Túl az anyaságon


 

Különleges évfordulóra emlékezünk most, 2042 februárjában. Éppen negyed évszázada annak, hogy „helyes kommunikáció“ új formáival, kifejezéseivel kapcsolatban kiadta híres ajánlásait a Brit Orvosi Kamara.

Tisztelt Olvasók! A haladástagadásra vonatkozó 2022. évi törvény negyedik paragrafusa értelmében kötelességem figyelmeztetni önöket, hogy az alábbi szöveg haladástagadó gondolatokat idéz (a törvénynek megfelelően kizárólag azoknak alapos kritikája céljából), s így ijesztő, vagy szorongást keltő tartalmakat hordoz. Kérjük, ennek tudatában döntsenek a cikk elolvasásáról!

Egy kirekesztő és elavult fogalom

Bár a nagy jelentőségű dokumentum ma már, a dicsőséges gender-forradalom huszonötödik évében elég közismert, azért nem árt ide idézni a bátor kiállás legfontosabb gondolatait: az „anya, várandós anyuka, édesanya vagy nevelőanya” kifejezések teljes mértékben ki kell szorítani a brit egészségügyből, mert használatuk önmagában kirekesztő és elavult. A dokumentum rámutatott arra is, hogy amennyiben a várandós hölgyeket „kismamának“ nevezik az egészségügyben dolgozók, azzal sértik a transzszexuális polgárok jóérzését. Ehelyett a semleges hangzású „állapotos ember”, vagy a „terhes személy” használatát ajánlotta az egészségügyi intézményekben, mint „mindenki számára elfogadható“ megoldást. A dokumentum arra is felhívta annak idején a figyelmet, hogy „a nemi egyenlőtlenség oka, hogy a férfi és női nemet a hagyományos tradíciók keretein belül értelmezzük annak ellenére, hogy ezek csak mélyen gyökerező hipotézisek és sztereotípiák, amik idővel meg fognak változni.”

A főhajtás igényével érdemes ide linkelni azt a történelmi jelentőségű blogbejegyzést, amely először számolt be magyar nyelven a Brit Orvosi Kamara bátor és határozott döntéséről.

Egy meghaladott érzelmi kiszolgáltatottság

A ma már magától értetődő és természetes nemi diverzitás mögött ott áll ez a nagyhorderejű kiáltvány, amely lehetővé tette az anyaság elavult és beteges fogalmának meghaladását.

Ma már nehéz elképzelni, de volt idő – esetleg nagyon öreg emberek még maguk is beszámolhatnak az érzelmi kiszolgáltatottság e szorongató élményéről –, amikor gyermek és szülője között mély emocionális kötelék állt fenn. Az érzelmi kötődés, amelyet egyébként egyes állatfajoknál ma is megfigyelhetünk, természetesen mindkét felet kiszolgáltatottá tette, s természetesen a gyengébb fél, azaz a gyermek rovására számos visszaélésre adott alkalmat.

A kötelék huszonöt esztendeje még annyira szoros volt, hogy az emberek – a szülés fájdalma, kockázata, és bizonytalansága ellenére, a népesség csökkenése, illetve a népességszám tervezhetetlensége dacára is – ragaszkodtak a természet által ránk kényszerített szülési, születési szenvedéshez.

Ahhoz, hogy a folyamat meghaladható legyen először el kellett vágni a szülő és gyermek között fennálló és sajnálatosan újratermelődő beteges érzelmi köteléket. Erre viszont csak azután nyílt lehetősége a tudománynak, miután az anya fogalmától megszabadította az emberiséget a politikailag korrekt közbeszéd.

Az anya, anyaság ősidőkből itt rekedt, torz, diszkriminatív és ódivatú fogalmának lebontása felé tette meg az első bátor és határozott lépést a Brit Orvosi Kamara 2017-es nyilatkozata.

A nemek felszabadulása

Az anyaság megtagadásával nyílt út arra, hogy a szülés, születés kínszenvedése helyett az akkor már évtizedek óta kidolgozott lombikbébi-programok megvalósulhassanak, és a véres, mocskos, veszélyes, szenvedés-teli szülés helyett tiszta és biztonságos, ipari körülmények között jöjjenek létre utódaink.

