Ha valaki tud egy okot is, hogy miért szeressük Ukrajnát, az most szóljon!

Még a románoknak is van annyi esze, hogy nem gondolják magukat nagyhatalomnak, még erős középhatalomnak sem. Ukrajna azonban már elég hosszú ideje nagyhatalmacskának képzeli magát. Országban ritka az ekkora bunkó, beleköt mindenkibe, aki szembe jön vele, elveszi a kisebbek uzsiját, megalázza őket a csajuk előtt, meglöki őket pisilés közben, beárulja őket a tanároknál. És persze ha bármi akadályba ütközik, hívja a nála sokkal nagyobb bratyóját, aki még nála is nagyobb suttyó. És ráadásul még egy csomó egyébként puhapöcsű haverja is van a homokozó környékén, akik nyalják a sosem mosott hátsóját és betartanak mindenkinek, aki nem akar részt venni a homoerotikus partijaikon.

Ukrajnának sikerült elintéznie, hogy egyre több országnak sikerüljön feldolgoznia azt a lehetőséget, miszerint esetleg mégsem lesz pufferállam Oroszország és Európa között. Na nem azért, mert nem bíznak a fényes ukrán győzelemben, hanem azért, mert van már elég agresszív ország Európa környékén, még egyre nincs szükség.

Ezt akkor is így gondolják európai szövetségeseink, ha éppen beáldozzák, az ukránokkal a legnagyobb egyetértésben Magyarország és Szlovákia energiaellátásának jelentős részét azért, hogy a brüsszeli bürokraták fejében élő Európai Birodalom megmutathassa a renitens magyaroknak és szlovákoknak, hogy meddig is terjed a szabadságuk és az érdekérvényesítő képességük ebben a fene nagy demokráciában. És nem az ukrán vezetés áll a jelenlegi brüsszeli elit szintjén, hanem a jelenlegi brüsszeli politikai elit olyan, mint egy átlagosnál aljasabb ukrajnai oligarcha verőemberekből, ügyvédekből és pénzmosó bankárokból álló csapata.

Európa vezetői számára a minél több ukrán és orosz halott, a minél több anyagi kár és a demográfiailag megsemmisülő ukrán társadalom a lényeg. Az ukrán menekült jobb menekült, mint a szír, illetve az ukrán hadiözvegy vagy magányos lány sokkal esztétikusabb és békésebb lehetőség, mint a katonakorú szír és afgán férfi és azok csadoros feleségei.

Szóval arra akarok utalni, hogy azért az ukránok egy részét azért lehet szeretni, a német nők szépségének fényében különösen, az ukrán férfiak meg jó helyen vannak a fronton. És még ránk, magyarokra mondják, hogy nem akarunk jót az ukránoknak.

Nekem úgy tűnik, az oroszok is elvannak ezzel a demográfiai háborúval. Oroszországból lényegtelen a háborús kivándorlás, és úgy tűnik azt is alaposan megválogatják, hogy ki essen el a fronton. Nem a saját teherviselő középosztályukat nyuvasszák ki, mint az ukránok. Az az érzésem, hogy van tervük a Dnyeperen túli területek benépesítésére. Még végiggondolok pár dolgot és még a végén megsajnálom az ukránokat. Mondjuk mások milyen szépen elvannak ezekkel a gondolatfolyamokkal, minden részvét, empátia nélkül. Van, akinek csak az orosz halottak számítanak.

Az ukrán elit persze az egyik főbűnös, kevés országnak van ocsmányabb politikai és egyéb elitje, mint az ukránoknak. Katonai elitjük legfeljebb harctéri és az alatti szinten lévő tisztek esetében van, a csúcs katonáik nagy része pont annyira korrupt, mint a politikai elit. Gazdasági elitjük sincs, a gyakran nem is ukrán nemzetiségű oligarchák ugyanis nem részei semmiféle nemzeti elitnek. A legkisebb létszámú a kulturális elitjük. Elismerem, ez nagyon gonosz poén volt.

Az ukrán politikai vezetés az elmúlt években, már jóval a háború előtt is, egészen elképesztően pofátlannak, gátlástalannak bizonyult a velünk való kapcsolatai során. Az oroszok legalább néha tudnak nagyvonalúak lenni vagy legalább annak látszani, az ukránokból a mértéktartás látszata is hiányzik. Ukrán néplélek talán nincs is, ez az ordas bunkóság az ukrán hatalmi elit lényege, amely tulajdonképpen a rablólovagok szintjén áll, és így is kötődik a területhez, amit az oroszoktól szedett el. Ez az utóbbi a lényeg, az új urak mindenkinél jobban tudják, hogy az oroszok is magukénak gondolják ezt a területet a lakóival együtt, sőt talán még jobban is kötődnek érzelmileg, nyelvileg, kulturálisan a területhez és lakóihoz, mint a jelenlegi kijevi rablólovagok.

A kijevi elittel valószínűleg a gyengébb pozíciójából nem is lehet megegyezni, tehát nekünk nem érdekünk, hogy Ukrajna jelenlegi vezetése vagy akár maga az ország túl jól jöjjön ki ebből a háborúból. Engedményeket sem érdemes nekik tennünk, mert nem viszonoznak egyetlen gesztust sem, nem értékelnek semmiféle segítséget, csak a követeléseik azonnali kielégítését. Mérhetetlenül sajnálom az Ukrajnában élő embereket, legyenek ukránok, oroszok, vagy bármilyen nemzetiségűek, de a sorsuk nem rajtunk múlik, viszont az országuk teljesen gátlástalan politikai elitje az ő kihasználásukkal és részben a segítségükkel is rombolja tovább Európa amúgy sem túl jó túlélési esélyeit.

Azon túl tehát, hogy az ukrán közkatonák és harctéri parancsnokok jól harcolnak nyugati fegyverekkel, totális amerikai hírszerzési támogatással és logisztikával az oroszok ellen, szinte semmi jót nem lehet mondani erről az országról. Többet érdemelnének nyilván, de ezen a világon szinte mindenki többet érdemelne az élettől az amerikai és a nyugat-európai politikai eliteket és az amerikai szórakoztatóipart leszámítva.