Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
Lelkes olvasója vagyok Szakács Árpád cikksorozatának, annak, amelyikben széles fronton nyitotta meg a legújabb hazai kultúrharcot, de még lelkesebb olvasója vagyok a Szakács-ellenes szövegeknek, azoknak a cikkeknek, amelyekben a megtámadottak próbálják elhárítani a Magyar Időkből rájuk szakadó offenzívát. Zárójelben jegyzem meg, ahogy szélesedik a küzdelem, ahogy egyre többen teszik hozzá a maguk pro-ját vagy kontráját, úgy válik egyre érdekesebbé, tanulságosabbá és izgalmasabbá a haddelhadd.
Nem is arról akarok én most írni, hogy igaza van-e Szakácsnak, (mert, hát persze, hogy igaza van), hanem arról, hogy mennyire reménytelenül beteg ez a mi baloldali-liberális kultúr-elitünk.
Itt van például az aláíróív, amelyet a minap adott közre néhány tucat hazai értelmiségi. A dolog abszurditása nem az, hogy az aláírók azt követelik, hogy Szakács azonnal fejezze be a sorozatot, illetve a Magyar Idők fejezze be azt, hanem az, hogy ez a képtelen kívánság egyáltalán megfogalmazódhatott, hogy a szerzők és aláírók, azt feltételezik, hogy bizarr ötletüknek lehet bármilyen foganatja…
No, persze nyilván nem feltételezik. Nem is ez a célja a petíciónak.
Hanem valami egészen más: összetartás, népszámlálás, enumeráció. A harcosok felsorakoztatása, hogy a politikai harc mezejére lehessen áttolni a más kulturális térben zajló küzdelmet.
Néhány nappal ezelőtt Karafiáth Orsolya a 24. hu című online magazinban adta közre a maga narratíváját a kultúrháború jelen állásáról. Aki akarja elolvashatja, de nem ajánlom, mert csupa rosszízűség. Karafiáth azt fejtegeti, hogy a kirobbant kultúrharc a rendszerhez, kormányhoz, végső soron Orbánhoz való viszonyról szól. Idézem tételmondatát: „Ókovács Szilveszter, Baán László, Hammerstein Judit – az egyik a meleglobbi szekerét tolja, a másik a trockista démon kiállításával propagálja az életveszélyes ideológiát, a harmadik olyan művészeket juttat külföldi megszólalási lehetőséghez, akik kritikus hangon mernek megszólalni Orbánról. És a legszörnyűbb, hogy a többség helyénvalónak tartja azt a logikát, hogy „a kutya nem harap az őt etető kézbe” meg „a madár sem szarik a fészkébe”, és elhiszi, rendben van az, ha alkotóként pénzt (támogatást) kapsz a regnáló hatalomtól, akkor egy a dolgod: rettentően vigyázni, nehogy sértőt mondj, írj, ábrázolj. És nem villog a piros jelzőfény, hogy ez az autokrata rendszerek sajátja, vigyázat!”
És a Karafiáth-féle szomorú világkép hűséggel tükrözi a baloldali-liberális szemlélet tragikus reménytelenségét.
Szakács sorozatában, vagy éppen a maga-védő Phrőle Gergely írásaiban, a vitához mostanában csatlakozó Orbán János Dénes szövegeiben, vagy az új, konzervatív szellemi honfoglalást hirdető Békés Márton manifesztumában szó sincs arról, amit Karafiáth fejteget. (Illetve szó van, de csak illusztrációként.) A Szakács Árpád által bemutatott probléma nem az, hogy olyanok kapnak támogatást, akik nem kedvelik a kormányt. A probléma az, hogy a kulturális kormányzat és intézményrendszer által bemutatott kultúrjavak között elenyésző súllyal szerepelnek a polgári, nemzeti, népi, konzervatív, esetleg vallásos értékvilágokat felmutató alkotók és alkotások.
Nem a kormánypárti-ellenzéki törésvonalra kérdez rá Szakács, nem itt húzódik a kultúrharc frontja.
Ha volna még Jobbik, ha az LMP olyasféle párt lenne, mint amilyen Schifffer András vezetése alatt volt – és persze, ha ezeknek a pártoknak volna mondanivalója a magyar kultúráról –, akkor hasonlót kellene mondaniuk, mint amit Szakács képvisel: Elviselhetetlen, hogy a magyar művelődést kisajátította egy erőszakos kisebbség, egy olyan csoport, amelyik a saját értékvilágát akarja ráeröltetni a társadalomra, s amelyik politikai harcként értelmezi a magyar művelődés horizontjairól szóló vitát.
