Amikor a mennyből az angyal…

Megdöbbentő, mennyi mindenről lehetne, kellene írni ezekben a napokban. Ott van Botka kandidálása a baloldali miniszterelnök-jelöltségre, meg ezzel kapcsolatban mindjárt ott van Gyurcsányék obstrukciója. Ott van az egyre aggasztóbb tünetegyüttest mutató Puzsér Róbert ellenzéki összeborulásra buzdító szóáradata, meg – ha már az összeborulás – ott van a Jobbik és az LMP felmerült liezonja, nem is beszélve az összes többi apróságról, Aleppóról, Merkelről, a terroristák infernális ámokfutásáról.

Nekik mindig van ötletük, amiről nekem mindig eszembe jut valami. (Persze többnyire egy baseball-ütő célracionális használata lesz a javasolt terápia, de mert ezt előre tudom, már csak ezért sem kezdek bele az efféle fogalmazványok összeállításába.) Ami viszont mindezeknél fontosabb: jó ízlésű ember nem ír ilyesféle ünneprontókról karácsony előtt.

Ahogyan magunkkal visszük évről évre

Írok inkább pár gondolatot a karácsonyról. Az legalább fontos. Fontos, mert mostanában, mint arra Dezse kolléga rámutatott a PS-en, egyre több értelmezése, átértelmezése, újraértelmezése lett a karácsonynak, mindenféle furcsa, zavaros, bosszantó ideológiák akarnak rátelepedni az ünnepre, egyre többen akarják így, vagy úgy felőrölni ezeket a boldog napokat.

Nem, nem akarom új megvilágításba helyezni, más nézőpontból láttatni, kiegészíteni, vagy finomítani Dezse barátom írását. Egészen másról akarok beszélni. Arról, hogy a karácsony öröksége – függetlenül mindenféle értelmezéstől – elég szilárdan tartja magát bennünk. Léte nem függ semmitől csak attól, ahogyan magunkkal visszük évről évre.

Legfontosabb dolgainkat ugyanis semmiféle külső erő nem tudja megkérdőjelezni. Legfontosabb dolgainkat szüleinktől kaptuk, gyermekeinknek adjuk, s ezen keveset változtat, az, hogy amúgy ki, mit gondol róla.

A teljesség ölelése

A karácsony nagyszerűsége nem a hozzá kötődő eszmékben, ideológiákban, közösségi hagyományokban van, hanem abban az örömben, amit szüleink összehoztak nekünk minden esztendőben, s amit mi is szeretnénk továbbadni gyermekeinknek, s mindazoknak, akik a legközelebb állnak hozzánk. Hogy őszinte legyek, nekem teljesen mindegy, mit ünneplünk karácsonykor. Számomra az ünnep mibenléte nem holmi ideológia, hanem hétköznapi valóság. Gyermekkorom emlékei, a heteken át tartó családi titkolózás, vajon mi minden kerül majd a fa alá, a tanítási szünet kezdete és vele a hócsaták, a szánkó-mókák, az átázott kesztyűk és a sál alá bepattanó, jeges hógolyó-repeszek érkezése, a banán íze, amivel csak a – szintén idényhez kötött – eper vetekedhetett, a lakás minden zugát betöltő narancsaroma, ami kizárólag karácsonykor volt érezhető, az ünnepi asztal látványa, íze, csodája, a karácsonyfa, a csengettyűszó, az ajándékbontás, s apám, anyám arcáról sugárzó öröm, hogy örülni látják gyermekeiket…

Nem folytatom. Bizonyára mindannyiunk számára ilyesféle emlékeket jelent a karácsony. Meleg, bensőséges, örömteli csodát, a fagyott, téli külvilág tagadását, annak bizonyosságát, hogy a mi kis családi mikrokozmoszunk úgy kerek, ahogy van, s bárkivel, bárhol, bármi is történjen odakint, idebent a teljesség öleli magához.

Az élet értelme

Értékektől, értelmezésektől, szándékoktól és akaratoktól független élmény mindannyiunk számára a karácsony, a legbensőségesebb ünnep, a család csodája.

Érdekes és árulkodó, hogy a karácsony éppen akkor vált igazi családi ünneppé, amikor a gyereket már nem kicsi és tájékozatlan felnőttnek, hanem gyereknek, az emberi létezés egy önálló állomásának tartották. Lett gyerekbútor, gyermekruha, gyermekjáték, s mindezekkel együtt lett karácsony is. Valamikor a tizenkilencedik század elején, a polgári táradalom, meg a polgári család kialakulásával vette föl az ünnep mai formáját, tartalmát, s amíg a család mítosza velünk él, addig a legmelegebb családi ünnepet is őrizni fogjuk. Gyermekeinknek, s talán egy kicsit önmagunk gyermeki lelkének teremtjük meg általa a szeretet bizonyosságát, s ezzel tulajdonképpen azt a meggyőződést, hogy az életnek igenis van valami egyénen túli értelme, a hétköznapi küzdelmek, nehézségek, helytállások sorának van ünnepe, a legsötétebb télben is vár ránk egy-egy boldog este, egy este, amikor a mennyből az angyal eljön hozzánk.