Amikor a gyász agresszív propaganda lesz

Bizalmatlansági indítványt nyújtottak be a finn külügyminiszter ellen az ellenzéki pártok, mert kanadai útja során részt vett egy olyan virrasztáson, amelyen a résztvevők az élet védelme mellett, azaz az abortusz ellen álltak ki.

Paranoid Android bloggertársam meg e hír kapcsán azt írja: „Észre kell vennünk, hogy a liberálisok, most már nem azt kívánják tőlünk, hogy megengedjük az abortuszt, hogy elviseljük, hanem azt, hogy pozitív érzéseink legyenek az irányába, hogy ünnepeljük, mint az emberi szabadság egy fontos kiterjesztését. Tehát nem gyászolhatjuk az elabortált magzatokat, nem vethetünk fel ezzel kapcsolatban erkölcsi kérdéseket. Végtelen embertelenségükben már odáig merészkednek, hogy azt követelik, a magánéleti válsága miatt, magzata abortálásán gondolkodó nőnek sem vethessük fel cselekedete morális aspektusát.”

Paranoid barátom persze szokás szerint paranoiás.

Azok a következtetések, amelyeket ő a liberálisokhoz köt, nem liberális, hanem józan polgári megfontolások. Az abortuszt ugyanis mi, európaiak nem megengedjük és elviseljük, hanem egyszerűen végrehajtjuk. Nincsenek vele kapcsolatban pozitív vagy negatív érzéseink, morális megfontolásaink. A modern európai felfogás egész pontosan elhelyezte az abortuszt oda, ahova való, a jól szabályozott egészségügyi gyakorlatok világába.

Meggyászolni egy magzatot?

Ennek tükrében azonban ki kell jelenteni, hogy a finn külügyminiszter éppen olyan futóbolond, mint korunk annyi más idiótája. Meggyászolni egy magzatot, nem lehet őszinte gyász, hanem nyilvánvaló politikai giccs. Meggyászolni egy magzatot, éppen annyira lapos és beteges propaganda, mint az állatok elfogyasztása ellen harcoló, holdkóros lény-védelem mindenféle bárgyú üzenete.

Meggyászolni egy magzatot, egy végtelenül agresszív szektás fundamentalizmus veszélyes üzenete.

Az abortusz – a tulajdonképpen évszázadok alatt kikristályosodott, mainstream európai felfogás szerint – nem gyilkosság, mert a magzat nem ember. Nem lenne helyénvaló itt filozófiai vitát nyitni arról, hogy miért nem az, de tény, hogy a polgári Európa jogrendje, szokása, hagyománya, kultúrája szerint a fogamzás és a születés közötti átmeneti állapotban, a sejtből emberré váló átalakulás folyamatában (egyébként értelemszerűen) nem beszélhetünk emberről.

Hogy azonban mikortól inkább ember a magzat, s meddig inkább nem az, ezt a kérdést – megint csak a dolog természetéből adódóan – nem lehet eldönteni.

A választ a jog adja meg, amely válasz azonban praktikus felelet, s inkább az orvosi praxisból következő etikát tükrözi. Ám polgári kultúránkban mégis ez a hétköznapi, józan, s főleg a valóság (azaz a bizonyosan emberi lényként definiálható anya) tiszteletére épülő megoldás vált általánossá.

Valóság és fikció

Nem véletlenül. A mi kultúránkban a valóság minden esetben felülírja a fikciót. A polgári társadalom sikerét éppen az biztosítja, hogy elképzeléseink, terveink, szándékaink, döntéseink mögött tények állnak, s nem hitek és remények. A tények között pedig, – a huszadik század közepének szerencsétlen tudományfetisizmusát meghaladva – ma már az emberi psziché (kétségkívül bizonytalan) tényeit is igyekszünk figyelembe venni.

Ha az abortusz, józan korlátok között megengedett, éppen azért megengedett, mert tekintettel vagyunk a várandós nők szándékaira, döntéseire, lehetőségeire.

És, amikor egy politikus gyászmiazistennyilán vesz részt a meg nem született magzatokra emlékezve, akkor nemcsak a nők saját teste fölötti önrendelkezését tagadja, de egyúttal tagadja az európai hagyomány tudományfilozófiáját, jogfilozófiáját, etikai prakticizmusát is. Azaz egy olyan ideológiát képvisel, amelyben az egyén nem ura önmagának, amelyben a tudománynak nem kell tekintettel lennie az egyén igényeire, hanem valami emberen kívüli tényezőt kell figyelembe vennie, amelyben a jog nem a köz szolgálatának eszköze, hanem valamilyen felsőbb (morális) hatalom képviselőjének diktátuma, amelyben a mindennapi döntéseket egy elvont fikció, a nagybetűs ÉLET nevében hozzák, akár a valódi, hétköznapi, kisbetűs élet (pl. a várandós nő életterve) ellenére is.

Ez a szemlélet – függetlenül attól, hogy az alapja a keresztény fundamentalizmus, a modernista tudományfetisizmus, vagy (mint más bárgyú, fikciók esetében) a posztmodern ultraliberalizmus –beteg, agresszív és emberellenes extremitás.

Naná, hogy ne álljanak a kormányrúdnál erőszakos tanok harcos képviselői!

Ez éppen nem a liberalizmus kívánalma, hanem a józan polgári értelemé.

Facebook hozzászólások

A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

A vegán zombik támadása

Egy felebarátom mesélte, hogy ismerőse tragikus hirtelenséggel leszokott a húsevésről, miután megtekintette valamelyik állatvédő szervezet …

46 hozzászólás

  1. Rácziusz bácsi egy idióta.

  2. Rés a pajzson.

  3. gyurcsanyiviktor

    Ezt most komolyan gondoltad észérvű ?
    A gyilkosság az gyilkosság akármilyen ész-érvvel próbálod is megindokolni.
    Gratulálok, sokat fejlődtél, már igazi INTERNÁCI vagy, a jövő embere ! Ember-e ?

  4. Meggyászolni “egy” magzatot?

    Mint cseppben a tenger, egy abortált-kikapart magzatban leképeződik a fehér népesség nem kívánt egyedeinek sokasága, melynek katasztrofális következményére évtizedek óta figyelmeztetnek, a többség mégsem veszi tudomásul.

    Kár, hogy Ratius sem.

  5. A magzat ember. Ez szimpla biológia. Ember az, akinek az emberi genetikai kódja már megvan, létrejött. A magzat genetikai kódja ugyanaz, mint később is lesz – nem változik már. Fejletlen ember, de ember, mert a DNS-e ugyanaz, mint ami később is lesz. Ez teszi emberré az embert, nem pedig az, hogy ver-e a szíve. (A kutyának is ver, mégsem ember.) A felfogásod szerint akár a 3 hónapos gyerek sem ember, hiszen az sem él meg etetés és gondoskodás nélkül. Mindegy, hogy a hozzád hasonló agyhalottak meg az európai jogrend szerint ki ember. (Egyébként az európai jogrendben bizony sok helyen emberként kezelik a magzatot, még ha egyesek legalizálják is az emberölést. Nyilván a lengyelek nem európaiak. Meg az írek sem. Mesélj még…)

    Vagy a határt, hogy honnantól ember valaki, te és a hozzád hasonlóak döntik majd el?
    Volt, mikor mások is eldöntötték. Volt, hogy a zsidó nem volt ember. Azokat is meg lehetett ölni. Érdekes, mikor egyesek megmondják, ki ember és ki nem. (Miközben a tények meg ellentmondanak nekik.) Emlékeztet egyes múltbéli eseményekre. … Hát igen.

    A világtörténelem legnagyobb holokausztja az abortusz.

  6. Ha jól értem ezt a meglehetősen kusza (számomra mindenképpen) gondolatsort, nevezzük inkább hangos böfögésnek, akkor a finn miniszter egy rendezvényen meggyászolta a meg nem született gyermekeket, nevezzük nevén a dolgokat, embriókat..
    Akik ugyebár Ratius szerint…hogy is mondjam, hogy ne bántsak meg senkit…tehát nem emberek. Csak emberi kezdemények. Ezt én mondom, nem a szerző, de valahogy ez jött át nekem az írás többszöri elolvasása után.
    Javaslom – hogy ne kelljen ismétlésbe bocsátkoznom – olvasd el magadban majd többször hangosan kedves Ratius az asdasd nicknevű hozzászóló véleményét, mert magam teljes egészében osztom az ő álláspontját, amit lehetne még cifrázni, de minek. A lényeg benne van.
    S, miután értelmezted, mert amúgy értelmes embernek tűnsz Ratius, akkor rájössz, hogy a fenti írást rossz hangulatban követted el…

  7. Jó vicc vplt. Hehehe. Ha nem lenne nagybetűs ÉLET, akkor minden diskurzus felesleges. Ez is.

  8. Mi csajok imádjuk amikor a férfiak – tét nélkül – moralizálnak rólunk. Az abortusz a mi ügyünk, a fiúknak fogalma sincs mit éreznek a nők amikor épp az ő elcsábításuktól elgyengülve egy izgalmas éjszaka következménye után rájövünk, hogy vagy egy életre elszámítottuk magunkat, és felneveljük egy gyermeket, vagy gonosz anyaként eldobjuk-e magunktól?
    A történelem során a szaporodás témakörben mindig mindenért mi nők voltunk a felelősek: ha nem szültünk fiút (amíg kiderült, nem is rajtunk múlik) azért, ha sokat szültünk, azért, ha nem tudtunk szülni, azért, ha nem engedtünk a férfiak csábításának, azért, ha engedtünk, akkor ringyók lettünk, ha baj lett ebből akkor fecsináltak….züllöttek stb.
    De a férfi ne ítélkezzen: ha őkelme nem vigyázott – merthogy kettőn áll a vásár – utána ne játssza haverjaival az erkölcscsőszt se. Teherbe ugyanis csak úgy lehet esni, ha van egy felelőtlen kanos hím is a dologban, aztán lehet elmenni tüntetni az abortált magzatokért jó látványosan elhárítva a felelősséget.
    S még egy megfontolandó:
    Összeszámolták már valaha azt is az erény és élet bajnokai, hogy hány nő esett teherbe erőszak miatt? Azt is könyvelték-e hány áldott állapotba esett nőt öltek meg maguk a díszes apukák, (bátyuskák, és bősz nagyapák) csakhogy ne kelljen vállalni a felelősséget, családi szégyent? S akkor még tegyük magzat-anya mérleg serpenyőbe a szülésbe belehalt sokszázmilliós áldozatokat, meg azokat szegény megvetett leányanyákat is, akik egyedül nevelik a kakukkfiókát, kakukkapuci meg száll közben egy következő fészekbe.

    Mi nők sem vagyunk hívei az abortusznak miután már végre lehet védekezni is, de vegyék a férfiak tudomásul, hogy miután mi viseljük a biológiai, szégyen és sokszor az anyagi következmények teljes súlyát, az abortuszról is csak mi döntünk.
    A másik nemnek – mint a kártyában is – azt mondhatjuk: “kibicnek nincs semmi beleszólása”!

    • A feminista elmebaj előrehaladott állapota. Csoport ideológiai alapon kreál áldozatot, majd jellemhibákat, felelősséget hárít. Önnön tökéletességét hirdeti, szemben a természet és a társadalom törvényeivel. Gyilkosságot relativizál, betiltaná a neki nem tetsző erkölcsi, normákat aztán elvárja, hogy tiszteljék és tapsikoljanak neki. Szánalmas.

    • Takács Miklós

      Tisztelt Naprózsa!

      A férfiak – mint én – nem tét nélkül moralizálnak. Az abortusznak nemtől függetlenül van tétje. Megszületnek-e azok a kisfiúk és kislányok, akikből férfiak és nők lesznek, majd apák és anyák.
      A nők szülnek valóban, és ők maradnak a gyerekkel, ha olyan apajelöltet csábítanak el, aki aztán faképnél hagyja őket. De tudjuk, hogy a nő választ, fogadja-e az udvarlást, a csábítást, vagy sem. Azt is a nő választja ki, hogy kivel él át egy “izgalmas éjszakát”, az Ön szóhasználatával élve. Itt persze a nemi erőszakra nem gondolok, azt egyébként az emberek is másképp ítélik meg. Ha a nő olyan éjszakai partnert választott, aki ily rútul elhagyja, akkor miért a megfogant, és jó eséllyel megszületendő magzattal – saját vérével, fele részben génjeivel – viteti el a “balhét”. A mai jogi és technikai környezetben (pl DNS vizsgálat) szinte 100%- hogy megtalálható az apa, aki a gyermek tartására is kötelezhető. Miért a magzat bűnhődik a nő és a férfi felelőtlenségéért? Miért nem viselik a szülők az “izgalmas éjszaka” következményeit? Miért ne lehetne gyilkosságnak nevezni ami az, az élet erőszakos és szándékos elpusztítását. Mi a különbség a megszületés előtti és utáni pusztítás között? Miért bűn a nem kívánt gyermek megölése a születés után, és miért ne lehetne bűnnek tekinteni,és kezelni a születés előtt?

      A házasság ellen kb. 100 éve permanens forradalmi harc folyik. Pedig a nő és a megfogant gyermek hosszú távú érdekeit legjobban ez biztosítja. A házasság alatt fogant gyermek apja vélelem szerint a férj, semmi külön jogi procedúrát nem kell lefolytatni. A házasságban a gyermek tartásához az apa is teljes erejével hozzájárul. A házasság felbontása esetén az apa gyermektartásdíjat fizet, a gyermek a szülei után – az apja után is – örököl. Ezek mind a gyermek felneveléséhez és további életéhez szükséges anyagiakat, a házasságban felnevelkedés a lelki-szellemi szükségleteket is biztosítja.

      A magzat az anya és az apa közös ügye, miért csak a nő dönthetne róla. Miért dönthet egyáltalán valaki egy másik életről, ha annak esélye van a teljes életre? Ki az aki a saját életét erre szánná, ki tett már szemrehányást saját anyjának, hogy nem vetette el? Miért lenne az apa a kibic? A nők teszik a férfiakat kibiccé az “izgalmas éjszakával”. Miért házasodnának a férfiak, és miért viselnének felelősséget, ha a felelősségviselés lehetőségétől és szükségességétől az “izgalmas éjszakás” nők (akik már nem csak a kurtizánok, hanem a nők sok része – tanult, jól szituált nők) megfosztják őket. Az “izgalmas éjszakák” is a női felelőtlenség jelképei, ne is ismerjem akivel átélem, nem is fontos, hogy kitől foganok, ha “baj” lesz, majd elvetetem.

      Még mielőtt elindul a mocskolódás-cunami, házasságban élek, négy gyermekem van, és a teljes nevemmel vállalom amit írok.

    • Az abortusz elsősorban rohadtul nem a te ügyed!
      Hanem a gyereké, akit megölsz.

      Az anyagi következményt meg általában éppen a férfi viseli.
      Ő fogja fizetni a tartásdíjat, meg úgy egyébként is ők tartják el a többségetek seggét. Ők fizetik a popsikátok alá az állami [email protected] se érő állásokat, látszatmunkákat, a bürokráciát, ahol “dolgozhattok”, a korai nyugdíjat, az övékénél jobb egészségügyet, a büfészakos felsőoktatást, a gyest, családi pótlékot meg a többit.

      Egyébként meg a társadalomnak (így a férfinak is) azért kell döntenie helyetted az abortuszról, mert – ahogy azt írtam – az nem rólad szól. hanem egy másik emberről, akit te éppen meg akarsz ölni.

    • “Mi csajok imádjuk amikor a férfiak – tét nélkül – moralizálnak rólunk. Az abortusz a mi ügyünk, a fiúknak fogalma sincs ….”

      tehát a férfiak csak gyerekcsinálásra jók (esetleg baszni)… ezek után (meg a királyi többes után) mondjuk ne csodálkozzon ha egyedül marad a “bajával”.

      amúgy a probléma ott kezdődik, hogy ezt – a terhességet – “bajnak” tekinti….
      szánalmas

  9. Naprózsa!
    1. Az erőszak, mint olyasmi, ami megtörténik a nővel, nagyon erősen el van túlozva, mert ez az érdeke a feminizmus nevezetű valaminek.
    2. Az erkölcsi parancsok többsége, a társadalom hagyományai éppen azért olyanok, amilyenek, hogy a nő védve legyen, mert bár az amerikai filmipar gyártja a női harcosokat, a valóságban a nők gyengébbek a férfiaknál és ezen a tényen a feminizmus nevű izé sem segít.
    3. Amit csinálsz, az éppen a felelősség elkenése. A nő is felelős a döntéseiért, amihez az erkölcs nevezetű néhány száz-ezer éves emberi tradíció segítséget nyújt, de az nem megy, hogy ha ezzel a szememmel nézem, akkor én vagyok az erős, ha meg ezzel, akkor megerőszakoltak, éppen úgy, ahogy azt a pillanatnyi érdekeim megkívánják.
    Ja, és még mielőtt szájat tépnél, nő vagyok, de végtelenül felháborít, hogy a fehér férfi démonizálása milyen szinten áll.

