Mit csináljunk, ha elmebetegekkel találkozunk?

Manapság az ember egyre gyakrabban találkozik elmebetegekkel. Ez csak addig vicces, amíg az illetők nem kezdenek el dühöngeni vagy fixa ideáikat nem ültetik át a gyakorlatba a szakmájukban, a családjukban, a munkahelyükön, illetve a politikában.

Kirívóan gyakori, hogy nyugatról, főleg az EU-ból látogatnak el hozzánk dühöngő elmebetegek. Alapvetően helytelen, ha udvarias emberek lévén, nem próbálkozunk meg azzal, hogy megpróbáljuk szembesíteni őket a valósággal és nem reflektálunk nagyon határozottan kritikusan a tüneteikre.

Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere is az udvariasság és a kulturált vendéglátás bűnébe esett, amikor a hazánkba látogató brüsszeli elmebetegek megnyilvánulásai után indignálódó félmosollyal kiszédelgett a szabad levegőre és megpróbált kedves lenni. Persze minden ott szédelgő magyar belesett ebbe a hibába, de hát mi ilyen udvarias népek vagyunk.

A javaslatom az, hogy ne legyünk.

Azt történt ugyanis, hogy Székesfehérvár is pályázott az 2023-as Európa Kulturális Fővárosa címre. A magyarországi pályázatokat valami bizottság előtt mutatták be a magyar városok, amelyben mindenféle „szakértők” fordultak elő, akik a művelt nyugatról látogattak el fasiszta diktatúránkba.

Gondolom kiemelt napidíjjal, veszélyességi pótlékkal ellentételezve.

A szakértők (akiket a népnyelv következetesen szagértőnek nevez, különösen az ilyeneket) a következő mondatokkal, kijelentésekkel örvendeztették meg a klerikális reakciós, fehér és heteronormatív magyarokat:„ez a fehér, keresztény Európa propagandafilmje, mindenki fehér, boldog és az utcán táncol.”. Éppen csak azt nem tették hozzá, hogy a város neve is már kirekesztő.

Cser-Palkovics szerint:

„a szakértők hiányolták a szegényeket és a migránsokat, sokallták a keresztet és a templomokat, illetve azt, hogy mi erre értékként tekintünk. Volt olyan biztossági tag – egy belga politikus –, aki kifogásolta, hogy a pályázatnak az identitását, a görög, a római és a keresztény-zsidó kultúrkörre alapoztuk. Úgy gondolom, hogy ez a néhány mondat is jól jelzi, mi is történt tegnap szakértői meghallgatás címén. A pályázatokkal összefüggésben szinte semmi nem hangzott el, nem foglalkoztak a fenntarthatósággal, a finanszírozással, érdemben nem foglalkoztak a programokkal és a beruházásokkal sem, kizárólag napi politikai és ideológiai vádpontokkal illettek bennünket. Pusztán azért, mert büszkén vállaljuk a kulturális értékeinket”

Mérhetetlenül büszke vagyok Cser-Palkovics Andrásra és minden magyar politikusra, aki a haza üdve érdekében ezekkel a nyugat-európai elmebeteg, jellem-, nem- és személyiség nélküli, agresszív rablókkal rendszeresen kontaktálni kénytelen, és ellent tud állni annak a természetes késztetésének, hogy sikoltozva elszaladjon.

Ugyanis ez volna a normális reakció egy olyan civilizált országban, mint a miénk.

A sikoltozás hatására a népek hívják a rendőrt (nagyvárosban a TEK-et), az meg az orvost (nagyvárosban a mentőt). Jó, ha az ember férfi és még további ciklusokban is polgármester akar lenni, akkor jobb mély hangon kiabálni, hogy veszély van és vad rohanás helyett a határozott távolodás a javasolt. Nőnemű polgármesterek sikoltozhatnak is, de én nem egyet ismerek, aki női mivoltával visszaélve (egyébként nagyon helyesen) már a hatóságok kiérkezése előtt megkezdi a delikvens gyógykezelését. Némelyik úgy tud üvöltözni, hogy pofoznia sem kell.

De ez is csak egy példa a magyar társadalom és kultúra felsőbbrendűségére.

De sajnos eljutottunk oda, hogy elmebetegből mind a hazai fronton, mind behozatalilag túltermelés van. Ráadásul hajlamosak csordába verődni, megszerveződni és a hazai és a külföldi retardált dühöngök és úgy heccelni bennünket. A természetes undor és elszaladás már nem elég, mert ahova szaladunk ott is található jó eséllyel néhány ilyen kórokozó.

Vegyük észre, hogy olyan elmebetegekről van szó (és ebben az esetben ez a kifejezés egy megengedő és pozitív kontextus, mert feltételezi, hogy van gyógymód, az illető még gyógyítható), akik szerint Székesfehérvár utcáin szegényeknek és migránsoknak kellene táncolnia, nyilván a mecsetekké alakított templomaink árnyékában. A boldogtalanságot pedig nyilván a fehér heteroszexuális fehér emberek számára tartanák fenn, mert azok megérdemlik.

Szerintem az ilyen emberekkel szemben az udvariasság nem célravezető.

Ha egy ilyen belga féreg ilyet merészel mondani Magyarország területén, akkor a lehető legudvariasabban fel kell kérni arra, hogy takarodjon innen. Minimum ki kell dobni abból a középületből, ahol az esemény zajlik.

Ugyanis, ha Magyarországon minden reakció nélkül lehet ilyet mondani, akkor az elmebeteg szélsőségeket a normalitás részének tekintjük, és arra bátorítjuk a többi elmebeteget, hogy maga is ismételgesse a marhaságait. És mint közismert, nem lehet minden marhaság mellé közlekedési rendőrt állítani, aki kiosztja a megfelelő pofont.

Amúgy annak a belga államnak az állampolgárról beszélünk, amelynek a gyarmati hatóságai még a XX. század elején is azzal büntették a kötelező beszolgáltatást nem teljesítő négereket, hogy elevenen feldarabolták azok gyerekeit. Ezek már elmebetegek voltak akkor is.