A probléma az, hogy a liberális jogállam – amiben kénytelenek vagyunk élni – megint egy olyan dogot akar (a vágyakat) a törvényerejével szabályozni és ellenőrizni, amit valójában jogi eszközökkel nem lehet.
A gonoszság, a szadizmus, ami az állatkínzásban is (!!!) megnyilvánul, olyan emberi tulajdonság, ami számtalan formában jelenik meg a mindennapi életben. A normális emberi közösségekben, amelyben az emberek mind ismerték egymást és függtek is egymástól (a falu a XX. század elejéig), aki rosszul bánt az állataival, az megvetés tárgyává vált mint rossz gazda és mint rossz ember.
Ha nagyon túlzásba vitte a dolgot, kiközösítették a férfiak a kocsmában – vagy a nők a fonóban.
Az fel sem merült, hogy más állataival rosszul bánjon. Ha ez eszébe jutott, akkor a másik állat gazdája, ha elég erős volt hozzá, vagy más lakosok is ambicionálták a beavatkozást, nevelő célzattal megverték az illetőt.
A „megverés” falusi berkekben, hasonlóan a katonaságnál szokásos „megpokrócozáshoz”, mai ésszel nem elsőre érthető fogalom. Ugyanis, ha valaki akkoriban nem értett a szóból, akkor a nevelésében visszanyúltak az alapokhoz, és úgy és annyira „dádázták meg”, hogy személyiségének lehetősége legyen újjáépülni, a közösség korlátait interiorizálni (szabályait beépíteni). Ez a nevelési lehetőség még a harmincas években is közismert volt, Rejtő Jenő „Főorvos” becenevű szereplője is azzal érdemelte ki a nevét, hogy egy osztozkodás során gyengeelméjűnek mutatkozó bűntársát addig verte, míg az a felépülése után megtört testtel ugyan, de ép elmével tért meg társai körébe.
Én magam is tapasztaltam a katonaságnál, hogy elviselhetetlen elmebeteg barmok milyen gyorsan válnak a közösség hasznos tagjaivá, akár csak attól, hogy öten-hatan körbeállják őket és hitelesen beígérnek számukra egy ilyen jellegű beavatkozást.
Mondjuk úgy, sokan válnak empatikussá attól, hogy maguk is megtapasztalják a saját gyengeségüket.
Hangsúlyozom itt nem valami indulati bántalmazásról van szó, hanem egy tudatos beavatkozásról, amely megismerteti az egyént elfelejtett korlátaival. Persze ez sem egy száz százalékosan hatékony módszer, valamint, mint mindennel, ezzel is vissza lehet élni természetesen. És persze túlzásba is lehet esni, amikor agyonverésbe fordul a dolog. De hát az élet már csak ilyen, bármennyire nem tetszik ez a jogfetisisztáknak és a kontrollmániásoknak.
De az állam minden bizonyítást, ítélkezést, megtorlást és büntetést a saját hatókörébe vont, úgy, hogy a döntéseket ezekben az ügyekben olyan emberek hozzák, akik nem ismerik a tetteseket és az áldozatokat, és nem mellesleg azt hiszik, hogy a jog minden tekintetben képes megérteni a valóságot.
Ezért aztán szabadságvesztéssel és hasonlóan közismerten hatékony szankciókkal próbálják meg egy szadista személyiségét helyes útra terelni.
A formális ítéletek, a felfüggesztett szabadságvesztések, az állatkínzótól a százmilliárdokat lopó bankvezérekig nem elriasztanak a bűntől, hanem ösztönöznek arra. Miközben persze az állatkínzók, miként egyébként a gyermek és öreg kínzók nagy része is büntetlen marad. Hiába terjeszkedik ész nélkül a „jogállam” a világ nem lett jobb. Hatékonyan büntetni csak a valódi, működő, szűkebb közösség tud, ha hagyják – és ha akar.
Azzal, hogy minden nyilvános megszégyenítéssel járó büntetésről és a testi fenyítésről lemondtunk, egy olyan korlátot töröltünk el, amelyet azóta sem tudtunk pótolni. Ha az embernek csak jogai vannak, és kötelességei alig kérhetőek rajta számon, elkapatott állat módján kezd viselkedni.
Mindig újra és újra el kell mondani, csak olyan törvényt érdemes hozni, amelyet be tudunk tartatni szinte mindig, és amely egyébként találkozik az emberek általános igazságérzetével.
Minden normális ember undorodik az állatkínzóktól.
Én személy szerint, ha a házam népéhez tartozó állatok valamelyikét valaki bántja, pont akkora lendülettel és indulattal kelek a védelmére, mintha a rokonaimat ölné. Ebben az esetben bizonyosan igyekeznék az illetőt végleg jó útra téríteni, függetlenül attól, hogy a törvény és a hatóság esetleg azt önbíráskodásnak vélelmezné.
De a legnagyobb baj, hogy hagytuk kihalni, kiveszni társadalmunkból a szégyen fogalmát. Észre sem vettük, de az „alapvető emberi jogok” már lehetetlenné teszik azt, hogy a szégyent, a szégyenkezést eszközként használjuk a közösség szabályainak betartatására, a gyermekek nevelésére. A bűnösök arca, neve sokszor marad rejtve, kivéve, ha a liberálisok valakiket éppen nem akarnak tönkretenni ezzel az eszközzel, hovatovább az is titok lesz, hogy az iskolában melyik gyermek a rossztanuló és kinek van igazgatói intője.
Szóval kalodába az állatkínzókkal vagy legyen nekik kötelező szerepelni a Mónika Show-ban esetleg mindkettő. Persze csak akkor, ha ők maguk is, meg a „lakosság” is újra megtanulja értelmezni, mi is az a szégyen.
Az állatkínzás Btk. tényállás, amit szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel lehet szankcionálni. Szerintem ez így jó.
Soros milliárdos balliberális bandái a általuk is pénzelt pártjaik és szervezeteik ,lefizetett szekértolóik az USA ,BRIT ,FRANCIA ,…..stb. hatalmaskodó ,máig cinikus élősködéseikkel gyarmatosítók csinálnak hazug demokrácia-exportjuk alatt gyilkos háborúikat.
He?
Lehet, hogy minden állatba egy #metoo-zó csippet kéne szerelni, ami rugdosása/felgyújtása esetén fotót, GPS koordinátát és rövid helyzetjelentést küld a közösségi hálókra?! 😛
Személy szerint a kalodába, a főtéri szégyenketrecbe zárást (lásd Lőcse), nyilvános botozást is teljesen elfogadhatónak (és nem utolsó szórakoztatásnak) tartom, de már azzal is megelégednék, ha nem kipixelezett fejű gyilkosokat és monogrammal jelölt nagybani sikkasztókat mutogatnának a médiában.
Ha lehetne ,inkább a kerékbetörés,vagy a spanyolcsizma.
De komolyra véve a szót,aki állatot kínoz,azt ma már nem szabad még leköpni sem,mert feljelent!
Ha a gyereked az,és lefonsz neki egy Makarenkóit,feljelent a szomszéd,(ha látta) Az ovó/tanítónő,(ha megtudja)az asszony(hameg akar szabadulni Tőled).
A különféle emberi jogvédőkről,nem is szóltam.
Ezzel a nevelésnek vége van,mint a botnak. Hiszen a gyerek,állandóan a legkisebb ellenállás irányába törekszik,hiszen még CSAK ehhez van esze.Azt még nem tudjuk,mi lesz a vége,de túl sok jóra nem számíthatunk.
Költői kérdés,hogy Székelyföldön,miért voltak jól nevelt gyerekek,mikor ott jártam?
Kedves Unszinpi! Önnek jó szórakozás mások nyilvános megbotozása. Javaslom Önnek, menjen Szaúd-Arábiába, igyon meg egy laposüveg whiskyt a főtéren, és akkor remek szórakozást fog nyújtani az Önhöz hasonló szadista eltévelyedett nézőközönségnek, ahogy Önt kezelik. Ne felejtsen el Ön se jól szórakozni közben!
Az ön édesanyja szadista 🙂 , libsi kretén.
Az Ön édesanyja tiszteletreméltó és szeretetteljes hölgy. Ön pedig nemileg aberrált, aki mások szenvedését jó szórakozásnak tekinti, netán élvezi.
A cikk,próbálja mentegetni a menthetetlent.(ratius)
Nehéz is cikket írni az uralkodó paradigma keretei között annak ellenében.
A jog a természettől kapott rend felélésekor keletkező bomlástermék. Az árulás lényege a rablás szabadjára eresztése a természet és mások kárára, amivel olyan csaló előny szerezhető, amire már felépíthető egy civilizált berendezkedés mesterséges világa. Ez a „vállalkozás szabadsága”, ami a rendszer motorja. Ami pedig már magára a mesterséges világra is káros, azt a rendszer a jog erejével tiltja. Így szűnik meg a kötelesség, és lesz helyette lehetőség. Majd ahogy fogynak a „lehetőségek”, úgy burjánzik a jog. A rendszer a bukásához közeledve lebontja magát a normalitást is. Ahol ha szót kér, vagy ne adj’ Isten beavatkozik a normalitás a régi rend védelmében, akkor a jog jól pofán veri. Ezért nem lehet nevelő célzattal pofont adni, stb. Ez a tárgyi konfliktus is már erről szól. Ma már az erkölcs is megszűnt, maradt a kétélű és lyukas markú jog. Ha a jognak már csak az a célja, hogy nagyban lehessen élősködni a természeten és az embereken a pénz hatalmán keresztül, akkor mit várjunk a jog burjánzásától kicsiben?
Az állatnak meg kell halnia, hogy mi élhessünk. Ahogy az állat is elpusztít más állatot vagy növényt. És végül meghalunk mi is. Ez a természet rendje. Persze aki passzióból öl azt a régi kötelességrendben is büntették. Mert ma csak akkor büntetik, ha így teszi mint a sünös. Ha áruházat vagy gyárat építtet egy nagy élőhely helyén, akkor támogatást is kaphat hozzá. (Na a régi rendben az ilyet elpusztították volna.)
A sok bölcs állatvédőnek ajánlom, hogy inkább etesse a kerti madarakat, mint hogy kutyákat fogad örökbe, akiket aztán a nem nekik való lakásába kényszerít. Ajánlom, hogy ne hajigáljon szemétbe semmi zöldet, ne műtrágyázzon. Ne tobzódjon az ipari termékekben. Stb. És legfőképp ne hazudja magának, hogy a természet hátsó zsebéből lopó zöld technológiákkal és hasonló bohóckodással bármit is javít ezen a helyzeten.
Egyszerű: aki állatokat kinoz, azt meg kell büntetni. Van törvény erre, komolyan kell venni. Az állat nem tud, embernek nagyobb az esélye a védekezésre. Sok esetben bizonyosodott be gyilkosokról, hogy gyerekkorukban állatkinzók voltak. A családban, az óvodában és az iskolában rendszeresen kell foglalkozni az állatok és a természet tiszteletével, a felelősségre neveléssel.
Gandhi ide vonatkozó megjegyzése érvényes.
„Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik.”
De csak tükröződik és nem az határozza meg.
Ennyire terjed ezaz állatvédőbuzi-betegség?
Az emberi méltóság fogalmát kéne megfogni és jó alaposan tisztázni.