Tudományos szabadság, tudományos rabság

A Mérce hasábjain így veszi védelmébe az Akadémia kutatóintézeteinek korlátlan szabadságát Tóth Szilárd János: „a tudományban nincs demokrácia. Pont. Nem a demokratikus elv mentén osztanak doktori fokozatokat, akadémiai státust, díjakat és így tovább. Nem a demokratikus elv mentén ítélik meg a tudományos művek minőségét. És nem a demokratikus elv mentén kell meghatározni azt sem, hogy mi számít aktuális kutatási problémának, területnek, következésképpen az sem, hogy mi legyen az Akadémia számára prioritás.”

Mindebből következik Tóth Szilárd János szerint, hogy jogtalan a kormánynak, s rajta keresztül a közvéleménynek az az igény, nagyobb rálátása legyen az Akadémián folyó munkára, illetve, hogy erősödjön a kormány által megtestesített demokratikus kontroll az intézmény fölött.

Valójában persze Tóth Szilárd János otromba csúsztatással él, amikor azt állítja, hogy a tudományban nincs demokrácia. Hogyne volna! A logikában! Na, abban nincs. A racionalitásban! Na, abban sincs. Az ezekre épülő tudományos módszerben! Na, abban sincs. De úgy általában a tudományban? Mondjuk, a tudományos közéletben, vagy pont abban, hogy mi számít aktuális kutatási témának, nos, ezekben szinte kizárólag a közvélemény kontrollja számít. Például a piacé.

És, ha a megrendelő az állam, akkor – hogy, hogy nem – éppen a kormányon keresztül megtestesülő közösségi igényé.

Soha nem tudtunk volna összerakni egy valamire való atomreaktort, ha az amerikai kormány nem önt dollármilliárdokat a Manhattan-tervbe. De csak úgy magában a piac is elég erős „demokratikus” kontrollt jelent. A gyógyszeripari kutatásokat például éppen a hatalmasra dagadt gyógyszerpiac, illetve a piacot éltető jómódú idősek igényei hajtják.

Kurrens kutatás

És, hogy a magyar akadémiai kutatások sem erre, sem arra, sem az állami megrendelések, sem a piaci elvárások felé nem mutatnak, hanem olyan baromságokkal foglalkoznak, mint a genderidiotizmus, és a melegek beilleszkedési nehézségei, az ugyancsak a tudományos világ belső demokráciájának, vagy fogalmazzunk inkább úgy, a magyar tudományos közélet kontrollvesztett voltának köszönhető.

Lássuk be ugyanis, hogy a kutató is csak esendő, hiú, ember. Imádja az elismerést, tudományos karriert épít, nemzetközi megbecsülésre ácsingózik, külföldi publikációt szeretne, annak nyomán katedrát egy hírneves egyetemen, végül valami nívós díjat, és legvégül – az álomhajó révbe ér – egy nevet óhajtana: a Kovács Lajos tétel, a Schváb Ferenc axióma, a Bürgüzdy Tamás paradigma… vagy valami hasonlót.

Mindezt persze nem adják ingyen.

Mindennek feltétele, hogy tudósunk olyan témában kutasson, publikáljon, szerepeljen a nemzetközi konferenciákon, amely témák kurrensek érdekesek, a mainstream tudományos folyam közepében hömpölyögnek. És, bizony, amióta megszállta a baloldali, neomarxista értelmiség az egyetemi világot, éppen az olyan kérdések váltak kardinálissá, amilyeneket a főárammal sodródó magyar kutatók is preferálnak. Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek a témák éppen egybeesnek a baloldali kormányok által finanszírozott kutatásokkal, meg amúgy a multinacionális cégek által fizetett munkákkal: szexuális kisebbségek helyzete, társadalmi nem sokfélesége, migráció és befogadás…

Jé, hogy mik vannak!

Mindenhonnan a magyar kutatási témákhoz hasonló őrület szivárog. Halljuk, látjuk, olvassuk mi is, már, ha nem vagyunk restek, az üdítő kivételek után kutatva időnként tudományos, de legalább tudományos-ismeretterjesztő szakfolyóiratokat böngészgetni.

Presszió és eretnekség

A kutató is ember. Belesimul mikrokörnyezetének elvárásaiba. Olyan lesz, mint a közeg, ami körülveszi, s ha a tudományos közeg annyira emberellenesen tematizált, mint most, akkor a kutató is emberellenes témákat kutat.

Volt már ilyen.

Nálunk még nem is olyan régen a marxista-leninista történelem és társadalomszemlélet uralta a humántudományokat. Kevés szaktudós vállalkozhatott arra, hogy eltérjen a tudománypolitika elvárásaitól. Mindenütt osztályharc, meg termelőerők és termelési viszonyok köszöntek ránk.

