Magyarországon az ellenzék nyírja ki a demokráciát!

Elmélyült interjút adott Szabó Szabolcs, a még a megszűnés bírósági szakaszában leledző Együtt nevű párt tagja, az LMP parlamenti frakciójából éppen távozó, már „független” parlamenti képviselő.

Szerintem az okos választópolgárok pont ezért választották meg őt képviselőnek, azért, hogy ezeket a minőségeket előállítsa. Ez a politika célja és nem más. Hacsak nem azoknak a ministáboknak a felállítása, amelyek támogatják azt a bonyolult parlamenti munkát, amit a független ellenzéki képviselők végeznek.

Szabó ugyanis a teljesen felesleges, de heroikus küzdelmeket jelölte meg a közeljövő ellenzéki feladatának.

Pablo Escobar és Ciccolina is lehetett parlamenti képviselő, utóbbi egy olyan fejlett demokráciában, mint Olaszország (ez irónia természetesen), sőt manapság tömegesen olyanok is, akik nem tudják, hogy lányok-e vagy fiúk és gyűlölik azokat, akik tudják. Az ember optimistán feltételezi, persze nem Escobarról és Ciccolináról, hogy azért valami halvány sejtése a demokrácia nevű rendszerről csak van annak, aki egy szélsőliberális pártocska színeiben parlamenti képviselő lesz, annak következtében, hogy a többi idióta visszalép a javára.

Hát csalatkoznunk kellett ebben a reményünkben.

A demokrácia alapjaira vonatkozó tudás teljes hiánya egyébként annyira természetes liberális körökben, hogy a közismerten független Index is úgy szemlézi Szabó interjújából a demokráciát zárójelbe tevő részeket, mintha az a szokásos Soros György iránti hűségnyilatkozat volna. Valószínűleg egyébként tényleg az is.

Idézet következik, az Index idézetében idézve:

Szabó egyébként azért nem akart Schifferrel együtt dolgozni, mert nem ért egyet a politikai módszereivel. „Sose értettem egyet azzal amit ő képvisel, hogy lehet a Fidesszel bizniszelni az ügyben, hogy valami átmenjen, amit az ember ellenzéki képviselőként el akar érni” – mondta a korábbi LMP-társelnökről.

A belinkelt interjúban Szabó egyébként egy kicsit másképp mondja, de a lényeg ugyanaz.

„Én azzal a fajta politizálással, amit ő csinál, azzal én nem tudok egyetérteni. Én sose tartottam azt elfogadható útnak, hogyha az ember azt gondolja, hogy majd a Fidesszel lehet bizniszelni az ügyben, hogy valami abból is átmenjen amit az ember ellenzéki képviselőként el akar élni.“

Lefordítom, hogy aki megértette, és most kiveri a víz, miket beszél össze ez az ember, az biztos lehessen benne, hogy nem téved. Szabó Szabolcs elvtárs a következőket mondja és cselekedeteivel együtt a következő üzenetet küldi szeretett választóinak:

Soha semmilyen körülmények között, amíg ez a kormány van, semmit nem fogok tenni azoknak a politikai elveknek a megvalósulásáért, amiért megválasztottatok. Akármit ajánl a Fidesz, nem tud olyat ajánlani, amiért bármit is megszavaznék. Parlamenti képviselőnek való egy olyan ember, aki csak azt tudja elképzelni, hogy az ő elvei valósulnak meg száz százalékban és ő soha nem köt semmiféle kompromisszumot?

A képviselői fizetését felveszi, diktatúrát kiabál, a legnagyobb biztonságban persze, és csak azt lehet rajta számon kérni, hogy eleget diktatúrázott-e? Okos.

Annak idején, 2006 őszén, volt egy vita arról, vajon alkalmas eszköz lenne-e legalább Gyurcsány megbuktatására a Fidesz kivonulása az országgyűlésből?  Én magam támogattam volna egy ilyen akciót, hiszen Gyurcsány és az őt támogató két párt, nyilvánvalóan durván felrúgta a demokratikus kereteket, két választáson trükköztek nagyon csúnyán, ráadásul két miniszterelnökükről derült ki egymás után egyértelműen, hogy teljesen alkalmatlanok az ország vezetésére. Szerintem 1989-ben és 2006-ban is forradalmat kellett volna csinálni, habár ha van forradalom 1989-ben, nincs szükség forradalomra 2006-ban, hiszen csak akkor kezdenek szabadulgatni azok a kommunisták, akik jól viselték magukat a börtönben és akik miatt 2006-ban forradalom kellett volna újra.

A baj csak az, minden következményével együtt is igaz, hogy a másik álláspont, a parlamenti munka folytatása, a népszavazás, végül elégségesnek bizonyult, a demokrácia alapja megmaradt, a soros választásokon a sokszorosan megbukott liberális kormányt le lehetett váltani, sőt a választók a két pártot is végleg kinyírták.

Még a 2010-ben, a 95 százalékos baloldali médiafölény ellenére is.

Megjegyzem, adott idő alatt még kommunikációra is többet költött a szociálliberális kormány, mint a jelenlegi. A soron következő választásokat azóta is megtartják és a kormány leválthatósága, a demokrácia utolsó olyan attribútuma, amit a liberálisok még meghagytak, azóta is működik. Amikor hatalmon voltak, akkor sem tárgyaltak, nem kötöttek kompromisszumot és ha lehetőségük volt rá becsapták az ellenzéket és nem tartották be a megállapodásokat. 2006 óta végkép lehetetlen és értelmetlen tárgyalni, megállapodni velük.

Szabó Szabolcs világosan képviseli azt a liberális álláspontot, aminek már rég nem jelzője a demokrácia fogalma. Számára a demokráciát már csak az a fizetés és költségtérítés jelenti, amit magára és sameszaira (őket hívja „szakértőnek”) költhet, nem is tartja a rendszer részének a tárgyalást, a kompromisszumkeresést. És ő diktatúrázik, aki elindult egy választáson és még meg is nyerte a körzetét. És ezt sem érzi ellentmondásosnak. Mint ahogy azt sem, hogy Gyurcsány Ferencet például demokratának látja.

Sajnos semmi más nem maradt már a rendszerváltás utáni demokráciából, mint a kormány, a parlamenti többség választásokon történő leválthatósága. Ezt az egyet még védi a jelenlegi jobboldali többség, mert a választásokon még hajlandó elindulni az ellenzék, hiszen különben nem tudná eltartani a politikusait.  De a demokrácia összes többi együttműködést igénylő rendszeréből már kivonult, hogy egy erőszakos hatalomátvételt megalapozhasson.

Az ellenzék nagy része nem demokrata.

Nem csak mondja, hogy nem viselkedne a választási győzelme esetén demokratikusan, hanem ezt komolyan is gondolja. Ezek az emberek most csak azért lapítanak, mert tudják, hogy nagyon nem állnak mögöttük tömegek és nincs katonai erő, amit behívhatnak.  

És szépen bele is mondják a kamerába. Hogy szokjuk.