Mi nem így értelmezzük ezt a disputát. Mi nem akarjuk a magunk értékvilágát ráerőltetni senkire. És a kulturális kormányzat sem olyan erőszakos mostanában, mint amilyen agresszív volt a baloldali-liberális vezetés alatt szokott lenni.
Mi nem a saját kulturális diktatúránkat akarjuk.
Mi éppen, hogy fel akarjuk számolni a kulturális diktatúrát.
A harc és a harc tárgya úgy aránylik egymáshoz, mint a Gellért-hegy meg egy vakondtúrás… sajnos nincs ma értékelhető magyar kultúra, oldalfüggetlenül. Az, hogy ki kap több pénzt és ki kevesebbet, nyilván nem lényegtelen, de ebből a szempontból másodlagos.
Az a kérdés , hogy mit tartunk kultúra alatt . Azt a ma van , azaz a ballibsi kultúrterror , aminek egy alapvetése van , „a korlátlan művészi szabadság” , ami mára szabadossággá fajult , nehezen lehet kultúrának nevezni . A szélsőségesen individuális agymenéseket , amelyek gyakorlatilag nélkülözik a befogadó közönséget és bunkó-elitista módon kezeli „a népet” , szükségszerűen beszűkült tudatállapotba kerül . Ha sikerül átlépniük az ingerküszöböt , akkor ő az ünnepelt , ha nem , akkor ő a „megnemértett” , a sértődött és ócsárolja a népet . Mert egy valamiben közösek . Az emberi és művészi alázat teljes hiánya . Egyébként pedig a népkultúra is magas kultúra , ami ráadásul nekünk , a magyarságnak , kimeríthetetlen kincsesbánya . Az irodalmi kánonba pedig vissza köll emelni azokat az írókat , akiket 1945 után , Takaró Mihály Szavával élve , „száműzték” a magyar irodalmi közéletből és emlékezetből . Nincs min csodálkozni , amikor olyan emberek ülnek fontos helyeken , mint a sokat emlegetett Pröhle Úr , egy tévés beszélgetésben burkoltan , de érthetően le nácizta Nyírő Józsefet . A csomagolás pedig a lassan ideológiai alaptétellé merevedő , „megengedő” , ám a mutatóujjat fenyegetően fölemelő intelem . „Válasszuk külön a művészben az embert és annak teljesítményét .”
A probléma az, hogy a kulturális kormányzat és intézményrendszer által bemutatott kultúrjavak között elenyésző súllyal szerepelnek a polgári, nemzeti, népi, konzervatív, esetleg vallásos értékvilágokat felmutató alkotók és alkotások.”
ez nem igaz, még ez sem a gond…hanem az, hogy miközben a jobbosokat permanansen kiszorítva tartják, ÉS mindeközben ŐK vannak támogatva…MINDEKÖZBEN elnyomásról, diktatúráról és kiszorítottságről beszélnek/nyilatkoznak/írnak…magyarul hazudnak.
eés ez fáj nekik igazán, hogy az aljas hazugságukra rámutatott valaki.
A „kultúrharc” az épülő diktatúrák jellegzetessége. Az állampárt csak egyféle kultúrát tolerál (heroikus, árja művek a náciknál, szocreál a kommunistáknál), minden mást elfajzott, libsi szemétnek, dekadenciának minősít, ezért megpróbálja kiiktatni. A demokráciában kulturális sokszínűség van, a hatalom nem foglal állást abban a kérdésben milyen kulturális alkotás legitim és melyik nem.
A kultúrharcnak ott vannak a frontjai, ahol Orbán Viktor és Balog/Fekete által kinevezett kultúraszervezők garantálják, hogy a magyar/ keresztény-magyar/ konzervatív alkotók és alkotásaik legfeljebb megtűrtek, de nem támogatottak. Amíg ugyanazok döntenek a minőségről, akik közel 100 éve kizárólagos kedvezményezettek.
A Szőcs-L.Simon-Pröhle tengely a biztosítéka annak, hogy ez így is marad, sőt, még ígyebb lesz az elkövetkezendő időszaktól kezdve.
Ugyanis szándékosan, cinikusan nem a lényeg felől közelítik meg a problémát, ugyanis ők „libeárlis elit”-ről és azok „leválthatatlanságáról” beszélnek.
Holott, liberális elit nincs. Nem létezik. Politikai és világnézeti alapon előretolt helyőrségek protekcionális finanszírozásáról és minden más világnézetű, szemléletű alkotó kizárásáról, elhallgatásáról, elhallgattatásáról, leminősítéséről van szó.
Szándékosan és tudatosan zárkóznak el attól a demokratikus és valóban szakmai szemlélettől, hogy nem leváltani kell, hanem a közel 100 éve kirekesztett, elhallgatott, kitaszított, leminősített magasművészetet képviselőket és műveiket a méltó helyükre emelni!!!
Ezért aljas Pröhle, és ezért nem fogok soha többet szavazni, mert én nem arra szavaztam, hogy Gulyás Gergely szintén cinikusan a képembe nyomja Pröhle mantráját, hogy: minőségit kell alkotni.
Akinek nem adnak teret, az nem tudja bemutatni!!!
Miről beszél Gulyás?! Kik Orbán tanácsadói?!
Ágoston Villányi (fb)!
Véletlenek nincsenek. Politikai koncepció van.
És most kapaszkodj meg! Utálom a liberálisokat és kommunistákból
„szocialistákká” vedlett senki kormányokat. A keresztény-konzervatív, mindig
jobbra szavazó, a nemz eti kultúrában elkötelezett és tevékenyen alkotó barátomnak volt egy művészeti
alapítványa, mellyel nagyon sok keresztény-konzervatív művészt, együttest, alkotót támogatott. Az MSZP kormányok alatt mindig megkapta a támogatást az NKA-tól.
A Fidesz-kormányok alatt soha. Erre adj nekem magyarázatot!
„És a kulturális kormányzat sem olyan erőszakos mostanában, mint amilyen agresszív volt a baloldali-liberális vezetés alatt szokott lenni.”
Nem agresszivitást vár a 2/3, hanem korrekt szakmaiságot.
A Pröhle különítmény és Gulyás nyilatkozata viszont cinikus erőszak hangján szólalt meg: ez van,” alkossatok remekműveket”. Most nemfenyegetőleg mondják, mint Zsdanov, hogy ha nem, akkor ott a Gulág.
Most cinikusan: azért nem juthattok szóhoz, mert ti, akik nem a liberális világnézetből táplálkoztok, nyilván tehetségtelenek vagytok!
Vérlázító!
Mivel Gulyás Orbán Viktorra hivatkozott, ezzel zárójelbe tette Orbán Viktor minden, a magyar nemzeti értékekkel, hagyományokkal, a keresztény értékekkel kapcsolatos nyilatkozatát, amit az lemúlt évtizedekben a mai napig tett!
Tetszik érteni?!
Ez az, ami furcsa. Milliárdokat kapnak azok a rendezők, akik lejáratják magukat a kormányt is (Mundruczó migránsfilmje). Miért van ez? Tán orbán szereti, hogyha pocskondiázzák? Mert itt, ebben a filmben erről szólt a történet.
T.Halász I!
én kedvelem a török sorozatokat.ciki?
a liberális kulturharcosok nem bírják felfogni, hogy nem zavar minket, hogy utálják a zorbánt és úgymond az ő diktatúráját, (a magyar lélek bárhogy szavaz is, valahol mindig ellenzéki lesz, ez már csak belénk van oltva) senki nem akarja a pénzeket elvenni tőlük, csak egy igazságosabb elosztást szeretnénk
az emberek jelleme, tehetsége stb nem függ a pártpreferenciától
így az sem igaz, hogy az un. haladók különbek lennének bárkinél, aki nem fúj velük egy követ, az egy büdös bunkó
hajrá Szakács Árpád!
……évekkel ezelőtt bekapcsoltam a klubrádiót-szokásom ellenére-…és a következőket hallom…”te évekig katona voltál izraelben…most hazajöttél…mihez kezdesz?….csinálok egy zdidó színházat!…????…igaz…sokan mondják hogy már van TÍZ -zsidó színház- itt …ennek ellenére én belevágok….NOS ???…ez abban az időben volt amikor az ÚJ SZINHÁZ a Csurka-Dörner irányítása alá került és nagy volt a libsi riadalom…KÉRDÉS….most ezek után NEM INKÁBB ELKÉSETT EZ A ” KULTURHARC”???….mert az hogy JOGOS-e azt senki nem vitatja…igen..Az állami TÁMOGATÁST kell átszabni…mert az elején említett zsidó biztos hogy nem az izraelben keresett zsoldjából alapította a színházát….