    • Kedves Teknős!
      Én nem démonizálom a férfiakat, sőt kifejezetten kedvelem,tisztelem őket. De a többiek, az elnyomott nők milliárdjai nevében kikérem, hogy mások döntsenek a sorsunkról és testünkről. A magzat nem ember a 12 hetes korig semmiképp sem, s ne keltsenek bűntudatot bennünk femináci leszbikusok és olyanok, akik soha nem kerülhetnek ilyen helyzetbe. A nőkre hárítani a felelősséget pedig finoman szólva nem korrekt. A szexualitásban a férfiaknak is pont annyi felelőssége van, ők is tudnak fogamzásgátlást alkalmazni, de sose hallom a hangos óbégatást mikor abortuszról van szó, hogy hol vannak az apucikák, ők milyen megvetést érdemelnek?
      Nem kell ahhoz fizikai erőszak, elég a társadalmi, családi, partneri nyomás, hogy egy leány felvállalja akár az abortusz, akár a vetélőtabletta okozta tortúrát, megaláztatást és fájdalmakat. Valójában ez a társadalmi nyomás is egyféle erőszak.
      Lehet, hogy itt elbeszélgetünk erkölcsi kérdésekről jódolgunkban, de cirka 2,5 milliárd nőtársunknak még mindig ez a fizikai-társadalmi napi terror, erőszak az osztályrésze, s boldogak lennének ha ők is dönthetnének a gyermekvállalás kérdésében. Nem véletlen volt hatalmas öröm minap az írországi abortusz referendum győzelmében.
      Én nemhogy a felelősséget nem kenem el, hanem akárcsak tisztelt Ratius is, ebben a divat-ellenszélben őértük is felvállalom az írás felelősségét.

      • Naprózsa! A másik. Hogy is van ez ? neked jogod van felelőtlenül ágyba bújni bárkivel, mert a védekezés az a férfi dolga? tisztára mint az Erik a vikingben, állunk a süllyedő szigeten és kiabáljuk, hogy a férfi dolga a védekezés, a férfi dolga. Végtelenül szánalmas vagy és te ne hivatkozz a szánalmas helyzetedért senkire. Ha te olyan férfit akarsz, aki dönt helyetted, akkor olyan férfinek add oda magad. megint jogokat akarsz, kötelességeket meg nem.

        • El kellene olvasni amit írok. Egy szóval sem írtam, hogy a nők nem felelősek semmiért, de mindkét fél felelős a gyereknemzésért. Viszont ha már megvan a baj, akkor csak és kizárólag a nők döntése a saját testük felett, mert az összes terhet is mi viseljük.
          A lényeg az, hogy a férfiak – akik ráadásul sokan nem is hajlandóak védekezni – semmiféle módon nem szólhatnak bele a mi ügyünkbe, mert ha a nők abortuszra kényszerülnek, az pont bizonyítéka annak, hogy ők sem vették ki a részüket a probléma megelőzésében, tehát nincs is erkölcsi joguk bennünket elítélni. Én ugyan nem voltam érintett e témában, de bizony volt idő mikor idegesen számolgattam, hogy nem felejtettem-e el a tablettát, vagy betegen nem hánytam-e ki, és bár csak férjemmel éltünk boldog házasságban, ilyenkor őneki kellett átvenni a felelősséget, úgyhogy még kívülállóként is átérzem a nőtársaim gondjait, ellentétben abortusztiltás pártiakkal.

  10. Röviden szólok, mert érvelni felesleges neked: idióta vagy barátom!

  11. Lefordítom az abortuszt a pénz nyelvére.
    Amikor ágyba fekszel valakivel annak tudatában teszed, hogy annak lehetséges következménye a terhesség. Tehát döntést hozol, mint a bankban, amikor hitelt veszel fel.
    Aztán eljön a hiteltörlesztés ideje, a bekövetkezett terhesség.
    Ekkor új döntést hozol, nem törlesztesz, hanem inkább megölöd a bankárt. Úgy gondolod, hogy ezt szabadon megteheted…?
    Az erőszak kicsit árnyaltabb helyzet, ami szerintem büntetőjogi eset, az erőszakolónak börtönben a helye. A magzatot ebben az esetben sem meggyilkolni kell, hanem a felnevelését arra bízni, aki vállalja.

  12. Kedves Naprózsa! Én nem értem, hogy a maguknak mindig és mindenhol jogokat követelő nők ( Vö: Ne a férfiak döntsenek helyettem. ) miért nem akarnak felelősséget vállalni a döntéseikért? Miért kell nekik a megerősítést, hogy jól döntöttek, miért van szükségük arra, hogy a férfiak rábólintsanak és egyetértsenek velük? mert az a nők milliárdjaira való hivatkozás elég szánalmas védekezés. Itt Európában nem vagy kényszerítve semmire. Csak ahhoz nem vagy elég öntudatos, hogy ne zavarjon az, hogy a döntésedet nem helyeslik, totális önigazolást akarsz magadnak, ezért zavar az, ha kimondom, bizony gyilkosság az abortusz. Legyél öntudatos, és vállald fel a döntéseid következményeit. Ahogyan nekem is fel kell vállalnom azt a szekérderéknyi gyereket, akiket megszültem. Nem hivatkozom rá, hogy jajj engem kényszerítettek. Nem kényszerített senki semmire, ne takarózz másokkal! A nyafogás nem öntudat, ti pedig lépten-nyomon nyafogtok.

