A CEU nem egyetem, a gender-elmélet nem tudomány

„… a világ legtöbb társadalomkutatója egyetért azzal a tudományos alapgondolattal, hogy a nemek nemcsak biológiailag, de társadalmilag is konstruáltak, és egyes népek már az ősidőktől nem kettő, hanem több nemet különböztettek meg.” (Fodor Éva a CEU rektorhelyettese, „genderkutató”).

A férje agykutató, az a gyanúm, hogy nem sokat beszélgethettek a természettudományokról, vagy az agykutató fogalma is megváltozott útközben és már az is társadalomtudomány. Esetleg létezik gender-agykutatás.

Egy olyan híresen objektív és hiteles minőségi újságról, mint a HVG, ahol csak igaz dolgok jelennek meg, nem feltételezem, hogy meghamisította volna interjúalanya kijelentéseit, tehát el kell hinnem, hogy az illető tényleg ezt mondta és az interjú visszaellenőrzésekor azt jóváhagyta.

Ez a mondat azt mutatja, hogy elkövetője sem valóságos természettudományos, sem igazi társadalomtudományos ismeretekkel sem rendelkezik, tudáskészlete valahol az asztrológia és a vajákosság közötti univerzumban keletkezhetett, habár igazság szerint mindkettő komoly tapasztalati tudásból felépítettnek tűnik a genderizmushoz képest. Azt is elhiszem, sajnos kénytelen vagyok, hogy a világ legtöbb társadalomkutatója ennyire hülye, figyelembe véve, hogy kicsodák és miket tanítanak társadalomtudomány címén az egyetemeken mostanában.

Ez a mondat és természetesen az egész genderizmus kívül esik mindazon, amit az emberi faj tudomány címén létrehozott és művel évezredek óta.

Ez egy új barbárság, amely a nem megértett és nem megalapozott fogalmak és összefüggések káoszán taposva jött létre, a kereskedelmi televíziózás szintjén művelt érveléstechnikájával szerzett befolyást és elmekórtani tünetekből kovácsolta az axiómáit. Művelői pedig agresszív és ambiciózus, a valódi tudomány művelésére egyébként intellektuálisan alkalmatlan és sérült emberek akik egyetemi karrierjüket csak ezzel az áltudománnyal képesek megalapozni. Mert nekik arra joguk van. Ne kelljenek már ahhoz elemi logikai, matematikai és természettudományi ismeretek, hogy valaki akadémiai doktor lehessen. Természetesen a társadalomtudományokban.

Mint tudjuk, a tudományosság kritériumai között nem szerepelnek olyan kitételek, hogy olyasmire nem lehet hivatkozni, aminek megértésére az adott személy (aki tudósnak hívatja magát) és állítólagos „tudományterületének” egyéb képviselői egyszerűen nem képesek megérteni.

A gender-elmélet képviselői nem értik ugyanis, láthatólag képtelenek felfogni, illetve megszerezni azt a szükséges áttekintő tudást, amit a biológia általánosan, a genetika, az (időközben rendkívül komplex rendszerré fejlődött) evolúció-elmélet, a pszichológia és a pszichiátria, az orvostudományok (párt tucat más releváns szakterülete), a kultúrantropológia, a szociológia, a rendszerelmélet (és számtalan leágazása), a történelemtudományok, a statisztika, a demográfia és a matematika számtalan ága az elmúlt évszázadokban az emberről és annak közösségeiről felhalmozott. A természetnek vannak törvényei és szokásai és vannak dolgok amit soha nem csinál. Nem dönt értékszempontok alapján, nem teleológikus és legfőképpen soha nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Csakhogy a genderesek ma elözönlik a teljes egyetemi világot és genderszempontok alapján aktívan pusztítják a tudományokat, legújabban már közvetlenül az életünkre törve a matematika és az orvostudomány alapjait is le akarják bontani.

A genderesek néhány röpke évnyi „elméletépítgetés” után azt akarják elérni, hogy minden természettudományos támogatást nélkülöző agyszüleményük mentén szervezzük át az emberi társadalmakat.

A modern tudomány, egyformán értve ezt a természet- és a társadalomtudományokra egységes egész, sok esetben kell egy adott tudományterület alapvető axiómáinak meghatározásában más területek milliószor bizonyított elméleteit figyelembe venni. Nem csak a módszertanban igaz ez, hanem bárhol másutt is. Az emberről nem lehet általános, tudományosnak tekintett állításokat tenni úgy, hogy a természettudományokat, különösen az emberrel foglalkozó tudományok teljességét zárójelbe tesszük.

A genderelméletet azonban annyira zagyva és ellentmondásos, hogy még arra sem lehet méltatni, hogy egyáltalán foglalkozzunk a cáfolgatásával.

A genderelmélet csak egy tünete a primitív szcientista modernitás bizonyos diszfunkcióinak, mert a tudomány minimálisan elvárható értékmentességének teljes tagadásán alapul. Tudományterületként építettek fel egy olyan tünethalmazt, kizárólag értékalapú axiómákból kiindulva, amely nem tekinthető másnak, mint szerencsétlen emberek értelmetlen önmegvalósítási kísérletének. Ezektől az emberektől értelemszerűen nem várható el annak felfogása, hogy amit művelnek az káros áltudomány és rombolja az emberi civilizációt és generációkat tesz majd tönkre a tudomány elpusztításán keresztül. A genderizmus alapja az az alapvető emberi jogként kezelt rémálom, hogy ha egy ostobaságot sokan gondolnak vagy éreznek, akkor az mint társadalmi igazság legitimálódik.

Ennek szomorú továbbterjeszkedése az, hogy már észrevétlenül oda „fejlődött” ennek az ostobaságnak az elfogadottsága, hogy a tudományra általánosan is igaznak fogadják ezt el, a politikai és a valódi tudomány is kénytelen eltűrni, hogy hangos őrültek az egyetemeken belül tanszékeket, tudományterületeket foglaljanak el és „értékkészletüket”, vagyis hagymázas előfeltevéseiket beleköveteljék az összes természettudományba is.

Itt az ideje megálljt parancsolni a „liberális tudomány” agresszív terjeszkedésének.

Annak, hogy egyetemeinken mindegyik tanszék gendertanszékké alakuljon, hiszen bármikor jöhet egy újabb elmebeteg, aki szerint például a statika rasszista, mert a tanszéken mindenki fehér bőrű vagy nem legalább kétnemű vagy nem nélküli.

Attól tartok az egyetemeink nem egyetemek többé, abban az értelemben semmiképpen, ahová ez a fogalom eljutott az emberi gondolkodás fejlődése során. A CEU semmiképpen nem az, hiszen ilyen ideológiákat enged a falai közé, sőt ilyen ideológiákat tekint tudományos igazságnak.

Elmebetegek foglyai leszünk, ha nem lázadunk fel ez ellen.