Ki ette meg? Ki ette meg a misszionáriust? (Mi.)
A Kocsis Máté és Ungár Klára (korábbi írásunk itt) közötti ügyben hozott másodfokú bírósági ítélet hatalmas győzelem a heterofób, homonormatív, akcionista csoportok számára. Első lépés egy homoszexuális társadalom megteremtése felé, amelyben üldözik a heteroszexualitást, kriminalizálják a biológiailag adott, tehát ciszhetero gyermekvállalást és ahol bűncselekmény lesz a velünk azonos nemű személy szexuális ajánlatának visszautasítása, mert azt alapesetként a homoszexualitás elutasításaként fogják tételezni. Ugye mekkora baromság?
A baj csak az, hogy az ami most van, az már messzebb van a kilencvenes évek normalitásától, mint a fent leírtaktól.
Ami most van, az a liberális szélsőségesek mögé bujt heterofób csoportok érdekeinek egyre gátlástalanabb érvényesítése, a liberális jogrend felhasználása a heteroszexuálisok megbélyegzésére, illetve minden olyan homoszexuális személy megfélemlítésére, akinek a személyisége komplexebb annál, mint hogy ezt gondolja: „A legjobb dolog ami történt velem az az, hogy buzi vagyok!”
A normális homoszexuálisok ugyanis lényeges többségben vannak ugyan ebben a társadalmi csoportban, de folyamatos zaklatásnak, nyomásnak, megaláztatásnak vannak kitéve a homonormatív ideológiát képviselő kisebbség részéről, amely el akarja pusztítani a heteroszexuális normalitású társadalmat.
Mint köztudomású, a homoszexualitás okai máig nem tisztázottak. Bizonyosan nem vezethető vissza csak egy okra, genetikai, hormonális és az egyéni fizikai és pszichikai fejlődésének jellegzetességei egyaránt befolyásolják, továbbá jelentősek lehetnek a környezetei hatások is, mind társadalmi, családi, mind fizikai értelemben. Ha el is vonatkoztatunk az evolúciós logikától, akkor is csak ideológiai alapon állítható fel olyan társadalomkép, amelyben a homoszexualitás egyenrangú normalitás a heteroszexualitással.
Fogalmilag a magyar buzi kifejezés a többségi társadalom által használt pejoratív jelentéstartalom mellett hamarosan használatossá vált a homoszexuálisok között is, rendszeresen alkalmazták egymásra, sőt kettős, pozitív-negatív értelműként is használták. Egymás „lebuzizása” arra utalt, hogy te is „homokos” vagy mint én, sorstársak vagyunk. De azt is jelentette, hogy a személy tisztában van vele, a saját tapasztalata alapján, hogy homoszexuálisnak lenni nem jó, nem szerencse, hanem egy olyan probléma, amely az egyén életének minden területén érezteti a hatását. A heteroszexuális közegben tanult normális minták sem segítenek ugyanis a homoszexualitás jelentkezésekor annak elfogadását, kezelését, az azzal történő együttélést.
A homoszexuális személy ugyanis rádöbben, hogy ezzel a társadalomban való normális létezés bizonyos elemei elérhetetlenné válnak a számára. Ez akkor is így van, ha a társadalom nem kifejezetten homofób, vagy a személy sikeresen titkolja homoszexualitását.
A homonormatív csoportok a homoszexualitást úgy tekintik, mintha a homoszexuális személy számára az megoldást jelentene, hogy személyisége minden szegmensében alkalmazkodik a szexuális tárgyválasztásához. Ez azonban több okból is veszélyes ostobaság.
A homoszexuális emberek nem kis része ugyanis más vágyaiban teljesen normális. Vágyik stabil érzelmi kapcsolatokra, saját gyermekre, másik nemű ember szeretetére is. Tehát a normális homoszexuálisok is heteronormatív metanarratívákban érdekeltek, mert normális társadalomban akarnak élni.
Ráadásul számtalan egyéni változat is létezik az arányokra és a szexuális tárgyválasztásra, illetve az egyén önmeghatározására. Csak az jelenthető ki biztosan, hogy a „normális szexualitás” nagyon bizonytalan határú fogalom. Nincs két egyforma szexualitás és bármire rá lehet venni az embereket szex címén, ha a Facebooknak üzletileg megéri, az unokáink valamelyik algoritmusuk által vezérelt szopóautomata/vibrátor kombóval történő játszadozást fogják szexnek hívni. A szexualitás rettentő erős ösztön, nyilván evolúciós okból és miután az evolúció nem nagyon tudott a másik nemű egyedeken kívüli kielégülési lehetőséget „elképzelni”, a tárgyválasztásra nem alakult ki annyira erős evolúciós nyomás. Ezért a szexualitás irány nagyon könnyen terelhető.
Egy jól működő közösségi társadalomban nem léteznek alternatívák. Viszont az olyan azonnali kielégülést kereső társadalmakban, mint a mienk, csak vonzóbb és gyorsabb alternatívák léteznek, mint a normális szex. A homonormatív csoportok csak a saját gyors kielégülésük és annak távlati lehetőségei iránt elkötelezettek, számukra annak a társadalomnak a normalitása nem érték, amely egyébként pont ennek a normalitásnak a fenntartásával megteremti az ő létezésük alapját is.
A normális homoszexuálisoktól nem várható el, hogy egyetlen atípusos vágyuk, viselkedési mintájuk miatt teljes személyiségüket rendeljék alá a homonormatív narratívának és egy hamis elfogadást erőszakoljanak ki a társadalomból.
A buzi szó jelentésmódosulása tehát úgy valósult meg, hogy az akcionista, destruktív, szektajellegű, az egyéni pszichiátriai problémáikat politikai program rangjára emelő, az emberi személyiséget elsősorban szexuális perverziói alapján kategorizáló és definiáló morális terroristákat értjük alatta.
Homoszexuálisnak lenni nem jó, sokkal inkább egyéni tragédia, amely számtalan nehézséget okozó következményre vezet az egyén életében.
A homoszexualitás nem normális, mintahogy a többi, az emberi személyiséget diszfunkciók, perverziók, pszichiátriai betegségek, identitásproblémák megléte alapján kategorizáló LMBTQSTB. őrület egyetlen eleme sem. De egy homoszexuális, miként az LMBTQ problémakör bármelyik érintettje lehet normális, ha képes a problémáját a társadalmi és közösségi normalitás lehetőségei közé illeszteni.
Amikor a magyar bíróság Ungár Klára ideológiai alapú, pejoratív jelentésű, a homoszexualitás legszélsőségesebb értelmezésén alapuló jelentését fogadja el a „meleg” szónak és tudomást sem vesz arról, hogy az érintett nem azért tekinti sértőnek a címkézést, mert önmagában a meleg szó ezen kontextusban sértő, hanem azért, mert jellemgyengeségként mutatja azt a gondolatbűnt, hogy nem vállalja a homoszexualitását, akkor a lehető legabszurdabb őrületet ítéletesíti.
Azt, hogy nem sértő azt állítani egy heteroszexuálisról, hogy egy olyan gyenge jellemű homoszexuális ő, aki nem meri vállalni a homoszexualitását.
Miután a homoszexualitás fogalma a bíróság szerint nem problémás, egy merész ugrással eltekint attól, hogy mi történt valójában, viszont olyan ítéletet nem mer hozni, amely a homoszexualitással kapcsolatban negatívan értelmezhető, inkább ösztönösen homonormatív lesz. (Na jó, elismerem, hogy ez csak néhány év múlva lesz poén és tíz év múlva lesz igaz. De ez úgyis csak egy stílusparódia. Legalábbis remélem.)
Igen, ez egy homonormatív ítélet.
Nincs olyan, hogy normális homoszexuális. Mindegyik mögött genetikai és/vagy pszichológiai trauma áll.
Igen, ez valószínüleg így van, de ettől még az adott személyben meglehet az az elszánás, hogy törekedjen egy olyan életformára, amelyen nem uralkodik el a deviancia. Ezen nem azt értem, hogy az illető szükségképpen igyekszik nem homoszexuális lenni, hanem azt, hogy racionális döntéseket hoz ezzel kapcsolatban.
Hajlok arra, hogy van olyan homoszexualitás, ami állapot jellegű és olyan is, amely egy negatív folyamat következménye. Nem is lehet egy kalap alá venni a két fajtát.
Minden szexualitás normális, ami a büntetőjog határain belül marad.
” üzletileg megéri, az unokáink valamelyik algoritmusuk által vezérelt szopóautomata/vibrátor kombóval történő játszadozást fogják szexnek hívni. ”
—————————————————————————————————————————————————————————————————————————–
Régi vicc: Arisztid elmegy Taszilóhoz. Hát azt látja, hogy Tasziló ott áll a szobában és a farkát bedugja a videóba.
– Mit csinálsz itt kéhlekalássan?
– Hát, momentán szexelek..
– ???
– Tudod van benne egy forgófej, és az olyan jólesik..
Igazából csak a hivalkodó egyedekkel van gond.
A szomszédasszony feljelentette a kakasunkat. Kukorékolásért. Szerinte hangos volt. Szerintem,tette a dolgát. A diófának a leveleit is visszavillázta. (gondolom szeretetből) A termést az elfeledé.
Szóval a rossz szomszédság török átok,de erőst működik,hogy a körösztanyátok.
Ja?
Szerintem erősen liberállatias a hátsó szomszéd. 🙂 🙂 🙂 🙂 🙂
Kedves tutibloggerek! A homofóbia gyógyítható betegség, érdemes vele mielőbb orvoshoz fordulni.
Szerintem a kéretlen tanács adásának kényszere , legalább annyira az mint a homofóbia.
A homofóbia szó jeletése megvan neked? Mert nem tűnik úgy.:)
Mi az a homofóbia? Alapból ugyanis a buzi minden egészséges embert „homofóbnak” tekint. Ott vagyunk, hogy ennek a szarossegű 5%-os kisebbségek van pofája megbélyegezni a normális emberek milliárdjait. Tessék én is „homofób” vagyok és undorodok a buziktól. Akárhány buzimenet lesz az amerikai nagykövet asszisztálásával akkor is „homofób” maradok, sőt mindegyik felvonulás után egyre inkább az leszek.
„Első lépés egy homoszexuális társadalom megteremtése felé, amelyben üldözik a heteroszexualitást, kriminalizálják a biológiailag adott, tehát ciszhetero gyermekvállalást és ahol bűncselekmény lesz a velünk azonos nemű személy szexuális ajánlatának visszautasítása, mert azt alapesetként a homoszexualitás elutasításaként fogják tételezni.”
Ez azért egy jelentősen túltolt antiutopisztikus vízió. Ezt szerintem a szerző sem gondolta komolyan.
Az igaz, hogy a polkorrektség úgy általában a nevetségességig van fújva, pláne a szivárványos rendezvények felérnek egy provokációval (szemérmességi szempontból), de azért ez erős túlzás, nem tudom komolyan venni. Tök jó lenne, ha egy anti-PC vélemény/cikk végre nem esne a demagógia és hangulatkeltés csapdájába, és normális hangvételben lehetne vitázni a jelenségről…
Nem lehet normális hangvétel ott, ahol a genderelmélet kiagyalói (mert „gender” az nincs, az egy agyrém, vizió, ökörség..) elérték, hogy semlegesnemű vécéket legyen kötelező építeni. Nos ez már zsebre megy. Azért a fél százalék hülyéért aki nem tudja magáról eldönteni, hogy ő fiú vagy lány fölösleges 20 forintot ilyesmire költeni. Ha rájön a szüksége akkor majd ott gyorsan eldönti, hogy most melyikbe is menjen..
Végre elkeztük kapizsálni a dolgot. A homoszexualitás valójában egy szexuális preferencia ( vagy virággal, báránnyal, uborkábval), vagy inkább egy életérzés és életvitel is. Talán a legfontosabb érték.
Egy mindenek feletti társaságnak tűnnek, ahova belépési feltétel a hetero életforma elvetése, és minden heterók által teremtett instrumentum (nemzet, vallás, fociklub) felülírása azzal, hogy MELEGEK vagyunk. Egy kiválasztott csoport, aki meghaladta az evolúciót, és egy tökéletesebb embert hozott létre.
Kétségelen hasonlóság a zsidósággal: az ő meghatározásukban sem egyértelmű, hogy akkor egy vallási vagy nemzetiségi csoportról beszélünk-e. Ha pedig hozzávesszük, hogy itt többféle vallási irány (ortodox, neológ, egyéb szekták) és mégtöbb nemzeti identitásbeli különbség jön elő (pl magyar de hitét nem gyakorló), akkor még zaarosabb a kép.
Nem saját szerzemény, de szerintem ideillik. 🙂
„Szexuálisan harci helikopterként azonosítom magamat. Kisgyerek korom óta arról álmodozom, hogy lángoló olajmezők fölött suhanva szórom gyilkos rakétáimat az undorító idegenekre. Az emberek azt mondják, hogy lehetetlen egy normális embernek szexuálisan harci helikopterként azonosítania magát, és egy rohadék aberrált köcsög vagyok, de már nem érdekel, mert tudom, hogy vonzó vagyok. Nemsokára egy ismert plasztikai sebész rotort, 30mm-es gépágyút és Hellfire rakétákat operál a testemre. Akkortól kezdve a nevemet „Apacs”-ra változtatom, és követelem, hogy elismerjék a jogomat, hogy a levegőből és ok nélkül gyilkoljak. Ha nem tudod ezt elfogadni, akkor te is csak egy kibaszott helifób vagy a sok rohadék agresszív, elnyomó többségi szexuális identitású emberhez hasonlóan. Köszi mindenkinek, aki megért engem.”