    • Fejezze be a szekálásomat, kedves Teknős! Úgy védem a nőtársaimat, hogy már nem is vagyok érintve e kérdésben, és amúgy sosem éltem szabatos életet se, a férjemmel mindig is megosztottuk minden téren a felelősséget. S tudom, hogy sok férfi ugyanilyen nemes lélek mint mi és a barátaink, akik viszont sosem törtek pálcát a bajbakerült nők fölött.

      Viszont ha már ilyen világfontosságú problémává vált a magzati lét megőrzése, akkor nem kellene gyilkosnak kinevezni azokat a muszlim erőszakolókat is, akik azért jöttek ide, hogy a lányainkat efféle “gyilkosságra” kényszerítsék a tettükkel?
      De menjünk tovább: mi lenne, ha inkább azokat ítélnék el, akik a már megszületett emberéleteket oltják ki tömegével különféle harctereken, vagy azokat, aki erre pénzt adnak, uszítanak, fegyvert gyártanak?
      Vegyük csak akkor elő a magzatgyilkosság figyelemelterelő témáját, amikor az összes felbujtó, gyilkos, fegyverkereskedő és embert ölt katona, terrorista már mind megérdemelt helyén a börtönben ül.

  13. Én azt vártam, mikor jön a megjegyzés, hogy na, az idáig volt a vicc….

    Az abortusz, mint egészségügyi tevékenység!!!! És kérdem, miért nem várjuk meg, amíg megszületik, aztán ráér eldönteni, hogy kinyírjuk-e? Adjunk már egy esélyt, a fene egy meg, a spártaiak ebben nagyvonalúbbak voltak, mégis mekkora a szörnyülködés, hogy hú, a spártaiak, meg Taigetosz!!!

    Tudomásul kéne venni: a szex nem emberi alapjog, amit kötelető művelni, aztán, ha valami nem várt történik, akkor jöhet az egészségügy.

  14. Mindig ugyanaz a vita! Egyátalán: hol van az leírva, hogy a szex alapjog, a következményeiért nem vagyok felelős?

  15. Roppant irritáló ez az okoskodó,szófosó agresszív seggfej Tatos nevezetű….
    Sok hülye csuromkeresztény,álszent fasz.Egy marék sejt nem ember.Ember az, akinek
    személyisége van ( többek között ),egy sejthalomnak nincs.

    • Az elmebetegnek nincs személyisége. Ergo ő sem ember.
      Avagy a kutyának is van. Ezek szerint ő is ember.

      Köszönjük Emese!
      Leülhetsz, egyes. 🙂

      /Mondom mindezt full ateistaként. 🙂 /

  16. A legtöbb abortuszt 20-30 éves korú nők végeztetik. Ez a párválasztás időszaka, ezért valószínű, hogy a párjuk már megvan (azért közösültek vele, hogy megtartsák), de a gyermek helyett a karriert választották.

  17. Attól, hogy jogilag lehetővé tesszük az abortuszt, attól még a gyilkosság nem válik szarássá. Az abortusz gyilkosság, a szex pedig nem valami könnyed szórakozás, hanem gyerekcsinálás. Nincs 100%-os fogamzásgátlási módszer. (legalább is a normál, elterjedten használt, nem radikális módszerek.) Minden szexuális kapcsolat, minden gyerekcsinálásnak a végeredménye gyermek lehet. Az abortusszal az emberek a saját felelőtlenségük és tudatlanságuk elől próbálnak megmenekülni. Engedélyezhetjük az abortuszt bizonyos feltételek között az emberek gyengesége miatt, de elhazudni a magzat elabortálását, az sokkal nagyobb bűn. Épp azért, mert az embereket ez tudatlanságban, hazugságban tartja, ezért erősen hozzájárul a felelőtlenségükhöz, hogy ne cselekedjenek felelősségteljesen és ne vállalják a cselekedeteik következményeit. Egy írástudótól ez hatalmas bűn.

  18. Morbus Hungaricus

    Ratius elég hülye cikket írt, de hát volt már erre példa korábban is. Az a benyomásom, hogy az ő szellemi korlátai nagyjából ott húzódnak, ahol a nyugati keresztény tradíció kezdődik.Kár, mert egyébként szórakoztatóan ír.

  19. Az abortusz az első három hónapban nem gyilkosság, mert az anya méhében levő differenciálatlan sejtcsomó nem valódi ember, nincsenek szervei, idegrendszere, tehát jogai sincsenek. Másrészt, hogy mikor lehet vagy kell elvégezni ezt a beavatkozást, kizárólag annak a nőnek a dolga, akinek a testéről szó van.

    • Ennyi erővel az abortusz

      – az első 4 hónapban sem gyilkosság, mert az anyaméhben lévő 4 hónapos magzat nem életképes önállóan, ha kivennénk onnan.
      – az első 8 hónapban sem gyilkosság, mert az anyaméhben lévő 8 hónapos magzat nem lélegzik.
      – a születés után fél évig sem gyilkosság, mert a megszületett csecsemő az anya táplálása nélkül nem él meg, így az is a nő döntése kell legyen, hogy megtartja-e.
      – az első 10 évben sem gyilkosság, mert az az élőlény, amelyik nem képes szaporodóképes utódot létrehozni, az nem az adott fajba tartozik.
      – az első 14 évben sem gyilkosság, mert nem tudja magát eltartani, önállóan nem életképes sejthalmaz.

      Hogy ti feminácik mennyire be tudjátok magatokat égetni a pillanatok alatt cáfolható sületlen ‘érveitekkel’, az valami csodálatos. 🙂

    • Differenciálatlan sejtcsomó az te lehetsz, csak elfelejtettek kikaparni. Remélem nincs és nem is lesz soha gyermeked, bocs ‘differenciálatlan sejtcsomód’ és a macskáid fogják felfalni a kihűlő, senkit nem érdeklő tetemed.

