Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
A kilencvenes években volt az a mondás, hogy a boldogult Kisgazdapárt nagyválasztmánya Európa legnagyobb titkosügynök találkozója is egyben. Ugyanez ma a Jobbikra érvényes.
A hatalomátmentők a kisgazdáktól és a szocdemektől féltek a legjobban ezért árasztották el őket ügynökökkel annyira, hogy a dolog parodisztikus volta a beavatatlan szemlélőnek is azonnal nyilvánvalóvá vált.
És azóta se lehet Magyarországon szélsőjobbos pártot alapítani, hogy az egy párttagra eső titkosügynökök száma ne minimum két fő legyen.
Történelmileg úgy alakult, hogy minden körülöttünk lévő állam a magyar revizionizmustól retteg, de a németek, franciák és az amerikaiak is, ezért egy szélsőséges párt elnökségében, a több kettősügynökkel nem számolva is, általában többsége van a kisantantnak. Ennyi aktort azonban nehéz összehangolni, ezért annyira szórakoztató a szélsőséges pártok konfliktuskezelése és belső élete. Valamint ezért tudnak olyan látványosan hasadozni, ha az idealista tagtársak rájönnek, hogy vannak nagyon nem idealista tagtársak is.
A Jobbik története is tartalmazza ezt a faktort, a terrorista detonátort (ami felrobban, ha elengeded) pedig akkor adták a pártlélek kezébe, amikor valaki elintézte, hogy a Török Gáborra hallgassanak. (Itt kell megrettenünk az ellenérdekelt titkosszolgálatok brutalitásától.)
A Jobbik csak nagyon kis részben volt a magyar radikalizmus pártja, sokkal inkább abból az elégedetlenségből táplálkozott, amelyet az örök vesztesek képviselnek. Akik számára egyik rendszer sem megfelelő, hiszen egyikben sem viszik semmire. Sosem tudták koherensen, egy világmagyarázaton belül maradva megindokolni az álláspontjukat.
A néppártosodás pillanatára már teljesen olyanok voltak, mint a liberálisok, akik csak Orbánhoz képest tudnak valami identitást kiturizni maguknak.
Toroczkai legalább jóképű és képes értelmes mondatokban beszélni, amivel a jelenlegi Jobbik vezérkarra nézve értelemszerűen veszélyes. Az öltöny is jól áll rajta, habár kicsit idegenül, előélete viszont olyan, hogy nagyon jóhiszeműnek kell enni ahhoz, hogy higgyünk a függetlenségében. Még a motivált és éles szemű megfigyelők sem nagyon tudnáan világnézeti különbséget találni a Jobbikon belül, a frakcióik között, mivel világnézetet is alig akad náluk.
A Jobbik egy jelenség volt, amely egy bajtársi szövetség köré szerveződött. Illetve bajtársi szövetség lett volna a törzsgárda, ha lett volna háború az elmúlt hetven évben. Mindenki mást az elégedetlenség, a félreértett rasszizmus és antiszemitizmus hajtott ebbe az életérzésbe.
Senkinek sem volt koherens ideológiája, a hőzöngés pedig nem az.
A régi MIÉP-esek sosem érezték jól magukat ebben a szervezetben, mert megszokták és tisztelték Csurka István cizelláltságát és írói tehetségét. A szélsőjobbon nem szoktak politikai tehetségek felbukkanni, tegyük hozzá, szerencsére. Hitler egyedi jelenség volt, a szélsőjobbos vezérek karizmája erősen korlátozott. Vonáé is az, benne csak Török Gábor és Puzsér Róbert látja azt a váteszt, aki 4 vagy 8 év múlva diadalmasan visszatér és legyőzi Orbán Viktort. Gondolom valami űrcsatában, a Jupiter körül – ahogy Orbán karrierje halad jelenleg…
A Jobbik sosem volt igazi politikai párt, mert nem létezik olyan ideológia, amely gyógyírt jelentene az ilyen típusú boldogtalanságra. A Jobbiknak még második vonala sincs, első vonalát pedig magának Vonának kellett eltakarítani, hogy a vele azonos tehetségű és karizmájú társai közül senki ne tudjon a helyébe lépni, ha valami gond van.
A választások óta a Jobbik nem csinált semmit, mert ahogy a győzelemre, úgy a vereségre sem voltak képesek felkészülni.
Nem kezdtek el, mint a második legerősebb magyar párt, valamiféle programot képviselni, hanem a sértettség és a düh, valamint a személyes ambíciók mocsarába merültek. A Jobbik erre a ciklusra most bizonyosan elveszíti a további szavazatszerző képességét, távolabbra kerül az áttöréstől, mint története során bármikor.
Az igazi radikálisok nélkül pedig üres is lesz, mert azok furcsa dilinósok ugyan, de legalább vannak meggyőződéseik, és sok közülük még bátor is. Ez a maradékról nem lesz elmondható, ők csak arra tudnak gondolni, hogy milyen közel voltak az államtitkár-helyettességhez.
A radikálisokat mindig kihasználják, ezt egyedül a MIÉP nem tette meg, viszont jelentős részüket nem fogadta be. A radikálisok pedig kellenének bármiféle „rendszerváltáshoz”, amiben a Vonát ideglenesen helyettesítő „néppártosék” még reménykednek. Csak ne szóljanak bele a pártjuk ügyeibe.
Na, ezért csinálnak saját pártot.
Logikusan vezette le a Jobbik eddig ismert történetét. A jövő már nem lesz ilyen sikeres, sem ilyen hosszú. Akik annak idején felêpítették, már használták, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Azt tippelem, hogy a listán bejutottak még tovább osztódnak, mert politikus nincs köztük, ahogy szakemberük sincs. Aki azt hitte, hogy ezek kormányozni fognak, azoknak soha nem lesz olyan kormány, amelyikkel elégedettek lesznek. Akiknek ez a nyolc év nem hozott eredményt, az sikertelen, és talán soha nem lesz elégedett. Ezért ne másokat saját magát hibáztassa, az irigység kevés a boldoguláshoz!
64 államtitkár
Azért a titkos-szógák beépítése nem volt hiábavaló.
Eddig egyetlen szélsőjobboldali pártot sem sikerült TARTÓSAN a jobboldal érdekeinek megfelelően működtetni. Akárhogy is nézem,a megszálló erők,(eddig)sikeresen blokkoltak. Általában a „bal” oldal érdekei mentén léteztek. Talán a MIÉP volt az egyetlen kivétel. Bár ott is voltak belső háborúk.
Kinek kell szélsőjobb párt? A narancsfasiszta Fidesz minden olyasmit megvalósít, amit annak idején a kuruc.info hirdetett.
Majdnem teljesen igaz. Csak kivenném a fasiszta jelzőt. Csak az elfogult baloldalasok használják. De az eredetileg a Jobbik érdeme, hogy a Fidesz ennyire Jobbra húzódott
Viszont a Jobbik volt valamikor az egyetlen EU szkeptikus párt. Ezen a téren előre mutatott. Sajnos már nem az. Ezenkívül a Jobbik volt talán az LMP-vel együtt az egyetlen tiszta kezü párt valamikor. Sajnos már nem az. Nekem az egyetlen megoldásnak csak az tűnik, hogy a radikálisok kiválnak és egy új pártot alkotnak és a Jobbik egyesül az LMP-vel, mert két Jobbközép pártra nincs szükség.
A kurucnak a trágyadombon a helye, összes alkotójával , rajongótáborával együtt. Kész, pont.
Az MDF-et is. Vastagon.
Az MDF-et is!!!
Tele volt ügynök brigantikkal.
Ne felejtsük el az SZDSZ-t sem, főleg a taxis korából. Ők kikkel voltak tele, mert arról nem visítoznak.
Nagyon jó írás, zseniálisan megfogja a lényeget.
A tipikus jobbikosok mindig mindent elhisznek és annak az ellenkezőjét is, ha le van öntve radikális mázzal. A „radikális” náluk egyenlő az örök elégedetlenséggel, a politika pedig a saját frusztrációjuk kiélésével. Ebben a vegyes társaságban jól el vannak egymás mellett a valaha Gyurcsány ellen tüntetők és a korábban Gyurcsányra és a baloldalra szavazók is. Közös bennük, hogy meg vannak győződve arról, hogy mindenki felett állnak, ők az élcsapat, akinek Isten adta joga, hogy elzavarja a regnáló kormányt és átvegye a hatalmat, függetlenül attól, hogy éppen ki van kormányon. Közben azzal sem törődnek – észre sem veszik -, hogy hasznos idiótaként hazaárulókat támogatnak. Az ideológia tulajdonképpen másodlagos, majdnem közömbös.
A csapatot két tényező tartja össze. Az egyik az aktuális ellenség, akit közösen gyűlölni lehet és egy vezető, akit a győzelem reményében gondolkodás nélkül követni lehet.
Eddig Vpna volt az istenük, akinek az ő szemükben nem az a bűne, hogy elhagyta az eredeti eszméket és azzal ellentétes irányba vitte el a pártot, hanem az, hogy a Jobbik nem tudott győzni. Győzelem nélkül pedig nincs katarzis, marad a kiéletlen frusztráció.
Most jön Toroczkai és Dúró és az új „nemzeti radikális” párt .
Ki is ez a Toroczkai? Ő az, aki megszervezte a tv székház ostromát, ahol 113 rendőr megsérült és csak a szerencsén múlt, hogy nem halt meg senki. Ez az akció olyan jól jött Guyrcsánynak, mint egy falat kenyér és ennek is volt szerepe abban, hogy a rendőrök október 23-án a Fidesz nagygyűléséről hazatérő embereket és békés járókelőket válogatás nélkül ütötték, verték, lőtték. Toroczkainak a haja szála sem görbült, vajon miért?
Toroczkai Ásotthalmon a DK támogatásával nyert. Hát nem érdekes?
Toroczkai 2016-ban vállalta el Vona felkérésére az alelnöki posztot, vagyis akkor, amikor az igazi, nemzeti érzelmű radikálisok már hátat fordítottak a Jobbiknak, majd némán nézte ami történik.
Aztán a Jobbik által csúfosan elbukott választás urán egyszer csak előkerült és együtt tüntizett Gyurcsány Ferenccel és a baloldali csőcselékkel a nemzeti kormány ellen.
Na és kicsoda Dúró Dóra? Vona legengedelmesebb követője, aki egyetlen szót sem szólt a Jobbik balra húzó politikája ellen és akkor sem, amikor a férjét kitették a frakcióból és a párt vezetéséből.
Mi lesz ennek a pártnak a célja? „Orbántakarodj?” Tulajdonképpen nekik mindegy, csak mindig legyen valami „takarodj”. A lényeg a remény, hogy a meccs lefújása után egyszer lehessen ünnepelni a „csapat” győzelmét. Az, hogy másnap mi lesz az már nem érdekes.
Most fújnak a Jobbikra is, de ha majd Toroczkai kiadja a jelszót, hogy a „patás Orbán” ellen mindenkinek össze kell fogni, akkor megint rohannak szavazni akár a DK-ra is.
A Jobbik tényleg nem egy valódi párt, mint ahogyan a Toroczkai-párt sem lesz az.
„Európa legnagyobb titkosügynök találkozója ”
és mi a helyzet a mi drága Fideszünkkel?
Akik nem épp az átlátható működés példaképei.
Ha a magyarok pénze ennyire nagyon kell nekik, talán a külföldit se utasítják vissza! Lásd Putyinovics Putyinov.
Ne magadból indulj ki. Ne kérd számon a másokon azt, ami a saját jellemződ.