Arról is illik megemlékeznünk, most a hála óráiban, hogy az ipari jellegű gyermeknevelés tette lehetővé a gender-forradalom óriási előrelépését, azt, hogy a véletlenszerűen kialakuló nemi jelleg helyett ma már a felnövekvő gyerekek maguk dönthetnek arról, milyen neműek szeretnének lenni.

(Mint az köztudott ennek alapja az a génmanipuláció, amely az elsődleges nemi jelleg kialakulásának genetikai kódjait sikeresen kötette össze a másodlagos nemi jelleg kialakulásával, illetve sikeresen blokkolta a folyamatot egészen addig, amíg a kérdésről személyes döntést nem hoz az egyén. A zseniális genetikai megoldásnak köszönhetően már nem kell műtéti beavatkozással nemet váltania annak, aki nem a megfelelő testbe született, mint ahogyan kellett a huszonegyedig század kezdeti évtizedeiben, hanem könnyedén és kényelmesén alakíthatjuk ki nemiségünket.)

Végső soron a Brit Orvosi Kamara politikailag korrekt gender-kezdeményezésének köszönhető az, hogy mára lehetővé vált, hogy a felnövekvő fiatalok könnyű döntést hozzanak nemükről, illetve arról, hogy nemi jellegeiket milyen kombinációkban szeretnék megélni. A tényleges anyaságtól megszabaduló, feltartóztathatatlan fejlődésnek köszönhetően ma már azoknak az igénye is kiszolgálható, akik – vallási meggyőződésüknek megfelelően – előbőr, vagy klitorisz nélküli nemi szerveket szeretnének növeszteni, azok is élhetnek szabadságukkal, akik több, esetleg több különböző nemi szervre vágynak, sőt még arra is van lehetőség, hogy a nemi szervek ne a hagyományos helyen (nevetséges is lenne), hanem a test szabadon választható felületén jelenjenek meg.

Vissza a középkorba?

Természetes, hogy a gender-forradalom ellenségei, az elmaradott, fasisztoid csoportocskák ma is küzdenek az emberi haladás ellen. Akadnak olyan retrográd csoportocskák, amelyek a természetes születéshez – és vele annak véletlenszerű nemi változatosságához – akarnának visszatérni, nem gondolva arra, hogy ezzel nem csupán a szülő embereknek okoznának nehezen elviselhető és teljességgel fölösleges fájdalmakat, de egyúttal az az elviselhetetlen, az emberi méltóságot és szabadságot mélyen sértő helyzet is kialakulhatna, hogy ismét olyan testbe születnének egyesek, amivel nem tudnak azonosulni.

Persze tudjuk, hogy az efféle nosztalgia mögött a rasszista, hímsoviniszta, etnocentrikus, ciszheteró hataloméhség bújuk meg. Hiszen a fájdalmas szüléshez visszatérni nem pusztán embertelenség lenne, de persze képtelenség is volna. Éppen olyan képtelenség, mint, mondjuk visszatérni a középkorba, vagy az őstársadalomba. Nyilván mindenki elábrándozik arról, milyen jó lenne boldog és tudatlan ősemberként élni, de persze azt is tudjuk, hogy azért a valóságban nem volna jó. Az elveszett édenről szőtt álmok csak múltba vetülő ábrándok. Valójában a gender-forradalmi jelen és politikailag korrekt jövő az, ami megvalósíthatja az emberi szabadság és önmegvalósítás boldog teljességét.


A szerző: Ratius

Ez is érdekelhet

Külföldre menekültem!

  Bizonyára mindannyian ismerik azt az anekdotát, miszerint egy kifogástalan, de bohó angol úriember vicces kedvében …

5 hozzászólás

  1. Szép új világ – tovább gondolva.

  2. Bakker. Mi el vagyunk nyomva. Ez a szutyok magyar nyelv nem tartalmaz nemeket. Ez igazságtalan. Nem csoda, hogy nehezen integrálódunk az EUba. Szóljatok a Momentumosoknak hogy gyűjtsenek aláírást. Kezdetnek megteszi vagy 16 alap nem. Vagy nem?
    A cikk szuper. Kicsit 1984

  3. mivel mindig van lejjebb, kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő…

  4. Igaza van a szerzőnek, elég volt a PC-dumából, mondjuk ki nyíltan, ez a cikk egy rakás szar.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük