Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
Ez a blog mindig kiemelt és szent feladatának tekintette az emberi hülyeség mélységekre kiterjedő tudományos alaposságú vizsgálatát. Még hülyeségelméleteket is felállítottunk, hogy ne vaktában hadakozzunk az elemekkel.
De az emberi hülyeség legyőzhetetlen. Most értesültünk arról a csodálatos tényről, hogy embertársaink, felebarátaink, fajtársaink, polgártársaink, szavazópolgárok, hozzánk hasonlóan állítólag értelmes lények, elfáradnak az árvízhez és megmártóznak benne.
Én mondjuk, meg az Android is, meg szoktuk tekinteni azt a vizet, amelybe megmártózunk, amelybe belecsobbanunk. Például szeretjük, ha átlátszik, és legalább minimálisan és mondjuk nincs olyan sodrása, mint egy kamionnak. Az se baj, ha nincs rajta mindenféle uszadék, csak a Balcsin viselünk el némi nádat és hínárt, esetleg tajtékot.
Szóval képzeljük el a videójátékon nevelődött, BMW tulaj, egyébként sportos man jellegű, személyi számmal rendelkező, digitális állampolgár képes egyént, meg a hasonszőrű állandó jellegű tettestársát, akik unják a hétvégét, a hétköznapot, a napszakot, az életet, mert semmi menő nem történik velük éppen.
– Te Szocsó! Mit csináljuk? Menjünk el tankolni, aztán ha már ott vagyunk mosassuk is le az autót?
– Há’ mosassuk. – Ekkor, a mosatás és a víz szavak közötti asszociációs összefüggés okán felrémlik benne, hogy ő a vízről ma már halott valamit.
– Te Rocsó, a Fecsó nem azt mondta tegnap, hogy kimentek a csajával megnézni az árvizet a gátra?
– De mondta, meg azt is, hogy el is kergették őket a vízügyesek, mert útban voltak. Mi is vigyük ki a csajokat a gáthoz?
– Dehogy, csak útban lennének, majd lövünk néhány képet. Te figyusz, nincs kedved fürdeni egyet? Vigyünk fürdőnacit, aztán majd meglátjuk.
– Jó ötlet, alig volt időm vízpartozni a nyáron, mert meleg volt.
Bizonyára túl intellektuális beszélgetést képzelek a jelenség mögé, szóval a ba’megelést, meg az orbánozást kihagytam belőle bizonyára. Szóval a csávók leparkolják az élményautójukat a „vízparton”,a 23 fokban pedig megpróbálják felidézni a nyári 37-t. És miután nincs fürödni tilos tábla a folyóparttól másfél kilométerre az áruház parkolójánál, átmásznak a homokzsákokon és csobbannak egyet.
– Te ennek rendesen van sodrása!
– Ne hülyéskedj, ez állóvíz.
Blutty, blutty, blutty.
Aztán amilyen szerencséje van az összes hülyének, arra jönnek épp a vízügyesek a ladikkal, figyelik a gátat és rácsodálkoznak a két hülyére, akit visz elfele a víz. Kihúzzák őket, konstatálják, hogy fürdőnadrágban vannak, majd átadják őket a rendőrségnek, akik talán felírják az adataikat és pazarolnak rájuk két jobb sorsra érdemes takarót. Aztán amilyen jófejek, visszaviszik a két barmot az autójához. És még a szavazójoguk is megmarad. Tiltott helyen való fürdőzésért legalább megfirkálhatnák őket.
De a kérdés velünk marad örökre, hogy lehet valaki ennyire hülye? Ha gyermekkorában a szülei elvitték egy hullámfürdőbe vagy beengedték egy szelesebb napon a Balatonba, akkor mindenki megtanulja, hogy a víz szelídített állapotában sem tűr ellentmondást. Hát még az évtized árvízénél, ahol fogalma sincs arról, hogy merre és mennyivel megy, illetve milyen tereptárgyak vannak a víz alatt, amelyek esetleg kionthatják az értékes beleiket.
Arról nem is beszélve, hogy az árvíz tartalmazza a ki- és elmosott dögkutak, pöcegödrök, illegális szemét- és veszélyes hulladék lerakók, meszesgödrök, illetve az emberi hülyeség és felelőtlenség minden egyéb hordalékát is.
És akkor még a katasztrófaturizmusról. A természetes emberi kíváncsiság alapvetően egészséges, amennyiben a bámészkodókat nem úgy kell elhessegetni a katasztrófáról, mint a legyeket a nyílt sebről. De a közösségi médiának és a sajtónak hála, korunk embere az első sorhoz szokott és a mentőst is félrelöki, ha az kitakarja a sebesültet, a tűzoltót, ha az véletlenül még a jó szelfi elkészítése előtt eloltaná a házat. Mert imádja a buli közepéről fotózni a történéseket. És élményeket gyűjt. Nekem nincs kifogásom az ellen, hogy némelyeknek meglegyen a vízbefulladás élménye, esetleg egy jó kis komplex fertőzés az (ár)víztől, csak ne kelljen sajnálnom őket.
Aki hülye, az hülye. És mindenki a saját felelősségére hülye, ha azzal másokat nem veszélyeztet. Ez alapvető emberi jog. Talán az egyetlen igazi.
Vezető kép: MTI/Kocsis Zoltán
„megúszták”
Azért remélem pár nap múlva sűrűn közlekednek majd a vízöblítéses tárgyhoz,legalábbis nem mernek 5 méternél messzebb távolodni tőle. És az „csak” egy szolid e-coli legyen,s ne hepatitisz,vagy valami dögvész.
Bpesten az idióták igen felülreprezentált az ország más részeihez képest..
Mert idegyűlnek, mint az éji vad. 😀
Szarban-wrllness után belpesti romkocsmanegyed.
„meg szoktuk tekinteni azt a vizet, amelybe megmártózunk,”
A párizsi idill, amikor szerban-húgyban versenyeztették az olimpikonokat.
Talán ezek a következő olimpiára treníroztak.
„És mindenki a saját felelősségére hülye,”
Nem éppen, mert ezekre a wellnessező idiótákra rászámolnám
a kimentés összes költségét + jó durva pénzbüntetést, hogy
fájjon.
Most látom a borítóképet.
Vízibiciklizés is volt:
:-DDD
Imádom ezeket az adrenalin kábszeres énvagyokajani alakokat. Bemásznak, leugranak átugranak, vagy felmásznak mindenféle nemenjoda életveszélyes helyekre és hegyekre, aztán elvárják, hogy mások kockáztassák az életüket a megmentésükre.
S persze elvárják a sajnálatot és a maximális orvosi gyógyítást. Pedig az ilyeneket e rá kellene terhelni a kimentés, gyógyítás költségét alapos felárral, hogy legalább anyagilag ne érje meg hülyének lenni.
Rettentően rühellem azt a felállást, hogy a bajt okozókért, vagy nyugaton a késelő migránspatkányokért rohan a mentő, hírnévre vágyó orvosok hada gyógyítja őket, miközben a dolgozó, adózó emberek kínokat állhatnak ki hónapokig egy műtétig.
És a legalja bliikk, hogy aszonygya:
„Budapest imádta a rekordközeli folyót, tisztára fesztiváli volt a hangulat”
”
Piknikezéssel, iszogatással és szelfizgetéssel fogadták a fővárosiak a Duna tetőzését vasárnap.”
Nem arról írnak a szutyok balmédiumok, hogy mennyi tragédiát okoz az áradás,
hogy milyen károkat okoz egyénileg, közösségeknek és a nemzetgazdaságnak.
Engem úgy húsz éve kirándulás köztben egyszer elkapott egy vihartól megáradt patak a Mátrában. Na annak volt sodra, örültem, hogy élve kimásztam belőle. A Duna ahhoz képest még megáradva is csendes vizű, legalábbis a partközelben, mert kicsi az esése. Lehet, hogy a Duna közepén már erős a sodrás, ám a fürdőzők csak a szélén pancsoltak. A fertőzésveszélyt én komolyabb veszélynak gondolom, mint a sodrást. Mindenféle piszkot, trágyát, hulladékot, fekáliát, dögöt, mérgeket, szemetet, stb. vihet a víz, ráadásul a zavaros vízben veszélyes tárgyak is megbújhatnak, karók, cölöpök, szögesdrót, stb. amit súlyos sebeket is ejthetnek, ha a sodrás nekicsapja a fürdőzőket. A Duna vize sohasem átlátszó, apró agyagszemcsék lebegnek benne, de nem mindegy, hogy baktériumok, vírusok, paraziták stb. csatlakoznak-e a lebegő iszaphoz. Árvíz idején fürdőzni nagyon rossz ötlet.