  20. El a kezekkel a nők testétől, fallokraták!

  21. Európa országaiban az abortusz végrehajthatóságának törvényei vannak, a törvény pedig egy társadalmi engedmény és szabályozás egyben, szóval az európai ember megengedi az abortuszt. Elviselni ellenben nem a társadalomnak, hanem a gyermekét elvető nőnek és a környezetének kell, igazából nem is magát a beavatkozást kell viselni hanem a következményeit, mint ahogy a gyermek felvállalása esetén az azzal járó következményeket kell viselni.

    Azt sem hinném, hogy az európaiság(bármi is ez a kiváltság) mércéje az lenne, hogy az egyén pozitívan, negatívan esetleg semlegesen ítéli meg a terhesség megszakítást. És mivel az ember nem egy gép, hanem egy vérző, érző lény, lelke van. Lelke ami egyénné, személyé teszi. Még ha lélek egy része vagy akár az egésze társadalmi normáink egyéni szocializálódásunk hatására formálódik ki, még akkor is döntéseinket szükségleteink mellet, a lelkünk határozza meg, így az abortuszt is. Innen kezdve mivel az abortusz is egy döntés (legalább annyira mint a felelőtlen szexuális együtt lét) így vannak morális megfontolások.

    Ne nevezzük gyilkosságnak, mert ugye ez demoralizálja (moralitás megint) az embert, akinek amúgy sincsenek vagy megfogytak a lelki támpilléri (a meginoghatatlan hite). De ne is nevezzük egészségügyi gyakorlatnak egy élet (függetlenül attól, hogy embernek vagy nem embernek tekintjük és hogy önálló létezésre nem képes) kioltását, az olyan mintha a terhességet meg betegségnek neveznénk, holott a felelőtlenséget sem nevezzük elmebajnak (pedig valahol az). Ne az legyen már az abortusz morális alapja, hogy az csak egy jól szabályozható egészség ügyi gyakorlat.

    Nem lehet őszinte gyász, de akkor a holokausztról való megemlékezés sem lehet őszinte. És még ha mindez a kettő Valahol csak egy tiltakozás egy figyelem felkeltés is , még nem lesz giccs vagy propaganda.

    Mi az, hogy: “Nem lenne helyénvaló itt filozófiai vitát nyitni arról, hogy miért nem az…”? Hát hol máshol lenne a helye mint itt?

    “Hogy azonban mikortól inkább ember a magzat, s meddig inkább nem az, ezt a kérdést – megint csak a dolog természetéből adódóan – nem lehet eldönteni.
    A választ a jog adja meg, amely válasz azonban praktikus felelet, s inkább az orvosi praxisból következő etikát tükrözi. Ám polgári kultúránkban mégis ez a hétköznapi, józan, s főleg a valóság (azaz a bizonyosan emberi lényként definiálható anya) tiszteletére épülő megoldás vált általánossá.”-ezt a részt, főleg a második felét nem tudom dekódolni.

    Terveink, döntéseink, szándékaik mögött bizony sokkal inkább remények és hitek vannak. A tények a lehetőségeinket adják. Így a tények lehetőségeinken át a sikerességünk eredői. Hogy hol a határ valóság és fikció közt, nos arról csak annyit, hogy lehetőségein sokszor a lehetetlennek hit dolgok megdöntése (pl .:repülés).

    Igen az abortusznak vannak józan korlátai, amely kereteken belül elfogadható, de-és megint csak ide térek vissza-a két felelőtlenül közösülő személynek (nem csak a nőnek, ha csak nem erőszakolásról beszélünk) az együtt lét alkalmakor nincsenek élettervei. És az nem felelősség tudat, hogy abortusz.

    Mi lesz amikor az ember képessé válik az embrió az önálló létezésre képtelen magzatot képes lesz a nő testéből úgy eltávolítani hogy ne veszítse el az életét, és lehetségessé váljon, hogy kifejlődjön. Akkor vajon, a nők teste fölötti önrendelkezés megdőlésévél mi lesz az abortusz megítélése?

    • Lezárhatjuk ezt az örök moralizálást azzal, hogy jó, mi nők elfogadjuk, hogy aljas, szánalmas lények vagyunk, mert néha rászorulunk sejthalmaz eltávolításra, s mint eddig is megszokhattuk, mindig mi vagyunk a felelősek minden életért, sőt gyilkosok vagyunk, kivégzőosztag elé velünk!

      De csak akkor, ha minden férfi és életpárti lemond a következők megevéséről:
      Birka, sertés, csirke, marhahús és mindefnéle hús Merthogy ezek fogyasztása is gyilkosság. Sőt a tojásos nokedli is az, mert a tojás is egy magzatkezdemény, s abba már ne is menjünk bele, hogy minden egyes gabonaszem elfogyasztásával is megölünk egy leendő növényi életet!!!
      Ha minden magzatvédő áttér a kizárólagos gyümölcsevésre, akkor, de csak akkor mély bűntudattal mi gyilkos, vagy potenciálisan magzatgyilkos nők önként megyünk a máglyára!

      • Az ilyen ostoba, gyáva semmirekellő inkább sterilizáltassa magát. Az az igazi “rendelkezés a teste felett”. Ne beszéljen a nők nevében, mert csak árt nekik, ha valaki elhiszi, hogy ön is nő.
        Nem élt “szabatos” életet: ez bizony látszik…

      • Ne haragudjon de ön nem ért engem. Én nem bánom a nőket, és az abortuszt is el tudom fogadni, mert tudom, látom, hogy van amikor az élet úgy alakúl, hogy a magzat életét el kell venni és nem azért mert rászolgált. De attól, hogy valami bizonyos esetekben szükséges, még nem lesz nem, hogy jó, de még természetes, magától értetődő sem. Eleve nem lehet az abortálók között egyenlőséget tenni. Hiszen van aki felelős gyermek vállalás mellett valamilyen rendellenesség okán kell abortáljon, esetleg erőszak miatt, még a nagyon súlyos anyagi helyzete is jó nagy fenntartással de elfogadom, de aki valamilyen élet tervre, és az én testemel azt csinálok amit akarok érvek fonalán, minden érzelem nélkül abortálja az életet a testéből az minimum gép, de inkább egy számító szörny. Kenhetjük a döntés felelősségét férfiak és nők között oda vissza, de az óvszer használata nem csak a férfi felelőssége, hanem a nőé is. Ostoba az a nő aki belemegy egy óvszer nélküli szexbe, még ha fogamzásgátlót is szed, mert a nemi betegségek is ott vannak. “Sejthalmaz” beszédes. A körtéhez hasonlítani egy emberi életet, ez az a számítóság amit mondtam.

        • Bocsi, kedves KÁ11, nem Önnek volt válasz, véletlenül ment be az Ön kommentje után.
          A többi, a nőket lebecsülő megmondóember miatt szólt a szöveg.
          De, szerencsére eljutottunk odáig a több évezredes elnyomás után, hogy mi dönthetünk a testünkről.
          S ha ez nem tetszik a húsevő álszent életvédőknek, akkor rendezhetünk csak mi nők szavazást arról, hogy jogunk van-e a saját testünkről és jövőnkről dönteni.
          Miután férfiak-nők Írországban is minap nagy egyetértésben megszavazták, garantálom, hogy a most hozzászólni a lecseszés miatt nem merő nők nálunk 80-90%-a megszavaznák a 12 hétig végezhető abortuszt.
          S ezzel részemről zárom is e felesleges álszent vitát.

          • Ellenben én ide számom.
            Mert ön kedves nem azonos dolgokat próbál egyenlőségbe állítani. A vita álszent, ön szerint, álszent mert húst eszünk és kenyeret. Igen, ha belegondolok az emberi életet is kilóra mérjük. Azt kellene meglátni, hogy az abortusszal szembeni negatív tartás, nem a nők elleni negatívitás, pusztán egy élni akaró faj, természetes reakciója egy nem természetes dologra, tovább fűszerezve azzal, hogy emberként tudjuk, hogy az élet felbecsülhetetlen.

  22. Nem lehet őszintén meggyászolni egy magzatot? Na rohadjál meg szemét mocskos Rác-ius! Gondolom egy gyermektelen fidesz-propagandista idióta vagy, gratulálok. Fiam születése után nagyon szerettünk volna neki testvér(eke)t. Sajnos a természet nem akarta és elment a két magzat. Meggyászoltuk. Nagyon. Feleségem majdnem beleroppant. Úgyhogy menj te a jó k…a anyádba te mocskos szemét bértollnok nulla! Szopogasd a komcsi kitüntetett Stefka metélt [email protected]át, akkor tuti irogathatod a liberális szarságaidat álnéven ami aztán roppant gerinces dolog. Ha férfi vagy elfogadod a kihívásomat! A beledet is kitaposom te rohadék! Az elérhetőségemet tudod Rác-köcsög.

  23. Naprózsa!

    Milyen elnyomás???
    Az, amikor még a nők szerint is a férfi volt a nő rabszolgája?
    Idézet egy 1600-ban írt könyvből:

    “Bámulatos, hogy városaink utcáin a cipész, a hentes vagy a hordár felesége selyemruhában jár és aranyláncokat visel nyakán, gyöngyöket és értékes gyűrűt… És megfigyelhetjük a férjét, amint húst darabol, vagy terhek alatt görnyed mint a szamár, bemocskolva állatvérrel, szegényesen öltözve olyan ruhában, amit zsákanyagból varrtak… De ha valaki jobban belegondol, érthetőnek és indokoltnak fogja ezt találni, hiszen magától értetődik, hogy a hölgynek – még ha nemtelen családba született is – kijár a csillogás az ő természetes kiválósága és méltósága okán, míg a férfinak természetes a dísztelenség, hisz a nő rabszolgájának, teherhordó szamarának született.”
    /Lucrezia Marinella/

    Ennyit a nagy “nőelnyomásról”.
    Emellett nem a saját testedről döntesz. Mivel amit megölsz, az nem is a te genetikai kódod, nem a te tested, hanem egy teljesen más genetikai kódot tartalmazó test, még ha fejletlen is. Egy másik élőlényt ölsz meg. Ráadásul annak a genetikai kódja ember. Tehát ócska dolog felhozni itt az állatok megevését. Mert annak a genetikai kódja nem emberi. Míg a magzaté az. Az abortusz emberölés, akárhogy reszelgeted is.

