Franciaországnak vége. Nem az elnökválasztás első fordulójának eredménye miatt, hanem azért, mert négy olyan jelölt szerezte meg a szavazatok nyolcvan százalékát, akinek nincs válasza az országa problémáira. A maradék húsz százaléknál meg futóbolondok szavaztak futóbolondokra.
A hagyományos pártok nyugat-európai haldoklására és a jobboldal előretörésére Ausztriában a nyílt választási csalás volt a liberálisok válasza, Franciaországban pedig a választás meghekkelése egy olyan jelölttel, aki mögött sem valódi párt, sem értelmes program nem áll, csak a médiabefolyás és pénz. De teljesen mindegy, mert ezzel csak eltolják a probléma kirobbanását néhány évvel és növelik a majdani robbanás erejét. A Nagy Francia Tömegmészárlás hagyatéka talán, de ebben az országban az utópista, ideológiai pártok befolyása mindig nagyobb, mint másutt és a szavazók csak a nacionalizmus elutasításában egységesek. A Nemzeti Front kevésbé intellektuális párt, mint a mi MIÉP-ünk volt, de koherensebb érzés és szavazótömeg áll mögötte, mint a mi Jobbikunk mögött. Sok választás óta képtelen kimozdulni abból a karanténból, amelybe tulajdonképpen maga zárta magát. Intellektuális ereje csekély, nem is remélhet többet.
A döntés elhalasztása is egy döntés, a franciák most úgy döntöttek, hogy mindazt folytatják ami ide juttatta őket és álmegoldások ködfüggönyébe burkolják a romlást.
Talán az utolsó döntésük volt, társadalmuk stabilitása olyan mértékben van veszélyben, hogy a lehetséges forgatókönyvek egyre döbbenetesebben lesznek pusztítóak azok számára, akiknek nem a marihuána legalizálása a fontos.
A nagy rendszerek és országok összeomlása nem látványos és gyors folyamat, hanem alattomos és lassú, amelyet lehet, hogy az emberek csak apró jelenségek nem összefüggő sorozataként élnek meg. A Szovjetunió 30 év romlás után egyszerűen csak megszűnt, így járt a szocializmus például nálunk, teljesen erőtlennek bizonyult megvédeni magát és nem is tudott róla.
Nemzetek is járhatnak így.
Lehet, hogy már nincs is Franciaország, csak még nem vették észre ezt a felek. Mondjuk ha a csőcselék és a bevándorlók veszik észre, hogy már nincs, az zajos rovancsolást ígér, de a franciák elvileg megszokták a ribilliókat. De utána mindig helyre állt a rend. De most nem fog, vagy olyan rend jön, amelyet nagyon nem fognak kedvelni.
De kit érdekel. Ha van országod, meg kell védened. Ha nem véded meg, nem lesz. A folyamat sokkal gyorsabb, mint gondoltuk húsz évvel ezelőtt. A győzteseknek azok a jogok számítanak majd a legkevésbé, amelyek nevében megakadályozták az ellenük való fellépést.
Javaslom, hogy a francia menekültek közül elsődlegesen a sajtkészítőket fogadjuk be, továbbá azonnal dolgoztassuk őket, akár közmunkában, és csak az kaphasson bármilyen jogot, aki rendesen megtanul magyarul és a gyermekeit is magyar iskolába járatja.
Nem akarok párhuzamos francia társadalmat Magyarországon.
A francia társadalom poén gyenge volt. A párhuzamos társadalmak lényege ugyanis az, hogy teljesen más kultúrkörből jöttek, más értékrenddel rendelkeznek (pl. kecske) és annyi agyuk sincs, hogy megértsék, hogy már nem otthon vannak és itt nem az ő ótvar szokásaik az alapvetők.
Igazából a valódi multikulturalizmus ez lenne, ha idetelepednének németek és franciák, akikkel az alapjaink azonosak, de hoznák a sajtot.
Na pont ez vonatkozik a magyariba majdan betelepulo feher migrincsekre is. Nehogy a mi orszagunkat is ugyanugy tonkretegyek mar mint a sajatjukat. Ugyanis ezek a felkegyelmuek pontosan ugyanazt csinalnak itt is, ami otthon mar olyan remekul bevalt – nemzetfelszamolast (ma a nyugat egy hitetlen, mammonimado, utopisztikus elmebajokkal teletomott, hazatlan nemzettelen gyulekezet) Arrol nem is beszelve, hogy ne jojjenek ide nagy tomegben sehonnan. (ezt mar ismerjuk, ezert van ma magyarhon darabokban) Dolgoztam svedorszagban egy darabig, az elmebajuknak szep mutatoja a kovetkezo:
mikozben Malmo mar egy afrikai roncstelep a nyomorult „svedeknek” (svedeknek latszo akarmik), az a baja, hogy lengyel munkasok dolgoznak ottan!!! (erted, dolgoznak) Na nehogy mar ezek idejojjenek!
Egyetértek.
Ez kurvára jogos. Mondjuk naivan azt feltételeztem, hogy nem a zsírhülyék jönnének, de valójában azok is, miután megtörtént az ébredés, hogy össze van szarva az utca.
Bizony, jöjjenek a sajtkészítők. Blessed be the cheesemakers.
Sophie marceu -t en szivesen befogadom, csak szolok.
„A győzteseknek azok a jogok számítanak majd a legkevésbé, amelyek nevében megakadályozták az ellenük való fellépést.”
ezert a mondatert erdemes volt elkezdened blogolni tisztelt szerzo.
Az férfisovinizmus lenne, ha a jó csajokat könnyebben befogadnánk.:)))
Illetve beteljesítenénk a feminista programot, amely mára kizárólag a boldogtalan nők projektje, miszerint legyen mndenki más is boldogtalan, különösen azok a nők és féfiak, akik tudnak mit kezdeni egymással. Vagy legalább akarnak.:)
Ki beszélt jó csajokról?
Én, meg a „mondjuk azt, hogy nincs”, meg bármelyik normális férfi mindig. Remélem te is.:)))
Itt már trollkodni sem lehet?
Hát, elég öreg már, de csak a felebaráti szeretet miatt, legyen!
En is letennem a ket garast: nagyon korrekt cikk. Kivalo stilus, rovid tomor utos. Meg ilyet meg!
Ezt hol olvastad? Mert itt nem az tuti.
Szerinted tud olvasni?
Jó cikk