A demokrácia tünetei


Nem liberális körökben évek óta gyakran használt pszichológiai szakkifejezés a „tanult örömtelenség”, amely az ily módon károsodott személyiségeknél hamarosan a „kóros kárörömnek” adja át a helyét. Tanulságok vizes VB után.

Nem kétséges, sokakat érintő betegségről van szó, amely sajnos komoly hatással van a beteggel együtt élő, dolgozó emberek személyiségére. Mindenkire, aki kénytelen elszenvedni, hogy folyamatosan negatív hírekkel és interpretációkkal bombázzák, és egyes emberek, embercsoportok aktív gyűlölésére akarják rávenni, pusztán csak azért, mert azok éppen jól érzik magukat vagy csak nem érzik magukat rosszul.

A tanult örömtelenség az úgynevezett „hurráoptimizmus” ellentéte, de nem egy személyiségen belül, az ebbe a túlzásba eső emberek ugyanannyira idegesítőek, mint nyomott társaik.

Nehéz nem észrevenni, hogy a tanult örömtelenség vasökle a liberális média szakmunkásaira csapott le a legbrutálisabban, akik szabályosan a pokolban érzik magukat attól, ha boldog, elégedett vagy akár látványosan nem elégedetlen emberekkel kénytelenek egy országban tartózkodni.

Vagy olyan emberrel voltak kénytelenek találkozni, aki nem Orbán Viktort hibáztatja azért, mert a hőségben hamar felmelegszik a sör.

Ha egy pszichiátriai tünet elkezd politikai oldalakhoz kötődni, az embernek el kell gondolkoznia azon, hogy a politikai beborulás maga is nem egy tünet csupán, egy segélykiáltás az éterbe, segítségkérés. Sajnos a demokrácia és a normális jogállam egy szükséges és helyes követelménye, hogy politikai ellenfeleinkhez akkor sem hívhatunk pszichiátert, ha azoknak nagyon látványosan szüksége lenne rá. Minden diktatúra visszaélt ugyanis ezzel, szakmányban utalta ellenfeleit a zárt osztályra. Ebből következőleg nem csak a demokrácia következménye, hanem csalhatatlan jele is, hogy az aktuális kormány azon ellenfelei, akik legalább nem robbantgatnak, szabadon terjeszthetik a tüneteiket és mehetnek minden normális ember idegeire.

Sajnos ez viszont oda vezet, hogy egyrészt az ország egy komplett diliháznak bizonyul első rátekintésre, másrészt pedig semmilyen valós diskurzus nem folyik a valódi problémákról (mert ugyebár vannak még problémák), mert mindenki a dilisekkel és az ő tüneteikkel van elfoglalva.

És végül, ha átmennénk teljesen liberális propagandistába, akkor azt is mondhatnánk, hogy a kormány direkt hagyja szabadon ezt a sok őrültet, hogy rombolják a minőségi ellenzék hitelességét.

Ez esetben viszont volna egy kérdésem, hol az a minőségileg még rombolható ellenzék?

Nem kérek sokat, csak BÁRMILYEN ügyben egyetlen olyan normális nyilatkozatot, amiben nem gyalázzák a kormányt, csak örülnek az ország sikerének. BÁRMILYEN.

És tudom, nevezzetek javíthatatlan hurráoptimistának, el tudom képzelni, lesz ilyen.

 

A nyitóképen Tóta W. Árpád, Bohus Péter és Botos Tamás nyújtogatja kíváncsian a nyakát a Duna Aréna udvarán, hibák és botrányok után nézelődve.


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Külföldre menekültem!

  Bizonyára mindannyian ismerik azt az anekdotát, miszerint egy kifogástalan, de bohó angol úriember vicces kedvében …

10 hozzászólás

  1. Soros az örömtelenség oka.

  2. Feri Tekeri

    az összes károgó médiaférget a nyitóképhez hasonló pózba merevedve a Tétényi szoborparkba kellene deportálni

    • „Sajnos ez viszont oda vezet, hogy egyrészt az ország egy komplett diliháznak bizonyul első rátekintésre, másrészt pedig semmilyen valós diskurzus nem folyik a valódi problémákról (mert ugyebár vannak még problémák), mert mindenki a dilisekkel és az ő tüneteikkel van elfoglalva.”

      Na a szoborpark – ragyogó ötlet – a fenti problémát megoldaná.
      Lelki szemeimmel látom amikor a galambok birtokba veszik a nem sóbálvánnyá, hanem aluminium figurákká meredt alakzatokat!
      Nem kell sok, hogy felismerhetetlenné váljanak.
      Ezt érdemlik mást nem.

  3. Hogy ki az a „Bohus Péter és Botos Tamás”, gőzöm sem volt, most utánuk néztem és úgytűnik semmit sem veszítettem, mert senkik.
    Tóta W Árpádot viszont „ismerem” a hvg-ről, egyszer még abban a „megtiszteltetésben” is részesültem tőle, hogy egy, Orbánt a szokásos gerinctelen, takony, szarházi ocsmány módján gyalázó cikkéhez azt a kommentet írtam, hogy ezt csak azért teheti meg következmények nélkül mert tisztában van azzal, hogy mint zsidó érinthetetlen, mert mindjárt jönne a koncentrációstábor, és a gázkamra, minekutána válaszra méltatott és brilliáns szókincséből egy teljesen, liberálistól „szokatlan”, nem mindennapi jelzővel fasisztának minősített.

  4. Tökéletes a tünetek leírása.

  5. „Sajnos ez viszont oda vezet, hogy egyrészt az ország egy komplett diliháznak bizonyul első rátekintésre, másrészt pedig semmilyen valós diskurzus nem folyik a valódi problémákról”
    Nem is kell csodálkozni ezen ha kétszínű, magukat konzervatívnak hazudó egyének legnagyobb problémája az, hogy nem tapsikolunk annak, hogy értelmi képesség és tárgyi tudás nélkül bármilyen nihilista ideológia mentén okoskodjon, és sértegesse a nemzetet még lélegeztetőgépen tartó erkölcsi normákat azon az alapon, hogy azokat az ókorban írták, és nem az ún. „tudományos gondolkodás” (amiről egyébként fingja sincs, de milyen szépen hangzik) nevében.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük