Valóságos cselekedetek valóságos következményei

Én imádom a független magyar bíróságot! Legfőképpen azért, mert tőlem, hanem mindentől teljesen független. Az írott jogtól, a tényállástól, a törvény szellemétől és a valóságtól is. Szinte alig sikerül nekik olyan ítéletet hozniuk, amelyet nem találok felháborítónak. Vagy túl sok, vagy túl kevés, vagy nevetséges. Ha egyáltalán sikerül nekik ítéletet hozni.

Utóbbiak, a nevetségeseké tartoznak azok a gazdasági ügyek, ahol néhány százmilliárd eltüntetése után valakiket 12 év elteltével pénzbírságra ítélnek, a harmadik megismételt eljárásban. És az összes bíró és ügyész marad a helyén. Továbbá, valami előttem homályos okból kifolyólag, ezek az emberek mindig azoknak a baráti, ismeretségi, üzleti köreiből kerülnek ki, akik a legjobban szoktak aggódni a fékek és ellensúlyok, a korrupció meg a jogállam miatt. A barátaik mindig ártatlanok, mert csak a kormány lop – ez náluk alapvetés, maga a bírói függetlenség.

Mindenki ártatlan, kivétel a jobboldaliak

Azok eleve bűnösek. Ahogy verset nem lehet írni Auschwitz után (Adorno), úgy becsületes ember se lehet jobboldali ‘45 után (haladó baloldal). Ártatlanok a migránsok, a menekültek, az üldözöttek, a muszlimok – mindenki, aki nem sorolható a jobboldalra.

***

Ahmed H. kirívóan ártatlan még az ártatlanok tömegében is, jobban ártatlan, mint az a kilakoltatott, aki a társasházban tíz éve nem fizeti a számlákat, jobban ártatlan, mint az összes drogos együttvéve, jobban mint Tasnádi Péter, Portik Tamás, esetleg Ceglédy Csaba.

Nem is egyszerűen ártatlan, hanem pozitíve az! Duplaártatlan!

Ő annyi jót tett már a létezésével is, hogy ha elkövette volna mindazt, amit a terhére ró a fasiszta rendőrállam vérügyészsége, akkor is ártatlan lenne. Nem is csoda, hogy még vérbíróság is meghatódott az ártatlanságától, hiszen a bárányok bégetése farkasüvöltés az ő tiszta hangja mellett…

Ahmed H. hiába nem menekült, hiszen voltak okmányai, ciprusi állampolgár, ennek köszönhetően simán, jogszerűen beléphetett volna az EU-ba. Hiába vannak rüla filmfelvételek, ahogy irányít egy a magyar államhatár elleni agresszív, támadó hadmozdulatot, egyúttal felelős több ember sérüléseiért. Ahmed H. hiába követett egy-két „apró, bagatell hibát”, például iszlamista weboldalakat olvasgatott, belekeveredett néhány balhéba, találkozott néhány terroristával. Mint emberi lény, akinek jogai vannak, objektíve ártatlan. A független magyar bíróság szerint is, mert hiszen egy ilyen bűnlajstrommal egy magyar állampolgárságú egyén bizonyosan a maximálisan kiszabható húsz évet kapta volna.

Szerintem a bírák csak azért ítélték el, mert nyomást gyakoroltak rájuk. Maguktól felmentették volna. A nyomást meg a kormány gyakorolta, mert nem restellt Ahmed H.-ra terroristaként hivatkozni. Meg a „megvezetett lakosság” is szörnyű nyomást helyezett rájuk azzal az érthetetlen közvélekedéssel, hogy ha valaki megtámadja az országhatárt, az ellensége a magyar államnak és a magyar népnek. A független magyar bíróság attól rettegve meszelte el szegény Ahmedet, hogy a lakosság egyszer felkeresi őket, és akkor az öt év jobban hangzik, mint a kártérítés, amit a jogtalan fogvatartásért ítéltek volna neki a szív parancsára hallgatva.

Tökéletesen bemutatja ez az ítélet azt, hogy milyen az, amikor a jog az igazság ellen fordul.

Felvételek van az eseményekről. Tökéletesen ismert az események minden kontextusa. Tanúvallomások és jegyzőkönyvek sokaságát olvashatták át. Ennél jobban nem lehet bizonyítani, hogy valaki elkövet valamit, és azt, hogy miként is követte el.

Ez az ember azért úszta meg ennyivel, mert meg kellett mutatni mindenkinek, hogy semmi sem számít a bíróságnak, csak az, hogy megfeleljen a függetlenség látszatának. Fel nem mentették, mert azzal túl sok embert dühítettek volna fel, de a rendes büntetést is mellőzték, mert az meg másokat háborított volna fel. Egy európai állam egyszerűen nem lehet szigorú a bűnözőkkel, a terroristákkal szemben, mert az sérti az alapvető emberi jogokat.

Ez van, ezt kell szeretni.

Egyelőre.