Csináljunk történelmet!

Kérem, kedves olvasó, jöjjön velem, írjunk egy kis történelmet! Már úgy értem, igazi történelmet. Világtörténetet. Nem olyan kis idétlen zughistóriát, amiről majd esetleg megemlékeznek a helytörténeti összefoglalók: huh, építetünk egy játszóteret, meg felújítottuk az óvodát, részt vettünk a helyi dalárda megalapításában… Jó, persze, persze, ezek is remek dolgok, különösen akkor, ha közben, fütyülve arra, minek marad nyoma a históriában és minek nem, egyszerűen jól érezzük magunkat… De most igazi sorsfordító kalandra hívom önt. És mindjárt a lényegre is térek: az októberi népszavazás tétjéről szeretnék pár szót mondani.

Miről is szavazunk?

A dolog ugyanis úgy áll, hogy szemben a kételkedők állításaival, a kvóta-referendumnak igazi tétje van, óriási jelentősége, világpolitikai következménye, történelmi súlya lehet. Nem a lényegről beszélnek azok, akik el akarják önnel hitetni, hogy a kérdésnek nincs jelentősége, mert valójában senkit nem kötelez semmire. Félrevezetik önt azok, akik azzal érvelnek, hogy hülye kérdésre nem lehet válaszolni. Hamisságot állítanak, akik azt hangoztatják, hogy a népszavazás pusztán a kormány melletti kiállás, afféle bizalmi szavazás. Körmönfont szőrszálhasogatás csak az efféle érvelés.

A szó szoros értelmében ugyanis igaz, amit állítanak. A lényeget tekintve azonban ordas hazugság.

Az október másodikán megválaszolandó kérdés ugyanis nem az, amit szó szerint olvashatunk majd a szavazólapokon – „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” –, hanem az, hogy elfogadjuk-e az európai unió migránsbarát politikáját, függetlenül attól, hogy ez a határok nyitottságában, a bevándorlók nyakló nélküli segélyezésében, az élősködők tűrésében, a mohamedán szokások elfogadásában, a hétköznapi saria-agresszió, sőt a terrorizmus terjedésének elnézésében, a nemzetekre kényszerített migráns-kvótákban, vagy úgy általában az európai polgárok akaratának semmibevételében nyilvánul-e meg.

A magyar választók válasza, ahogy a közvélemény kutatások előre jelzik, nem kérdéses. A kérdéses inkább az, hogy jár-e valamilyen következménnyel a döntés.

Nos, én úgy hiszem, igen. Elképesztő súlya, lavinaszerű következménye lehet a magyar népszavazásnak. Az Európai Unió politikáját meghatározó Berlin-Párizs-Luxemburg tengely vezető politikusai ugyanis pontosan tudják, hogy az, amit a jövevények dolgában ők képviselnek, homlokegyenest ellenkezője annak, amit az európai polgárok többsége gondol erről a kérdésről.

A liberális véleménydiktatúra saját ideológiájának – pontosabban a mögöttük álló érdekcsoportok igényeinek, de ezt most ne nyissuk ki… – kierőszakolásában ma már odáig jutott, hogy szembe fordult a demokrácia lényegével, a népfelség elvével, a népszavazás intézményével is. Alig pár hónapja, éppen a magyar népszavazási program elindulása idején jelentette ki Jean-Claude Juncker, hogy veszélyt jelent a jogbiztonságra, ha mostantól a Tanács és az Európai Parlament összes határozatáról népszavazásokat szerveznek. Miközben a veszélyt nem a népszavazás jelenti, hanem az emberek igényeinek semmibevétele.

Hiszen éppen a polgárok által érzékelt hétköznapi valóság tagadása vezet oda, hogy lakosság mindennapi élményei és az EU vezetőinek hamis valóságtudata között támadó feszültség szétrobbantja az Uniót.

A közelmúlt görög népszavazás az államadósság rendezéséről, a tragikus kimenetelű brexit-népszavazás, s most, a magyar kvóta-voksolás mind-mind ugyanarról szól: a hétköznapi tapasztalat és az EU vezérideológiája közötti feloldhatatlan konfliktusról.

S, ha már szóba hoztam a korábbi népszavazásokat, hadd tegyem hozzá azt is, mindegyik közül a most készülő magyar választás tűnik az EU-elit elleni leghatékonyabb eszköznek. Olyan lehetőséget kínál mindazoknak, akik szemben állnak a liberális babonasággal, amely eszköz a leghatékonyabban béníthatja meg a brüsszeli élcsapat Európát leromboló ámokfutását. Szemben a görögök tehetetlen dühével, szemben a britek távozásával, a magyar referendum arányos, de nagyon határozott választ ad az EU-bürokraták diktátumaira. Példaértékű, erős, arányos választ, olyat, amelyet bármelyik európai ország képes követni.

Már önmagában az a tény, hogy a magyar kormány a népfelséghez fellebbezett az európai elit eszement politikájával szemben, visszavonulásra kényszerítheti Brüsszelt, mint az a minapi pozsonyi csúcson is kiderült. A sikeres magyar referendum – éppen ereje és arányossága miatt – európai népszavazás-járványt indíthat el, aminek veszélye önmagában is elég lehet ahhoz, hogy az eurokrata megszállottak lemondjanak agresszív eszme-politikájukról, megvalósulása pedig a jelenlegi európai elit bukását is elhozhatja.

Az októberi magyar népszavazás új irányba fordíthatja az Európai Unió történetét. Izgalmas kaland lesz. Érdemes részt venni benne.