, más színű tollal, csúnyán, egymás után odamásoltak a saját ajánlóíveikről 30 nevet, gondolom azt is abban a sorrendben, ahogy a Fidesz ajánlóívén szerepel. És az egykori indexes „újságíró”, aki most is teljes mellszélességgel a Fideszt szapulja és vádolja csalással, az Index szerint a Fidesz embere.

Hát le vagyunk nyűgözve.

Pszichopatológiailag szemlélve az eset egyébként egyértelmű. Az ellenzéknek úgy kell minden botrány, mint egy korty levegő, hiszen a győzelmi esélyeik, az ismert jobbikosokkal, DK-sokkal finoman szólva is korlátozottak. Az ellenzék számára reménytelen településeken inkább nekik érdekük furcsa jelölteket indítani és helyi botrányokat kirobbantani.

Az Index még azt a szolgálatot is megteszi nekünk, a demokráciaérzékének legnagyobb dicsőségére, hogy kigyűjti, hol merészelt elindulni valaki a választásokon az esélyes álcivil, de nagyon is valóságosan a DK-Jobbik-Momentum-MSZP-Párbeszéd-LMP-”helyi elmebetegek” szövetség jelöltje ellen.

A liberalizmus csodás pillanata, ahogy az Index a legátlátszóbb módon sugallja, a demokrácia elárulása, ha valaki el mer indulni a náciktól az ultraliberálisokig terjedő helyi összefogások ellen. 

Igen, a kedves és független Index szerint a választásokon való indulás antidemokratikus cselekedet.

Hiszen akkor nem támogatja valaki a Dobrev-Gyurcsány klán visszatérését a hatalomba, aminél demokrácia-ellenesebbet el sem lehet képzelni. 

Tovább árnyalja az ellenzék elmeállapotáról alkotott képünket, hogy az ellenzék vezető politikusai és aktivistái büszkén posztolták ki mindenhová a közösségi médiában, hogy tesznek a választási törvényre, az adatvédelmi szabályokra, és nem mellesleg a saját fejükre is elhelyeztek némi bomlásterméket és salakanyagot. Nyilván érdekük, hogy rögzítsék a támogatóik adatait, hiszen a társadalmi beágyazottságuk nem mérhető a Fideszéhez, és azt a dupla munkát meg nyilván nincs kedvük elvégezni, hogy esetleg legális úton, a választási ajánlásgyűjtéstől függetlenül építsenek fel egy adatbázist azokról, akik támogatják őket, vagy rávehetőnek tűnnek arra. Úgy, hogy az adatbázisban való szerepléshez hozzájárultatják azt a választópolgárt, akinek a jogaiért egyébként meg vannak veszve. 

De pszichológiailag azért sikerült túltenniük magukat a bűnelkövetés érzetén. A következő lelki folyamatok felhasználásával:

• Miután ők diktatúrában élnek, nem kell betartaniuk annak törvényeit. 
• Ha a törvények be nem tartása miatt a hatóságok a törvények betartatása érdekében fellépnek ellenük, azt a diktatúra jelének tekintik.
• A diktatúra megdöntése érdekében készek bárki alapvető, törvényben garantált jogait semmibe venni. 
• Az egész világ ellenük van, nem jönnek az ENSZ csapatok és Soros sem küld elég pénzt. (Ez a tudatalattiban van teljesen.)

Ők büszkék rá, hogy a diktatúra megdöntésén dolgoznak. És azt ki is posztolják, mert a kiposztolás maga a diktatúra elleni küzdelem, mert tilos kiposztolni, és aki kiposztol, azt elviszi a mumus. A mumus pedig azért nem vitt el eddig senkit, mert a mumus retteg az ellenzéktől, és tudja, mindjárt megbukik. Tehát ők már tulajdonképpen győztek, az „éppen győzés” állapotában vannak.

El vannak még nyomva, meg már nem is. Egyszerre.

Nem kapott megfelelő sajtófigyelmet, pedig az ellenzékről annak a momentumos hülyegyereknek a léte mondja a legtöbbet, aki egy álzebrát festett fel egy iskola kijáratának a közelében. Amit a gyerekek valódinak nézhettek volna, és ami nem volt szabályos, az autósok számára megfelelően előre jelzett, jól látható. Kampánycélból létrehoztak egy balesetveszélyes helyzetet. És egyetlen felelős ember nem volt az ellenzéki politikusok között, ahogy az ellenzéki médiában sem, amelyik szólt volna nekik, hogy ezt azért talán már nem kellene. 

Ezek nem politikusok. Még csak nem is forradalmárok. Ezek olyan szerencsétlenek, akik magukat forradalmárnak képzelve politikusnak képzelik magukat.