Nyemeckiji fasiszti (német fasiszták) avagy a megtévesztett német nép

Az oroszom megkopott némileg, de úgy rémlik nekem, hogy egy szovjet háborús filmben, amelyet valami szabotázs miatt nem szinkronizáltak és ezért kénytelenek voltunk feliratosan megtekinteni, Zsukov marsall így hívta oroszul az ellenséget. Vészesen közeledünk ahhoz a történelmi helyzethez, hogy egy ilyen filmalkotás esetében már a németeknek kell majd szurkolni, de ez a cikk most a vasárnapi németországi tartományi választásokról fog szólni. Azt ugyanis tulajdonképpen egy Molotov-Ribbentrop paktum nyerte meg, vagyis hát a nemzeti alapon nem liberálisok, meg a baloldali alapon nem liberálisok együtt.

A németek a saját bevallásuk szerint is fasizálódnak. Főleg a posztkommunista tartományokban. De egyúttal kommunistásodnak is, ami teljesen megfelel az ismert 1930 utáni képletnek. Ahogy az is, hogy a hagyományos pártjaikat egészen elképesztően tehetségtelen, tehetetlen emberek vezetik, akik pont ugyanúgy tudnak bármilyen helyzetet tovább rontani, mint kilencven évvel ezelőtti elődeik.

A probléma ismert. Ahogy kb. száz évvel ezelőtt, úgy most is a politikai elit hatalmon lévő részei által követett politika nem tetszik a németeknek és alternatívákat keresnek. A politikai elit minősége persze sokkal rosszabb, mint a korábbié, hiszen akkor egy birodalmi álmokat összetörő borzalmas háború és egy totális vereség után, „jóvátételektől” sanyargatva kellett volna életben tartaniuk a gazdaságot és a politikai rendszert, míg most a világ egyik legjobb gazdaságát sikerült pár év alatt tönkretenni. A demográfiai katasztrófa persze már több évtizedes, ahogy a német nemzettudat szándékos rombolása is. A hagyományosnak tekinthető pártok hanyatlása is hagyományosnak tekinthető már. A CDU-CSU és az SPD nagykoalíciója néhány ciklussal ezelőtt még gyakorlatilag ellenzék nélkül, nyolcvan százalék körüli szavazati arányon alapulva kormányzott, most pedig egyes tartományokban az SPD-t az öt százalék alá esés fenyegeti. Az unió pártok egykor, nem is olyan régen, szavazatszámban az ötven százalékot ostromolták (kormányon), most egy kirívóan pocsék kormány ellenzékeként alig ugorják meg a harminc százalékot.

A német fősodratú politikának ma egyetlen célja van, kiközösíteni az AfD-t és ha lehet, akkor a nacionalista baloldal új pártját is, a BSW-t. Külföldről, nem németként, az AfD pont ugyanúgy érthetetlen, mint a német zöldek ámokfutása, Merkel „befogadási” politikája, vagy a CDU-CSU szánalmas belangyulása, egészen a teljes önfeladásig. A BSW (Bündnis Sahra Wagenknecht – Vernunft und Gerechtigkeit) egy iráni származású (az irániak nem árják?) hölgy csinálmánya, kicsivel 12 és 16 százalék alatt kapott Szászországban és Türingiában tegnap. Egy normálisan nacionalista baloldali pártról van szó egyébként, a hagyományos pártok ezt is gyűlölik, de nem annyira mint az AfD-t. Persze ez változhat, ha még több SPD és zöld szavazót szívnak el. A BSW viszont legalább érthető külföldről, ez egyszerű képlet, még a német balosok egy jelentős része sem annyira hülye, mint az országa politikai és kulturális elitje és értelmisége.

Ha egy ilyen méretű választáson a szavazók fele, közel fele a teljes hagyományos politikai spektrumot elutasítja, akkor az már nem weimarizálódás, hanem már rég post weimari állapot. A német eliteknek nincs válasza az AfD-re, és ledermedve ismételgetik ugyanazokat a hülyeségeket akkor is, amikor balról is létrejön egy bevándorlásellenes párt. A BSW áttörése még súlyosabb probléma az elit számára, mint az AfD kelet-németországi áttörése, mert aki nem woke, viszont balos, az most simán találhat magának olyan pártot, amelyre szavazhat. A zöldekre még pár éve is menő volt szavazni a fura, már-már diktatórikusan kézivezérelt közvéleménynek hála, de ez látványosan elmúlt.

Németországban is beérett a végletekig irracionális politika, politikailag perverz koalíciók kellenek ahhoz, hogy a stigmatizált politikai formációkat távol tartsák a hatalomtól. És itt érdemes visszatérni a nyemeckije fasisztikhoz. Hitler nem egy választási győzelem, hanem egy, a pártja számára visszaesést hozó választás után lett kancellár, mert egyszerűen nem volt más olyan erő, akitől arra lehetett volna számítani, hogy képes kezelni a helyzetet. Persze abban reménykedtek, hogy Hitler belebukik a kormányzásba, de annál azért még neki is több esze és több társadalmi támogatottsága volt. És látványosan tudta kezelni a valódi gazdasági és társadalmi problémákat is a háború kirobbantásáig.

Ha a helyzet eljut egy AfD által dominált kormányig, annak nem lesz olyan nehéz dolga, mint most látszik. Ha okosan csinálja vissza a zöldek gazdasággyilkos őrültségeit és amúgy németesen rendezkedik egyet az illegális migránsok és a külföldi bűnözők között, akkor komoly társadalmi támogatottságot betonozhat be maga mögé. Ez nem gyakorlati kérdés, hanem ideológiai, ha a médiaelitet és az értelmiséget leverik vagy átállítják, a német közvélemény liberalizmusa elillan majd, mint a tavaszi hó.

A németekkel persze jobb óvatosnak lenni, a fene akar látni egy, a németségét újra kiélvező német kormányt, hát még egy ilyen Németországot. De ha a németeket tovább provokálják, megrázóan közel kerülhetünk egy ilyen látványossághoz. Sem a széteső, sem az újra öntudatára ébredő Németország nem jó nekünk, de hát ilyen az élet.

Vezető kép: Alice Weidel, az Alternatíva Németországnak (AfD) párt társelnöke beszél a párt kongresszusán Essenben 2024. június 29-én. MTI/EPA/Fabian Strauch