Tessék mondani lehet egyszerre utálni a németeket és az oroszokat?

A szellemi fogyatékosság egyik jele, hogy valaki egyáltalán nem összefüggő dolgokat kapcsol össze. Például, hogy aki utálja a németeket vagy az EU- vagy az USA-t vagy mindegyiket, az biztos, hogy szereti például az oroszokat.

Volt például egy felebarátom, aki biológiai okokból rajongott a magas, vékony, fiatal, szőke, ukrán nőkért, de az ukránokat, úgy általában például utálta. De ebből még nem következett, hogy szerette az oroszokat. Igaz, a magas, szőke, fiatal, vékony orosz nőket viszont csipázta. Valahogy az esetükben el tudott vonatkoztatni az orosz birodalmi törekvésektől, valahogy Másenykának meg tudta az etnikai hovatartozását bocsájtani, ahogy egyébként Irinának is. Igaz mindkettőnek remek lábai voltak. Na most innen kellene átkötnöm valahogy a németekre. A németeknek ugyebár ezen az alapon például bizonyosan nem bocsájt meg az ember.

De az egészséges gondolkodásnak például vannak családi alapjai is. Az én felmenőim már jóval 1945 előtt is egyformán voltak német és orosz ellenesek, tulajdonképpen még csak nem is az első világháborús tapasztalataik alapján, hanem még korábbról datálva. A múlt század közepén az oroszellenesség értelemszerűen döntő részben a kommunistákkal szerzett 1919-es tapasztalatokon nyugodott, aki meg látta közelről a nácikat, annak nagyon félre kellett néznie ahhoz, hogy megőrizze az optimizmusát a németekkel kapcsolatban. Magyarországon a nyilasok egyszerre adtak ízelítőt a náculásból és a bolsevizmusból, és hiába lehetett ezt előre sejteni, azt hogy a vészkorszak és a Rákosi-korszak kínvallatásilag és kínvallatóilag is egybeesik, ezt csak a jövő mutatta meg. És ahogy a Vörös Hadsereg sem tudta feledtetni a nyilasok végletes gonoszságát, mi se felejtsük el soha, hogy a három banda ugyanannak a gonoszságnak a csúcsra járatása volt. A nácizmus nélküli német birodalmi törekvések és a bolsevizmus nélküli orosz birodalmi törekvések is elég szörnyűek voltak ahhoz, hogy épelméjű ember ne vágyakozzon utánuk.

Az már egy másik kérdés, hogy minden szlavofil a Magyar Királyságban oroszpárti volt, a nyugati kultúrába belepistult mindenféle intellektuellek, meg kisebbrendűségi érzéssel küzdő önsorsrontók, na meg a népi németek gyomorbajos része, a németekbe voltak mindig is szerelmesek. A közös csak az volt bennük, hogy mindkettő lenézte a magyarokat és egy birodalom helyi főszolgájaként képzelte el a jövőjét.

Manapság a germanofília, meg a német dominanciájú Európai Birodalom egy hülyeségnek számít. Az oroszok meg oroszok maradtak, csak addig tűnnek jobbnak mint a németek, amíg ide nem érnek. Nekünk azt kell valahogy elintézni, hogy a nézeteltéréseiket ne a mi országunkban intézzék, mint legutóbb. A németek talán még soha nem voltak ennyire gyengék, mint mostanában, az oroszok meg éppen a birodalmuk központi részének a határvidékén háborúznak. Az embernek az a szomorú benyomása, hogy a kommunista időket leszámítva, az oroszokkal talán még jobban lehet egyezkedni, mint a mindenkori németekkel. De ezt mondjuk igazából csak Orbán Viktor tudja, akinek ebben, a két birodalommal való tárgyalásban, mindenkinél nagyobb tapasztalata van a világon.

Nem hiszem, hogy ezek az élményei akár az oroszok, akár a németek irányában heves pozitív érzéseket alapoznának meg. Adja az ég, hogy sose kelljen választanunk egy Manfred szerű német führer és Putyin vagy esetleg egy vagabundabb utódja között.

Szerintem normális magyar ember sem németet, sem oroszt nem akar. Aki meg manapság német segítséggel akar hatalomra kerülni Magyarországon, arról pontosan meg tudjuk mondani, hogy kinek a politikai örökségét is viszi tovább. (Bocs, hogy ide jutottam a szláv csajoktól, de ezért is őket kell utálni!:)

Vezető kép: MTI/EPA/Hannibal Hanschke (nem lehet tudni, hogy melyik az orosz)