De, aki elő tud ásni harmincas években született német szaktudományos anyagokat, ott is meglepő dolgokat talál. Akkoriban és arrafelé a rasszhigiénia volt a kényszerítő elvárás. Mindenhol fajokkal felsőbb- és alsóbbrendű jelenségekkel, elkorcsosulásokkal és genetikai tisztasággal találkozhattunk.

A minap volt 385 éve, hogy Galileo Galilei olasz csillagász visszavonta állítását, miszerint a Föld kering a Nap körül. Ő is meghajolt a vallási fundamentalizmus nyomasztó pressziója előtt, igaz, őt nem a tudományos karrier derékba törése, hanem a maga személyes máglyahalála is fenyegette.

Kár folytatni. A közvélemény uralkodó ideológiája kemény presszióval telepszik rá a kor tudományos világára és a legtöbb kutató lágyan meghajlik a nyomás alatt.

Tudományos karriert akar, nem tudományos eredményt.

Legtöbbjüknek a tudomány művelése csak szakmája, nem hivatása.

És persze az is igaz, hogy a kapitalista piacnál szigorúbb és kíméletlenebb megrendelőt még nem hozott létre az emberiség.

De azért a mai eretnekeket nem olyan elnyomás fenyegeti, mint Galileit és társait. Lehetnének kicsit eredetibbek. Lehetnének kevésbé kurrensek, lehetnének valódi emberi problémáink iránt érzékenyek. Még akkor is, ha egyébként azt csinálnak, amit akarnak.

Akkor meg különösen, ha nem a nemzetközi nagyvállalatok, hanem a magyar adófizetők finanszírozzák kutatásaikat.

Facebook hozzászólások

A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

A liberálisok szerint a jobboldaliak törvényen kívüliek, bármit meg lehet velünk tenni

Strache egykori osztrák alkancellár esete a vodkával és egyéb okosítóval, a nagy pénz ígéretével meg …

22 hozzászólás

  1. Galileit azért vonták perbe, mert át akarta írni a Bibliát, a kor tudományos színvonalához igazítva

  2. Engem bizony érdekelnek a tudós semmiségek. Az pedig kifejezetten, hogy mindez mennyibe kerül.

    • Engem az is érdekel, hogyan fordulhatott elő, hogy 2014-2018 között nem a kormány által kijelölt nemzetstratégiailag fontos kutatások kapták a pénzt, hanem azok, amelyeket a nemzetközi (!) és a honi ellenérdekelt lobbik diktáltak. Palkovics nem véletlenül menesztette Pálinkást.

  3. Ma egy egészen megdöbbentő cikksorozatot olvastam,amelyre egy hozzászóló adta meg a honlap cimét.
    Arról szól, hogy az egyiptomi hieorglifákat ősmagyar nyelven fonetikusan lehet nem csak interpretálni, hanem folyékonyan olvasni. Miután sok “magyarkodó” áltudományos kifejezés van forgalomban, először szkeptikus voltam. De a több évtizedes kutató munka alapossága megyőzőtt arrüó, hogy itt valami komolyabb dologról van szó. Miután a hiegrolifákat állitólag csak magyar nyelven lehet “elolvasni”, mindenesetre azt javasolnám,hogy az MTA egy ilyen fontos témával töltsön egy kis időt. A kutatás oroszlán részét Borbolya János végezte el több mint két évtizedes munkájával.

  4. Erdős Géza

    “Nem a demokratikus elv mentén osztanak doktori fokozatokat, akadémiai státust, díjakat és így tovább.”

    De nem is a tudományosság elve szerint.
    Hanem afféle liberáldiktatúra alapján.

  5. Majd akkor beszéljen a “tudományosság elvéről”, ha kitakarították az MTA-ból az összes félanalfabéta munkásőrt.

  6. Valójában persze Tóth Szilárd János otromba csúsztatással él, amikor azt állítja, hogy a tudományban nincs demokrácia. Hogyne volna! A logikában! Na, abban nincs. A racionalitásban! Na, abban sincs. Az ezekre épülő tudományos módszerben! Na, abban sincs. De úgy általában a tudományban? Mondjuk, a tudományos közéletben, vagy pont abban, hogy mi számít aktuális kutatási témának, nos, ezekben szinte kizárólag a közvélemény kontrollja számít. Például a piacé. Vagy a szocialista államé. Vagy a fasiszta államé. Vagy a multicég elvárásai. Vagy a balliberók narratíva építése. Stb.

  7. Blest Domains

    Nekem volt szerencsém tavaly a Bölcsészettudományi Kutatóközponthoz nagyon érintőlegesen. Az a véleményem hogy egyetlen igazi kutató vagy tudós sincsen ott, maximum jó iparos fordító és filológus. Belterjes társaság akik tudományosan bekent konyvalékban egymást tartják el. Igazi tudományosságnak a nyomát sem éreztem.

  8. Egyetértek a cikkíróval. Magam is ettől szenvedek. Már a doktori kèpzésben is komoly problémák vannak, a Tudományos Akadémia pedig maga a szégyen – különösen a társadalomtudományok területén vannak komoly problémák. Olyan csoportok működnek (profi nemzetközi szintű “curriculum építő” hálózattal), amelyek a velük kapcsolatba kerülő lojális és együttműködő személyeket néhány éven belül megkérdőjelezgetetlen tudósokká kèpesek “vàltoztatni”. Tudom, hogy ez érdekesen hangzik, de aki benne van az tudja miről beszélek. A kapcsolati hálö és kapcsolati tőke az igazi érték ebben a műfajban. Ha vakakit 38-
    30 évesen meghívnak egy oxfordi kutatásra, vagy californiai vendégelőadásra az már sínen van. De ki lesg az akinek a nevét valaki, valakiknek ajánlja? Hat az, aki az előìrt tudományos témák előtt meghajol, és kellőeb lojális, továbbá nem kérdez. Tényleg súlyos a helyzet, mert az MTA kulcspozícióit a balliberális erők tartják fogva 90%-ban. Csak utalnék Horkay Hörcher Ferenc esetére, aki ma már balliberális marxisták “konferenciaszervezője” lett.

  9. A piaci szempontok érvényesítés a tudományban nem ördögtől való. A kormány azonban nem ezt teszi, hanem pénzügyi nyomással, forrásmegvonással megpróbál rátelepedni az Akadémián keresztül a tudományos közéletre, hogy ideológiai szempontokat érvényesíthessen. Ez nemcsak antidemokratikus, de tudományellenes is. Csak diktatúrák vetemedtek eddig ilyesmire.

  10. Gulliver leereszkedik és megnézi a lenti világot, Balnibarbit is. A fővárost, Lagadót látogatja meg. Itt nagy a nyomor, de a lakosok nem azon fáradoznak, hogy ennek véget vessenek, hanem mindenféle kísérletet folytatnak a jobblét reményében. Gulliver elmegy a Felséges Lagadói Akadémiára, és itt láthatja, milyen kísérleteket is folytatnak a lagadói tudósok. Egyikük uborkából szeretné kivonni a napfényt, hogy azzal melegítsen, egy másik jéghamvasztás során szeretne puskaporhoz jutni. Van, aki ürülékből akar tápanyagot előállítani, van, aki a pókfonalat szeretné hasznosítani, van, aki a márvány puhításával próbálkozik, hogy tűpárnát készítsen belőle és van, aki szilárd levegő előállításával kísérletezik. Megpróbálnak felülről lefelé építkezni, disznókkal szántani (ételt rejtenek a földbe és a disznók feltúrják), csupasz birkát akarnak előállítani, és némelyik tudós úgy gondolja, hogy mindenre jó gyógymód, ha a rossz gázokat kiszippantják a testből, illetve levegőt pumpálnak az emberbe, így kiszorítják a beteg gázokat.

  11. A tudomány a nyugati burzsoázia trükkje, hogy megtévessze a dolgozó magyar népet. Szerencsére Orbán Viktor átlát a szitán és tudományos intézetek helyett stadionokat épít a magyarság felvirágoztatásáért. Meg is lehet nézni, milyen világszínvonalú a focink!

  12. Lee Smolin: Mi a gubanc a fizikával? – A húrelmélet problémái és a lehetséges kiutak (Akkord, 2011)
    Iszonyat pénzt nyomtak bele a húrelmélet kutatásába, az eredmények elhanyagolhatóak. Viszont ez a “divatos” téma, így majd minden fontos posztot (oktatói, kutatói, ösztöndíj, stb.) a témával foglalkozók kapnak. Pedig ez elméleti fizika, nem genderakármi.

  13. Érdekes, hogy az MTA amerikai megfelelője a National Academy of Sciences (USA) ÖNFENNTARTÓ.
    Ahogy sok minden más is ott megél szponzorokból, adományokból, például az élsport is.
    Csak nálunk van, hogy a Kormány ellen dolgozó szervezetek is tartják a markukat, mert csak adófizetői pénzekből képesek fennmaradni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük