Beismerés (a béke jegyében)

Napok óta rettegek, hogy kiderül, és valamelyik áldozatom nyilvánosságra hozza, mit követtem el ellene. Bűneim hosszú sorozata 1973. június 11-én, a tízórai után kezdődött, amikor rábeszéltem a velem egy óvodai csoportba járó Pannikát, hogy együtt menjünk az óvoda udvarának hátsó részén található kisházba, amelyet a városi tanács és egy szocialista brigád együttműködéseként építettek a számunkra. Egyúttal természetesen fel is jelenteném azt a mocskos bagázst, akik szörnyű bűnöm számára (bizonyára szándékosan, hiszen mind férfiak voltak) megteremtették a tökéletes helyszínt.

Aztán beszélgetést kezdeményeztem, amelynek beteg, aljas és állatias célja az volt, hogy megnézzem. Azt. Az általam alkalmazott lelki presszió hatására Pannika megmutatta. Aztán tovább tetéztem fertelmes bűnömet, mert amikor Pannika arra kért, hogy én is mutassam meg, akkor én, bizonyára jóvátehetetlen sokkot és irreverzibilis károkat okozva neki, megmutattam. Arra vonatkozó információm nincs, hogy Pannikának tetszett-e, de nagyon súlyosan sérülhetett, mert utána hetekig hozzám akart jönni feleségül. Papás-mamás játékokban manifesztálódó kapcsolatunknak az vetett véget, hogy amikor Rózsikával (aki ráadásul csak középsős volt) mentem a kisházba, rajta kaptam őt, ahogy papás-mamást játszik Jenőkével.

Akkor még természetesen nem tudtam, hogy ebben az ügyben a világot uraló patriarchális összeesküvés ágenseként (miként Jenőke is) járok el.

A történtek ellenére jóban maradtunk, és még a gimnázium végén is köszöntünk egymásnak, ha összefutottunk. Most már tudom, csak azért mosolygott ilyenkor rám és jött oda hozzám mosolyogva többször is, otthagyva az őt kísérő fiúkat, mert még akkor is attól rettegett, hogy újra megerőszakolom.

Tudom, hogy alkatilag képtelen vagyok átlátni, lévén heteroszexuális férfi vagyok, mondhatni ciszhetero, hogy milyen aljas mocskos szexuális bűnöző vagyok. És sosem tudtam és már nem is fogok leállni, minden számomra vonzó nőt megnézek, és ha lehetőség adódik, mindegyikkel el akarok menni a kisházba. Elképesztő, milyen delejes presszionáló és megfélemlítő erővel rendelkezhetek, hiszen már az is előfordult, hogy az áldozatom kérte kölcsön a barátnője lakását és ágyneműt is hozott, hogy állati vágyaimat nyugodtan, friss ágyneműben és higiénikus körülmények között élhessem ki rajta. És nem is egyszer, hanem ismételten.

És az élet nem igazságos

Milyen édes, hogy a halivúdi, illetve a gender-feminista-liberális értelmiségnek és médiaelitnek még azt a kétségtelenül helyes és minden eresztékében érvényesítendő álláspontot is sikerül ellenszenvesen, hiteltelenül, agresszíven és gonoszul, valamint kontraproduktívan képviselni, miszerint nem kéne erőszakosnak lennünk egymással. Senkinek senkivel. Ja! És a nőket a férfiaknak is meg kell védeni, akár más férfiaktól is. Mert ez a férfiak egyik fontos dolga.

És hogy a hülyék számára is világos legyen: Ez az írás semmilyen módon nem kívánja relativizálni az erőszaktevők felelősségét, eltagadni cselekményük ocsmány voltát. Ez az írás, mint mostanában mindegyik szinte, arról az ostobaságról szól, amivel általában, tisztelet a ritkás kivételnek, az áldozatvédelemmel foglalkozó és pont liberális „nővédő” szervezetek közelednek a témához. Csak pont fordítva. Mindebből következően az alábbiak nyomokban sem tartalmaznak PC-t, így az allergiások is fogyaszthatják.

Mint közismert, egy halivúdi producer, amely szó egyébként eufemizmus a rablóvezér kifejezésre, hosszú és termékeny karrierje alatt a dollármilliók begyűjtése mellett rá akart mászni minden jobb nőre, akivel egy helyre bírt kerülni. Most meg mindenki úgy tesz, mintha meglepődne, a többiek meg elmondják, hogy velük is próbálkozott. Ezen felbuzdulva magyar színésznők is elmesélték, hogy velük is történtek hasonlók. Amikor kiderül, hogy egy rosszarcú, undorítónak látszó filmes csávó úgy is viselkedik, ahogy a hatalommal rendelkező művészfélék szoktak, akkor mindenkiben fel szokott horgadni a nemes lelkű ember, aki megvédi a gyengéket és gyámoltalanokat, vagy legalábbis megpróbál kicsikarni egy kis (nagy) kártérítést százalékért a gazdag nagyhatalmúból.

A „sértetti közrehatás”

Azt is szeretném megjegyezni, hogy az igazi tényleges nemierőszak-esetek, illetve zaklatások elmesélése igen ritkán kezdődik ezzel a tételmondattal:  „Az elkövető szállodai szobájában, ahová szakmai megbeszélés, telefonálás, stb. céljából mentem fel a szabad akaratomból….”

Sajnos segítőként több tényleg megerőszakolt nő történetét kellett első kézből megismernem, így mindenkit biztosíthatok arról, hogy empátiám az elkövetők iránt felettébb csekély. A nemi erőszak definiálása azonban rettenetesen nehéz, mert szűk értelmezése az ocsmány bűnök megúszásához, míg a jelenleg inkább szokásos kiterjesztő értelmezése pedig egyes nők számára teremti meg a szándékos és nem szándékos visszaélések lehetőségét, illetve bármilyen heteroszexualitásra utaló férfimegnyilvánulást bűncselekménnyé tesz. Szerintem nincs garantáltan igazságos megoldás, sokkal inkább arra kellene törekednünk, hogy ezek a helyzetek, ahol a „tényállás” tisztázhatatlan, inkább ne alakuljanak ki. Sajnos pont ez ellen hat az ostoba liberális propaganda, amely a nők jogaira hivatkozva a nőket arra kapacitálja, hogy ne legyenek óvatosak. És persze egyidejűleg a férfiakat teljes egészében potenciális szexuális bűnelkövetőként azonosítja.

A szexuális zaklatások és nemi erőszakok nagyon változó fizikai és szociális környezetben történnek meg, az áldozatok helyzete és lehetőségei összemérhetetlenek mind a megelőzésben, mind a védekezésben, mind az ügyek igazságszolgáltatás elé vitelében. A nemi erőszak összemosása a szexuális zaklatás ténylegesen a teljes világmindenséget felölelő fogalmával, illetve a sértetti viselkedést nem figyelembe vevő univerzalizálása nem segít megelőzni a bűncselekményeket és nem segíti a felelősségre vonást sem.

Mindkettő ideológiai alapú ostobaság és bűn egyszerre.

A nemi erőszak és a zaklatás nem egy könnyen tipizálható helyzet, ha nem csak magára a közvetlen eseményre fókuszálunk, hanem az előzményeket is figyelembe vesszük. Sok esetben az előzmények súlyosbító körülmények, de számos esetben enyhítőek is lehetnek. Ráadásul sokszor fordul elő az is, hogy kívülről ténylegesen nemi erőszaknak látszó esetet az „áldozat” nem is tekinti annak (és nem a lelki egyszerűsége okán), míg a nem erőszaknak tűnő eseményt a személy erőszakként él meg.

Két általam ismert példát hoznék a fentiekre, hogy világos legyen mennyire veszélyes vizekre evezünk akkor, amikor a világ sokszínűségét ebben az esetben is az ellenőrzésünk alá akarjuk vonni.

• „A nő” a barátnőjének (mindketten egyetemisták) ajánl egy nőgyógyászt. A barátnő döbbenten meséli, hogy a nőgyógyász már a vizsgálat közben is érdekesen viselkedett, majd úgy tett, mintha meg lenne beszélve, hogy ők most szexelni fognak. „A nő” reakciója erre: „Engem is megszokott „d….”, de viszont nem kér pénzt a vizsgálatért.” Ha nem első kézből értesülök erről az ügyről, biztos azt állítom, hogy ez kitaláció. Kívülről nézve nyilván az első eset nemi erőszak (sorozatban), a másik meg szexuális zaklatás. Csakhogy „A” nő ezt nem gondolta annak, mert az aktust üzleti ügynek tekintette. Eszébe sem jutott, hogy a barátnője nem természetben fizetne. Az már csak kommunikációs érdekesség, hogy a nőgyógyász, miután a barátnő „A” nőre hivatkozott, automatikusan úgy vette, hogy a fizetés módja is azonos lesz. A nőgyógyász tevékenységét nem minősíteném (mert nem lehet), de a leírt női viselkedés nem példa nélküli. A szex készpénz-helyettesítő eszközként való használata bevett gyakorlat, sokszor egészen elképesztő helyzetekben is.
• Egy egyetemi kollégiumban egy lány és egy fiú, akik hosszabb ideje ismerik már egymást, de nincs köztük semmi, sokáig beszélgetnek este, majd mindegyik elmegy a saját szobájába lefeküdni. Fél óra múlva a már félálomban lévő fiú azt veszi észre, hogy a lány bejön a szobájába (a szobatársai nem a kollégiumban aludtak), levetkőzik meztelenre és bebújik mellé az ágyba és hozzásimul. A fiú valamilyen érthetetlen okból ezt úgy értelmezte, hogy szex lesz és elkezdett „tapizni”. Vagy zaklatott lett és zaklatott. A lány az első 5-7 alkalommal lefejtette magáról a fiú kezét, majd egyszer csak már nem. A több felvonásos éjszaka után reggel akkor távozott, amikor a srác még aludt. Amikor az a délelőtt folyamán megkereste a lányt az sértődött volt és azt mesélte a barátnőinek, hogy ez a brutális állat megerőszakolta. Becsületére vagy bármijére legyen mondva, az előzményekről is valósághűen számolt be, de azt állította, hogy ő csak össze akart bújni a fiúval, intimitásra vágyva. Egy két évvel idősebb barátnője ennél a résznél röhögőgörcsöt kapott. Egyébként a lány és a fiú később hosszasan jártak is. Azt nem tudom, hogy most miként mesélik a történetet.

Emberek szándékairól beszélünk, arról, hogy bizonyos helyzetekben mi is jár a fejükben. Oké, azt szinte bizonyosan tudjuk, hogy a fiúknak mindig a szex, de a lányoknak is elég sokszor, hogy érdemes legyen férfiként ezt feltételezni.

És még két sztori

Randiztam egy lánnyal este hat órakor, majd sétáltunk, vacsoráztunk, újra sétáltunk, még beültünk valahová, majd nálam kötöttünk ki hajnali kettőkor „beleegyezéses szex” céljából. Reggel tíz tájban, a reggelinél mellékesen megjegyezte, hogy talán jó lenne tudnom, hogy ő konkrétan már nyolcra meg volt dumálva.

Egy vonzó hölgyismerősöm a körülmények szerencsétlen összejátszása folytán (a többi lány lekéste a távolsági buszt) egymaga volt lány egy olyan házibulin, ahol hét részeg fiatalember volt még jelen. Elmondása szerint ennyire intenzíven még soha nem akarták felszedni. Annak ellenére erős tudott maradni, hogy hajnal felé kompletten lezsűrízett egy farokszépségversenyt is (közmegelégedettségre!). Amikor megkérdeztem, hogy nem érezte-e magát kényelmetlenül vagy nem félt-e, a következőt válaszolta:

„Jól szórakoztam és szükség esetén elbántam volna velük.”

Mondjuk az eredményből kiindulva ezt a fiúk el is hitték vagy remélték. Csípem az ilyen nőket. Például mert úgy erősek, hogy egy csöppnyi férfiasságot sem tartalmaznak.

Konklúzió

És azokról a lányokról, nőkről és asszonyokról nem is mondtam semmit, akik több orgián voltak, mint én. Csak az a baj, hogy nem szórakozásból. Hölgyeim, sajnos dönteni kell, nem lehet egyszerre a birtokotokban a nőiesség és a férfiasság összes előnye a hátrányok nélkül. Mert akkor senki se dug, mert nincs miért.

Egyébként nem akarok semmilyen végső következtetésre jutni, hacsak arra nem, hogy ne gyere fel hozzám megnézni a bélyeggyűjteményemet (ha számomra vonzó lány vagy), ha nem akarsz szexelni, mert vagy te leszel meglepett vagy én csalódott. A nők és férfiak közös ügyei a legfontosabbak a világon, ne engedjük, hogy gonoszak és buták döntsék el, hogyan is keringünk egymás körül.