    Viszont valóban kétségen nincs afelől, hogy a nőneműek 80-90%-a megszavazná, hogy ölhessenek. Fikarcnyi empátia nincs bennük, csak a saját jólétük a fontos számukra, amiért még embert is képesek gyilkolni, szemrebbenés nélkül. Még a saját gyereküket is, ha az kellemetlené válik számukra, és a saját kis jólétüket veszélyezteti. És még meg is magyarázzák, hogy az nem is gyilkosság. mert így megnyugszik a kis gyilkosok lelkivilága. Hitlerék is pont ugyanígy magyarázták meg, hogy a zsidó nem ember, azt meg lehet ölni. A feminácik is pont ezt teszik. De odáig még Hitlerék sem süllyedtek, hogy a saját gyerekeiket ölték halomra. Erre az emberellenes szintre csak a feminácik tudtak eddig lesüllyedni, senki más. Sokat elárul a női nem mai színvonaláról, ahogy lökitek el magatoktól a felelősség vállalását, és egyben hogyan követelitek magatoknak az ölés jogát. Ennyire még soha nem süllyedt le a női nem a történelem folyamán, mint manapság. Tapsoljátok meg magatokat! Elértétek, hogy most már szabadon ihatjátok akár a magzataitok vérét is. Éljen a nők “szabadsága”, hiszen jogotok van hozzá! Mert nálatok láthatóan ezt jelenti a szabadság és a jog. Mások életébe való belepofázást, élősködést, és akár mások megölését is, ha az aktuális érdeketek azt kívánja.

    A baloldaliság új magasságokba emelkedett:
    – Nácizmus: 17 millió ember megölése
    – Kommunizmus: 85 millió ember megölése
    – Feminizmus: 1 milliárd ember megölése
    http://www.johnstonsarchive.net/policy/abortion/wrjp3314.html
    Régen még emberek voltatok. Ma már jelentős részetek kiírta magát az emberi közösségből. Rosszabbak lettetek, mint a náci halálgyárosok, vagy a gulágok pribékjei. Gyerekgyilkosok lettetek. A saját gyereketek gyilkosai.
    Gratulálok!

    Mi lesz a következő lépés?
    A már megszületett gyerekek megölésének joga, ahogy azt már néhol követelitek is?
    https://www.dailytelegraph.com.au/news/national/abortion-outrage-mums-should-be-allowed-to-terminate-newborns-say-australian-academics/news-story/05da73dcef423139d0b5003ca8d05346?nk=952356fa7fab476860dac29460963e50-1499673709
    Vagy csak a fiúkat akarjátok majd irtani, ahogy azt már a 60-as években felvetették a feministák? Mondd, mikor jutunk el oda, ahol a női nem már nem akar több vért inni a saját gyerekeiből?
    Lesz olyan, hogy végre újra emberek lesztek, vagy erre esély sincs már?

    • LOL. Nem tudom, van-e ivarérett fiad, és ha igen, mennyire sikeres a lányoknál. Ha betiltanák nálunk az abortuszt, ott lenne a döntés elleni tüntetésen, de legalábbis mélyen egyetértene vele, amennyiben nem egy pattanásos, hájas szobanövény. Lehet, hogy te se vernéd ennyire a tamtamot, ha az a kérdés, hogy a gyereked. fiatalon szülő legyen úgy, hogy még magáról se nagyon képes gondoskodni, vagy élje az életét, tanuljon, dolgozzon azt, amit szeret, és majd idővel érett fejjel, saját döntéséből, önállóan alapítson családot.

      • Attól, hogy a te gyereked nem tud magáról gondoskodni, sem felelősséget vállalni a tetteiért, az sokat elárul a te képességeidről. De ennek ellenére szerintem ne magadból indulj ki.

        A felnőtt attól felnőtt (többek között), hogy el tudja magát látni, és tud felelősséget vállalni a tetteiért. Ergo ha nem akar gyereket, akkor védekezik. Jobb esetben ez utóbbit a szülők már az ivarérés előtt/kezdetén megtanítják a gyereküknek. Rosszabb esetben az iskolában mondják el neki. De lehet, nálatok ez nem így szokás.

        Lehet, hogy a “nevelésed” hatására a te gyereked erre nem képes, és még mindig anyuci kis kedvence, akinek te szoktad még mindig kitörölni a popsikáját. De segítek: Bizony veled ellentétben vannak olyanok is, akik felelősséggel bíró, öngondoskodó felnőttet nevelnek a gyerekükből, nem pedig egy parazita, önállóságra képtelen korcsot. Ráadásul az abortuszt a legtöbbször huszonévesek csináltatják. Ha valaki ennyi idős korára sem képes az öngondoskodásra, felelősségvállalásra, az sokat elárul róla is, meg a drága szüleiről is – akiknek nyilván fontosabb volt az önmegvalósítás (pl. a Facebook-on), mint a gyerekük nevelése.

      • Lehet, hogy a te gyereked nem tud magáról gondoskodni meg felelősséget vállalni a tetteiért. Ez bizony sokat elárul a képességeidről. De talán nem magadból kellene kiindulni.

        A felnőtt attól (is) felnőtt, hogy képes magáról gondoskodni, és felelősséget vállal a tetteiért. Tehát ha nem akar gyerkőcöt, akkor védekezik. Jobb családokban ezt a szülők már a pubertás előtt/kezdetén elmondják a gyereknek. Rosszabb családok esetében az iskolában tanítják meg. De talán nálatok ez nem így szokás.

        Így elképzelhető, hogy a ‘nevelésed’ hatására a gyereked erre nem képes, és még most is anyuci kis kedvence, akinek még mindig ki kell törölni a popsiját. De szólok: Veled ellentétben vannak olyanok, akik valódi felnőttet nevelnek a gyerekükből, nem pedig egy önállóságra képtelen korcsot. Ráadásul az abortusz a huszonévesek körében a leggyakoribb. Ha ennyi idős korára valaki nem képes a felelősségvállalásra, az sokat elárul róla is, meg a drága szüleiről is.

  24. grummanavenger

    “… a huszadik század közepének szerencsétlen tudományfetisizmusát meghaladva – ma már az emberi psziché (kétségkívül bizonytalan) tényeit is igyekszünk figyelembe venni.”
    Még ilyen mondatokat, és a hit – mint tény – nem is olyan rossz döntési alap!

  25. Egry Artúr

    Ellenzem az abortuszt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük